Moziban

Robin közlegény megmentése – Robin Hood

Otto Bathurst háborúsdizni akart, ezért Robin Hoodból katonát csinált. Nem lett volna ezzel semmi baj, ha közben kemény legényt is farag az angolok Rózsa Sándorából. A Taron Egerton alakította Robin of Loxley azonban puhány alak, aki sokkal inkább emlékeztet a VAN Áronjára, mint a tolvajok fejedelmére.  

Robin Hood nem mai csirke: a karakter a 13-14. században jelent meg az angol folklórban. Az elmúlt 6-700 évben számtalan változatban, sok-sok történetben, megannyi regényben, majd tucatnyi filmes és televíziós produkcióban formálódott alakja. Szinte minden tíz évre jut egy nagyszabású hollywoodi feldolgozás is. A mozgóképi adaptációk közül személy szerint Kevin Costnerre és Kevin Reynolds Robin Hood, a tolvajok fejedelme című 1991-es filmjére, illetve Giorgio Ferroni 1971-es Robin Hood, a tüzes íjászára esküszöm, de biztosan sokan emlékeznek Ridley Scott 2010-es szégyenteljes Robin Hoodjára vagy a Disney 1973-as azonos című, szerethető egészestés rajzfilmjére is.

A cselekmény fő csapásirányai rendszerint azonosak: állandó helyszín Nottingham és a sherwoodi erdő, visszatérő karakterek a vidám fiúk – Kicsi John, Skarlát Will és Tuck barát – és a tolvaj szívét rabul ejtő Marion, az ellenfelek csapatában pedig szinte mindig megtaláljuk a nottinghami bírót és János herceget. Persze a történeten belül itt-ott eltolódnak a hangsúlyok, változnak egyes részletek – például hogy nemesi származású-e a karakter – vagy bekerül egy-egy új figura vagy fordulat. Ilyen volt például a nyolcvanas években az adaptációkban megjelenő szaracén alakja, aki aztán felbukkant Reynolds és most Bathurst feldolgozásában is.

Bathurs a még igencsak kezdőnek számító Ben Chandler és David James Kelly forgatókönyvéből készült, Ridley Scott verziójához hasonlóan a karakter eredetét bemutatni szándékozó filmje szerencsére nem távolodik el a legendától annyira, mint elődje tette.

De azért így is jócskán akadnak újdonságok

– ezek azonban sokkal inkább a retorika, mintsem a történet szintjén jelentkeznek. Az alapvetően tévés produkcióban – például a Birmingham bandáiban és a Fekete tükörben – dolgozó direktor Robin Hoodja nagy ambíciókkal érkezett: szemlátomást nemcsak látványos mulatságot akart szolgáltatni, de súlyos társadalmi üzenet átadásának és a korszellem megragadásának szándékával is készült. Ez utóbbi elősegítésén elsősorban a vizuális részleg dolgozott: mind a jelmezek, mind a díszletek, az egész mise-en-scène azt támogatta, hogy mainak, aktuálisnak érezzük, amit látunk.

Ez különösen azokban a részekben működött nagyon jól, ahol Robint a keresztes háborúkban látjuk harcolni: a jelenet a modernkori katonai bevetéseket imitálja, s bár egyértelműen középkori eszközöket használ, a pusztítás mértéke, az akció működése, a nyelvi fordulatok egyértelműen a jelenkori hadászattal kapcsolják össze. Hasonló az érzés, amikor egy mulatságon a ruhákon időzhet el a szemünk: simán lemehetnénk partizni péntek este a film jelmezeiben – nem röhögnének ki vele. A egész filmen végigvonul ez a kettősség: egyszerre középkori és jelenkori – vagy tekinthetünk úgy is rá, mintha egy az Assassin’s Creedhez hasonló  alternatív idősíkon játszódna –, és ez bizonyos esetekben remekül beválik. Sokszor azonban annyira idegen az eredeti történet jelenkorától, hogy

egyszerűen kiveti, sőt egyenesen nevetségessé teszi a látottakat.

A cselekmény egyik legfontosabb helyszíne egy bánya, ami olyan monumentálisra sikeredett, hogy sokkal inkább illene Középföldére, mint a 12. század Angliájába, ahogy az akció is időnként fékevesztett lóként idézi a Halálos iramban tempóját – ami határozottan túlzás. A szándék nem volt rossz, az ötlet mindenképpen izgalmas – sajnos azonban a kivitelezés szintjén kifejezetten elszalad az a ló az alkotókkal.

Nem ez azonban az egyetlen gond, ami miatt kilöki magából a film a nézőjét. Mind a dramaturgia, mind a karakterek szintjén komoly hiányosságokat mutat. Kezdjük magával Robin Hooddal, aki – idézve Skarlát Willt Reynolds Robin Hoodjából – egy elkényeztetett ficsúr, aki négy év katonáskodás után is csak bután néz, hogy mégis mit kezdjen magával. Megpróbálja megmenteni az egyik kimondhatatlan nevű, emiatt egyszerűen csak Johnként futó mór (Jamie Foxx) fiát, aki ezért cserébe úgy dönt, hogy eljön Angliába és kiraboltatja az angolokat Loxley-val…

Mi van?

Az egész motivációs kör nem tiszta, az a legnagyobb rejtély, hogy Robin miért hagyja, hogy egy „barbár” megmondja neki, mit csináljon. Aztán az egész film így megy: Robin – ahogy az egész VAN generáció – sose tudja, mit csináljon, aztán valaki jól megmondja neki. A végére persze tököt növeszt (elvileg), de én biztos nem követném, pláne nem szeretnék bele Marion (Ewe Hewson) helyében. Persze ő már akkor odavolt érte, amikor még az volt az életcélja, hogy egész nap csak heverésszen meg zabáljon… Lényeg a lényeg, elég együgyű (és egydimenziójú) a mi kis hősünk – és sajnos a többi karakter sem büszkélkedhet több réteggel.

Ahogy a film sztorija is elég hevenyészetten van összepakolva: a hót fekete John a kutyának nem tűnik fel, úgy járkál, mintha tősgyökeres nottinghami lenne, a szuperdörzsölt bíró (Ben Mendelsohn) és a szupergenya bíboros (F. Murray Abraham) egy zacskó aranyért minden tervükbe beavatják Loxley-t, aki pedig teljesen indokolatlanul feladja magát, mert kicsit dolgozik benne a poszttraumatikus stressz. Kár. Pedig lehet ezt jól is csinálni: Guy Ritchie az Arthur király – A kard legendájával megmutatta, milyen az, amikor valaki újraértelmez egy jól ismert legendát, amikor új vérrel, lendülettel, szerethető csibészséggel tölti meg. Otto Bathurstnek ez nem sikerült.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. kataorsolya@filmtekercs.hu

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..