Kritika

Rézbőrű anya, sápadtarcú testvérek – Kitaszítva (Nincs bocsánat)

112109_1John Huston 1941-ben A máltai sólyom-mal nem csak első rendezésén volt túl, hanem valójában már a halhatatlanná váláson is. Huston ezt követően még több, mint negyven évig dolgozott rendületlenül. A genszterfilm, a western, a vígjáték és a melodráma műfajaiban egyaránt fejlesztette képességeit. A Kitaszítva című filmje, ugyan nem a legkiemelkedőbb munkája, de Audrey Hepburn mosolyáért a klasszikus filmek nosztalgikus atmoszférájáért és a vadnyugati környezet  precíz megteremtésért kétségkívül megéri, hogy a polcra tegyük.

A film

A Zachary család élete látszólag gondtalan, nyugodt tempóban csörgedezik. Az idősődő mama (Lilian Gish) fogadott lányával Rachellel (Audrey Hepburn) és két édesfiával Bennel (Burt Lancester) és Cash-sel (Audie Murphy) együtt élik megszokott életüket. Marhákat nevelnek és adnak el szerte az országban. A legidősebb fiú, Ben a film elején érkezik haza, hogy csupán néhány héttel később útnak indulhasson megint egy csordával. Gyönyörűen fotózott képsorokon ismerjük meg a vidéket, és benne a család birtokát. Rachel boldogan vágtat szilaj lován a sivatag végtelenjébe, ám egyszer csak egy lovas tűnik fel a múltból és keresztezi a lány útját. Zavaros, összefüggéstelen mondatokat mormol, amikhez azonban később baljós jelentés párosul.

unforgiven2

Huston rettenetesen megszenvedett ezzel a fimmel, számtalan baleset lassította a munkát. Egy ember majdnem meghalt, Hepburn az első forgatási napok egyikén lovasbalesetet szenvedett és több bordája eltörött. Ráadásul a rendező saját bevallása szerint, nem így akarta lezárni a történetet. Természetesen nincs értelme a „Mi lett volna ha?” kérdéssel bíbelődni, így viszont el kell fogadni, hogy a rendező több ponton is hibázott a filmdramaturgiát illetően.

A film első harmada feleslegesen elnyújtott, de aztán hiába gyorsulnak fel az események, zavaró, hogy nehezen találunk azonosulásra alkalmas karaktereket. Így legalább annyira kirekesztettnek érezhetjük magunkat, mint a kis rézbőrű árva. Rachel oldalán kell hát a nézőnek helyet foglalnia. Együttérzésünket azonban ő is elveszíti, mikor a végjátékban gondolkodás nélkül húzza meg a ravaszt. Noha végig a Zachary család szemszöge a miénk, még a lelőtt lovakkal is könnyebben együttéreztem, mint akármelyik megsebzett sápadtarcúval. Mintha Huston maga is az indiánok oldalán állna, vagy legalább az egyenjogúság motoszkálhatott a fejében. Több tucat rézbőrű halálával és végeredményben egy kíméletlen testvérgyilkossággal zárul mégis az alkotás, így a túlélés tragikus és semmitmondó.

Komoly emberi problémákkal is foglalkozhatna a film, s talán Huston maga is ezt akarta, de a testvérek közötti lélektani dráma feloldódik a kaiowa törzs lemészárlásában. Burt Lancester is talán több szerepet követelt magának a kelleténél. Színészi játéka szórakoztató, de végeredményben az akciójelenetek, tűzpárbajok öncélú tobzódásához vezet. A film negédes képsorokkal zárul, és reménykeltő próbál maradni, pedig családok és otthonok válnak a múlt martalékává.

A lemez

A  dvd-re semmilyen extra nem került fel, pedig izgalmas lett volna néhány werkfotót látni a forgatásról.

5pont

Értékelés: 5/10

 

 

Kitaszítva (The Unforgiven)
színes, amerikai western, 122 perc, 1960

 

rendező: John Huston
író: Alan Le May
forgatókönyvíró: Ben Maddow
zeneszerző: Dimitri Tiomkin
operatőr: Franz Planer
vágó: Russel Lloyd

Szereplők:
Burt Lancester (Ben Zachary)
Audrey Hepburn (Rachel Zachary)
Audie Murphy (Cash Zachary)
John Saxon (Johnny Portugal)
Lillien Gish (Matilda Zachary)
Albert Salmi (Charlie Rawlins)
Joseph Wiseman (Abe Kelsey)

 

IMDb

 

A megjelenés dátuma: 2012.november. 23.
Szinkron: magyar – Surround (DD), angol – Surround (DD)
Felirat: magyar
Extrák: –

Varga Gergő

2011-ben végeztem az ELTE Filmtudomány mesterképzésén, amit három szabadon bölcselkedő év előzött meg. Mindig is humán beállítottságúnak tartottam magam, de eleinte inkább az irodalom, mintsem a film vonzott. Első maradandó filmes élményeimet nem tudom olyan nagyságokhoz kötni, mint Bergman, Truffaut vagy Tarr Béla, sokkal inkább egy másik legenda, Jackie Chan akrobatikus mozdulatai derengnek fel. Egyetemi éveim alatt elképesztő iramban és mennyiségben szívtam magamba a nagy korszakok és a figyelemfelkeltő kortárs filmeket. Csillagjegyemhez hűen pedig mindenben megtaláltam az érdeklődésem. Több, mint egy éve írok a „'tekercsnek”, a szerkesztőség tagjai szemtanúi lehettek első publicisztikai lépéseimnek, és jó anyák és apák módjára noszogattak a helyes irány felé.

Filmek: Király Jenő kurzusai és írásai óta gyakorlatilag minden műfajban találok filozófai mélységet, mégis inkább a lelki vívódásokat kedvelem, mintsem a fizikai szenvedést. A horror így tehát kívül kell, hogy essen a rajongási zónán, bár a CGI technológiák előtti filmek maszkmesterei mindig is kivívták a tiszteletemet. A Távol-Keletről több alkotás is megérintett Ki-duk Kim gyakorlatilag bármelyik filmkölteménye, Chan-wook Park agresszív, brutális, mégis káprázatos thrillerjei. John Woo otthon és később az USA-ban rendezett akciómozijai. De a magyar filmgyártás Latabárja legalább annyira képes megnevettetni, mint az állati nyomozó Jim Carrey-je. A hatvanas-hetvenes évek magyar filmművészete pedig elképesztő műveket termelt ki!

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés