Kritika

Ugye, mi jó barátok vagyunk? – Robotálmok

robot_dreams_3

Az idei, animációs Oscar-verseny váratlan jelöltje a francia-spanyol koprodukcióban készült Robotálmok. Sajnos esélytelen, hogy Pablo Berger filmje lenyomja Miles Morales pókkalandját vagy Miyazaki visszatérését, mégsem érdemes szem elől téveszteni, mert emberi kapcsolatokról szóló meséjéből kicsik és nagyok egyaránt sokat tanulhatnak.

A legjobb animációs filmnek járó Oscarnak mindig megvoltak az olyan, főként Amerikán kívüli jelöltjei, amik a nominálást ugyan megkapták, de a díjat nem tudták elnyerni az éppen aktuális Disney vagy Pixar mozi elől. Ezek, az esélytelenek nyugalmával versenyző animációk is hordoznak annyi mélységet és művészi kvalitást, mint a legtöbb „riválisuk”, viszont a mai napig élő animációval szembeni ellenszenv és bekategorizálás ellehetetleníti, hogy ezek a filmek ténylegesen ki tudjanak bontakozni az animációs gettón kívül is. A Robotálmok is hasonló alkotás, ami hiába nyerte végig az európai fesztiválokat, Oscar bácsi nem fog gyünni, pedig

a magányos kutyus és az ártatlan robot története nagyon széles korosztály számára képes univerzális és fontos témákat átadni.

A félreértések elkerülése végett leszögezném, hogy a film nem Isaac Asimov 1986-os novelláján, hanem Sara Varon azonos című képregényén alapszik. A ’80-as évek New York City-jében, egy antropomorf állatok lakta világban éli magányos mindennapjait Dog, a kutya. Mindennél jobban vágyik egy társra, akivel kapcsolódhat és megoszthatja búját-baját, így házhoz rendel egy erre a célra kifejlesztett Robotot, akivel, összeszerelése után, hamar meg is találja a közös hangot. Az első boldog együtt töltött napjuk után viszont egy strandra tett kiruccanás alkalmával Robot berozsdásodik a tengervíztől és Dog kénytelen lesz otthagyni a parton mozgásképtelen pajtását. Balszerencséjére ez pont a nyár utolsó napján történik, így a kutyus nem tud visszamenni a lezárt üdülőre és egy teljes évre elszakad újdonsült legjobb barátjától.

Ezt a szokatlan állatmesét legkönnyebben úgy lehetne jellemezni, mintha az Előző életeket a BoJack Horseman alkotói valósították volna meg.

A történet központjában Dog és Robot barátsága és annak hiánya áll, aminek tükrében bepillantást nyerhetünk saját életünk ismerős szociális helyzeteibe. A karakterek felhőtlen megismerkedése, nem sokkal a strandos incidens után bekövetkezik kapcsolatuk válsága, amivel bizonyára rengetegen tudnak azonosulni, akiknek egy jelentős változás az életében megakadályozta, hogy ápolni tudják bizonyos szociális és baráti kapcsolataikat. A film innentől két szálon mutatja be, hogyan dolgozzák fel a szereplők egymás elvesztését és kapcsolatuk szétesését.

robot_dreams_4

Robot személyisége leginkább egy naiv újszülöttére hasonlít, akit kíváncsi természete motivál. Így lesz igazán szívbe markoló, mikor a film az ő karakterén keresztül mutatja be, mi történik, ha az ember egy váratlan tragédia miatt beleragad egy élethelyzetbe, képtelen lesz továbblépni és a tehetetlenségből adódó fantáziálgatásba kezd és az álmaiba menekül. Ez a szál az absztraktabb, amiben sokkal inkább a magány egyénre gyakorolt lelki vetületeit ismerhetjük meg gyönyörű és színpompás álomszekvenciák során. Kifejezetten üdítő, hogy kemény témái ellenére se érződik, hogy a film bármikor sokkolni akarná a nézőt, és hatásvadászabb képsorai is mindig meg tudnak maradni a mesei kereteken belül.

A Robotálmok így éri el, hogy ne idegenítse el egyik korosztályt sem, de közben végig hű tudjon maradni saját stílusához és hangvételéhez.

A film másik szála pedig Dog történetét mutatja be, aki a kapcsolat dominánsabb, tapasztaltabb fele, eleinte megismerteti Robotot a világ szépségeivel és az Earth, Wind & Fire-rel. Ő is egy kitaszított figura, aki menthetetlenül vágyik személyes kapcsolatokra és az ezek hiányából adódó szomorúsággal a néző is rögtön tud azonosulni. Őt a bürokrácia nevetséges akadályai lehetetlenítik el társától, így a személyes és társadalmi nyomás hatására kénytelen lesz továbblépni. Dog is egy ponton a saját fantáziáiba menekül, de az ő szála sokkal földhözragadtabb, amivel a társkeresés felszabadult és nyomasztó aspektusait is képes érzékeltetni, és egy ponton a romantikus párkapcsolat lehetősége is felmerül.

robot_dreams_2

Amennyire univerzális témákról szóló, egy mesevilágot bemutató film a Robotálmok, annyira meglepő lehet, hogy a történet a 80-as évek New York City-jében játszódik. A korszak és a város nemcsak egy háttér, hanem konkrét karakterévé válik a összképnek, ami a manapság nagyon sokszor használt elvágyódást és nosztalgiát csempészi bele a filmbe, főleg amikor a World Trade Center ikertornyait pillantjuk meg a lemenő nap fényénél. Nemcsak egy üres, „régen minden jobb volt” érzetet kapunk, hanem egy nagyon kreatívan megvalósított, audiovizuális világot, amibe egy nagy adag kulturális lenyomatot is csempésztek, hogy a környezet és az abban létező, diverz állatok minél élettel telibbek legyenek. Hiába vannak megterhelőbb témák, mikor egy annyira gyönyörű, színes és kreatív karakterekkel tömött világban élhetjük át hőseink megpróbáltatásait, amit legszívesebben a stáblista legördülése után se hagynánk ott.

Az animáció minősége pedig letisztult, sallangmentes, hűen idézi meg a képregény rajzolását, miközben nem fél kreatívan kibővíteni azt.

Rizikós vállalás volt még, hogy a film mentes bármiféle szövegtől, dialógtól és csak és kizárólag a vizuális történetmesélésre hagyatkozik. Ez a narratív forma animációs rövidfilmekre jobban jellemző, de egészestés moziknál bizony fel kell kötniük a gatyájukat az alkotóknak ahhoz, hogy ebből a stílusból a legtöbbet hozzák ki úgy, hogy ne kezdjen el visszaütni és egy ponton a történetmesélés kárára válni. Szerencsére itt nemcsak sikerült a koncepcióból a legtöbbet is kihozni és egy sokkal kifejezőbb és kreatívabb audiovizuális világot teremteni, de a mai modern, kétségtelenül nagyszerű, de agyonbeszélt animációs filmeknek (pl. Pókember: A Pókverzumon át) is egy remek ellenpontot és példát tud szolgáltatni, hogy mi mindenre képes ez a műfaj felesleges szövegelések nélkül is. És mindenre még ráerősítenek Alfonso de Vilallonga fantasztikus zongora központú tételei, amik a jóleső, jazzes New Yorki hangulat mellett tökéletesen elmesélik a kutya és a robot barátságának szívszorító drámáját.

Egyedüli gyengéje a filmnek, hogy a talán pár perccel hosszabb a kelleténél és az ideálisnál többször próbálja az álomszekvenciákkal fölöslegesen megvezetni a nézőt. Viszont az apró tökéletlenségeken kívül egy közel hibátlan, pozitivitással feltöltő és felemelő sztori a barátság erejéről, ami népszerűségben mindenképp eltörpül az animációs világ nagyágyúi mellett, de nem érdemes elfelejteni, ugyanis külseje ellenére kifejezetten érett és érzelmes alkotás. És érdemes felkészülni, hogy a megtekintés után sokáig fog a fülünkben csengeni a September.

A Robotálmok premierje a 14. Frankofón Filmnapokon volt. Széleskörben április 25-től látható a hazai mozikban.

Sztepanov Márkó

Sztepanov Márkó a METU képalkotás szakán diplomázott 2023-ban, jelenleg televíziós műsorkészítő mesterképzést végez. Javíthatatlan mozifüggő, filmkészítéssel foglalkozik és filmrendezői ambíciókkal is rendelkezik. Mindenevő, de a horror és az akció műfajok a gyengéi és bármikor megvédi Michael Bay renoméját.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com