Kritika

Rémunalom – Vigyázat, vérfarkas!

farkascsapdaTomás Marino, egy egyregényes, mérsékelten sikeres író 15 év után visszalátogat abba a faluba, ahonnan családja származik, és amihez neki is számos gyermekkori emléke fűződik. Unalmas munkával töltött nyárra számít, egy száz évvel ezelőtti átok azonban jelentősen átírja a terveit.

A film

A filmet nyitó hatásos felvezetés után, amiből a nézők többet tudnak meg a történetet mozgató erőkről, mint a szereplők, tulajdonképpen izgalmas kis horror-vígjátékra számíthatunk. Az ügyesen animált rövid rész Tomás (Gorta Otxoa) családjának, egyben a falu sötét múltjáról mesél, amiről a gyanútlan fiatalember mit sem sejt, különben egész biztosan messze elkerülné még a környéket is. Ehelyett azonban a konkrét történet pont azzal indul, hogy az enyhén balfék aurát árasztó főszereplő megérkezik éppen ide és elkezd berendezkedni nagy múltú családjának elhanyagolt, régi villájába. A film helyszínéül szolgáló falu a várakozásnak megfelelően baljós, visszamaradott hely, amit zömmel furcsán mogorva idős emberek laknak. Ez láthatóan kicsit Tomást is zavarja, de nincs ideje sokat töprengeni az összefüggéseken, mert a falu lakói viszonylag gyorsan kimutatják a foguk fehérjét. Tomás innentől kezdve folyamatosan egyre nagyobb bajba keveredik, ráadásul svindler ügynökén, gyermekkori barátján és a kutyáján kívül senkire sem számíthat.

vérfarkas2

Nagyjából fél óra elteltével már egyértelmű a törekvés, hogy a film igyekszik kiforgatni a  vérfarkasos filmek megszokott kliséit. Sőt, szorgalmasan dolgozik is az ügyön, de nem különösebben élvezetes, legtöbbször keserves izzadtságszagot árasztó módon. Ez az egyik ok, aminek következtében viszonylag rövid idő elteltével valószínűleg legtöbben feladják minden reményüket a filmmel kapcsolatban. Nem lehet hibáztatni őket. A Vigyázat, vérfarkas! még ha nem is mindig kiszámítható, mégis az elejétől a végéig lagymatag, egyben erőltetett alkotás, amiben nincs egy olyan pillanat, ami őszinte nevetést csiholna ki a nézőkből, sem egy olyan, ami megijesztené őket. A színészek keservesen ripacsok, a történet összetákolt, a poénok pedig rendkívül gyengék. Ráadásul a gorilloid vérfarkasok sem sikerültek túl meggyőzőre, a mozgásuk enyhén szólva furcsa viszonyban van a fizika törvényeivel, másrészt egyszer hihetetlen erősek, míg máskor úgy tűnik, hogy maximum egy nagyobb házimacska erejével bírnak. Persze utóbbi lehet direkt, és lesznek akiket szórakoztat ez a megoldás, de minden bizonnyal sokkal többek számára lesz irritáló. Röviden: ez az a film, amit csak a gagyi horror-vígjátékok kedvelői tudnak valamennyire élvezni. Mindenki másnak kínszenvedés végigülni.

A lemez

A kiadvány nem tartalmaz extrákat.

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann az ELTE-n szerzett MA diplomát filmelmélet és filmtörténet, illetve történelem szakokon. Érdekli a streaming platformok világa. Szívesen készít interjúkat. Szabadidejében fotózik, néhány képe az oldalon is látható.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com