Kritika

Cserepadra száműzött igazságbajnok – A jogdoktor

Megvéd-e minket a jogrendszerünk? Hogyan lehet elérni a teljes igazságosságot, mikor a tárgyalótermek tőzsdékké alakulnak, ahol az nyer, aki jobbat ajánl? Mit tehet egyetlen ember, akinek a célja az igazságszolgáltatás rendszerének legjobb működése? Dan Gilroy A jogdoktor (Roman J. Israel, Esq.) című filmjében sok témát dob fel, ám hatalmas ziccereit rendre elhibázza.

A történet központjában a címszereplő Roman (Denzel Washington) áll, aki egy ügyvédi irodában jogi tanácsadó háttérember. Főnöke váratlan kómába kerülése után a másodsorból előre kell lépnie a frontvonalra, mégpedig egy új megbízó, George Pierce (Colin Farrell) alkalmazásában. A szociális szituációkban nem igazán jeleskedő, de végtelenül őszinte és sajátságos idealizmust valló Roman védőügyvédként kezd dolgozni, ám saját igazságérzete fokozatosan ütközik az elvtelenséggel és a körülményes bürokráciával.

Dan Gilroy íróként már a ’90-es években letette névjegyét (Szabad préda, Díszkíséret) Hollywoodban, ám szélesebb körű ismertséget 2014-es első rendezésével, az Éjjeli féreggel szerzett. A Los Angeles-i éjszakai életben keselyűként köröző videóriportert Jake Gyllenhaal átütően hozta. Maga a film is Lou Bloom karaktere köré volt írva, aki törtető pszichopataként lépdelt előre egy olyan intézményben, a médiában, melyben a siker megköveteli a gátlástalanságot.

Gilroy második rendezésében, A jogdoktorban marad a helyszín, de a thriller műfaji külsőségeit lehagyva csak a karakterdrámára koncentrált.

Két filmje alapján az író-rendező igazán szereti egy központi figurára építeni történeteit, és bár ezzel mellőzi filmjeiből a mozgalmasságot, a végén úgy érezzük, igazán megismertük hőseit. Bár Lou Bloom egy egészen ijesztő, hízelgő és veszélyes figura volt az Éjjeli féregben, Gilroy mégis képes volt elérni, hogy érdekeljen a sorsa, – már-már szurkoltam neki, hogy sikerüljenek az erkölcstelen tervei – ez pedig mesteri húzás a részéről. Romannel kapcsolatban a rendező nem tud hasonló bravúrt bemutatni, csupán nagyon közel hoz hozzánk egy introvertált, feltehetően Asperger-szindrómás férfit, aki miközben a gyakorlatban mások igazáért harcol, valójában a legtöbbet magáért teszi.

Mostanában több filmet is kaptunk aspergeres vagy autista főszereplőkkel. Nehezen kommunikáló, zárkózott, de rendkívüli figyelemmel és intelligenciával megáldott embereket valószínűleg mindannyian ismerünk, és a történetek, melyeket köréjük írnak, igazán lebilincselők tudnak lenni. Gondoljunk csak az akcióthriller műfajában A könyvelőre, vagy a nagy hazai siker, a Testről és lélekről Marikájára. Belátást kínálni egy ilyen személy fejébe nagy kihívás, mert a túlzás és a giccs aknamezejére léphet az alkotó.

Roman J. Israelnél maga a védőügyvéd-szerep, a vele járó formalitások és az elvárt hajlékony gerinc az, ami konfliktusba lép személyiségével. A merőben más beállítódásokkal, gondolkodásmóddal és pragmatikus igazságossággal rendelkező egykori asszisztens nehezen tud akklimatizálódni új munkakörébe és az ott szükséges rugalmasságba. Hiszen egy Asperger-szindrómás nem rugalmas: nem tud csettintésre mást gondolni, nagyon speciális az érdeklődési köre, és a rendszerszerű gondolkodásába nem férnek bele a variáns elemek.

Gondolkodása, elvei, hétköznapjai, emberi kapcsolatai mind ízlésesen, túlzások nélkül vannak bemutatva. Ez persze mit sem érne Denzel Washington fantasztikusan hiteles játéka nélkül, aki eltűnik Roman szerepében. Washington annyira jó, hogy Gyllenhaal után lassan tendenciává válik Gilroy filmjeiben a legmagasabb szintű átélés. Kár, hogy A jogdoktor forgatókönyvét a karakterépítésen kívül a legtöbb jogi dráma simán veri.

Az igazságügyi fogalmakat válogatás nélkül dobálja a néző arcába Gilroy, és inkább elméletet kapunk a gyakorlat helyett. Alig járunk tárgyalótermekben, többnyire ügyvédi irodák adják a film helyszíneit. A kihívást jelentő jogi lavírozások során azonban Roman is átlép saját hatáskörén, ebből ered a film második felének konfliktusa, ami bár elsőre izgalmasnak tűnhet, valójában a történet gyengébb oldalát képviseli. Az ügyvéd a jog megkerülésével illegálisan jár el, hogy elérje az igazságosságot az ügyében – ezáltal Roman karakteren kívül cselekszik. A film is változik vele: az addigi pragmatizmusát enyhe szentimentalizmusra váltja fel. Közben pedig tényleges cselekmény nem igazán történik, csak egymás után bedobált lassú tempójú jeleneteket látunk.

Gilroy kezéből kicsúszik, és túlnyújtott, erőtlen filmmé válik A jogdoktor, mely nézőjét kezdetben bevonzza figurájával, ám emlékezetes sztorit az Éjjeli féreggel ellentétben képtelen volt írni köré. Washington – és a mellékszereplő Colin Farrell és Carmen Ejogo – játéka viszont menti a menthetőt, stabilitást adnak ennek az imbolygó ladiknak. A jövőben átgondoltabb, feszesebb filmeket és biztosabb kezet kívánok Dan Gilroynak.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Magazin és Kritika rovat szerkesztője. Kedvencei a morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok és az igényes blockbusterek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés