Kritika

Renaissance

renaissance-2006

Ha látványvilágról van szó, igazán nem rosszak az amerikai rajzfilmek, a távol-keletiek pedig egyenesen lélegzetelállítóak. De most, 2006-ban Európa hagyta állva a világ többi részét. Szervusz, Pixar, szervusztok, animék – c’est la vie, a franciák előztek.

2052, Párizs: a jövő nagyvárosában hologramok csalogatják a vevőket, üvegsétányok szigetelik el a sétálókat az autóutaktól, és egy óriáscég, az Avalon hirdeti a szépség és a fiatalság titkait. A város képe ismerős lehet a cyberpunk ezer darabjából, a történet szintúgy: a cég egyik fiatal, zseniális kutatója eltűnik, s csakhamar kiderül, hogy eltűnése több egyszerű emberrablásnál, sőt, köze van az Avalon egy rég elfeledett titkos kísérletéhez is. A tartalom miatt aligha fogjuk sokáig emlegetni a Renaissance-t – nem mintha ez zavarná a nézőt. ő ugyanis el van foglalva azzal, hogy minden agysejtjével a vásznon pergő elképesztő látványra koncentráljon.

A Renaissance mindössze két színt használ, feketét és fehéret – még a szürke árnyalatai is csak néhol fedezhetők fel benne. Ezzel a két színnel rajzol meg egy tökéletesen valóságosnak tetsző világot. Fény és árnyék váltakozásával, felületek domborításával, sziluettekkel dolgozik, s az eredmény leírhatatlan: olyannyira hihető illúziót hoz létre, hogy amikor egy jelenetben végül valódi színek is feltûntek a vásznon, vagy egy percig észre sem venni a változást. Leginkább a Sin City-hez hasonlítható ez az alkotás, csakhogy az bőven használta a szürke minden árnyalatát és élőszereplős volt, míg a Renaissance teljes egészében animációs film (készítői csak a motion capture-höz használtak színészeket).

renaissance-2006

Rendkívüli filmmel van tehát dolgunk – miután a néző kiszédeleg a teremből, el sem hiszi, hogy voltaképpen nem látott egyebet a sötét vászonra vetített fehér foltoknál és csíkoknál. Mégis jogos a kérdés: nem lett volna-e több a Renaissance egy, az eredetiségnek legalább nyomait felvonultató történettel? Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy nem. Ez a százöt percnyi hosszú technikai demonstráció befogadhatatlan lenne, ha a puszta látvány mellett még valami összetett sztorival, netalán eredeti világábrázolással is foglalkoznunk kellene. Bizonyára Annecyben is így gondolták, amikor a Renaissance-nak ítélték az animált filmek világának legnagyobb elismerését, a fesztivál első díját. Képi tökéletessége ellenére a Renaissance mégis zsákutca: ezzel a technikával nem lehet film noire-nál egyebet létrehozni.

Igaz ugyan, hogy ha a Renaissance előtt valaki elmondta volna, mit fogok látni, arra is azt mondtam volna: nem lehet.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés