Hugh Jackman az HBO új filmjében egy sikkasztó iskolaintendánst alakít, sajnos azonban a Romlott oktatás a címben szereplő témája helyett a hiúságra koncentrál.
Az oktatás a 21. században nem csak Magyarországon vált örökös társadalmi viták tárgyává. A nyugati világban mindenütt azt érzik az állampolgárok, hogy a modern világ problémáira napjaink oktatási rendszerei nem adnak megfelelő választ. Az oktatás ráadásul kicsit olyan, mint az egészségügy, vagyis mindenki érintett benne (mindenki volt gyerek), sőt a szülők többszörösen is. Ehhez képest mégsem foglalkoznak a témával túl sokat a filmművészetben, ha pedig igen, akkor általában két megközelítés érvényesül: a rendszer ellentmondásait a tanár nézőpontjából mutatják be (Fél Nelson, Lazhar tanár úr, Az osztály), vagy a diákok középpontba helyezésével periférikusan beszélnek róla a felnőtté válás hangsúlyosabb motívuma mellett (Éretlenségi, Nulladik óra). A Romlott oktatás üdítő módon más megközelítést választ, ezáltal valamelyest hiánypótló, a végeredmény azonban felemás.
Az újszerű nézőpont a főszereplő személyében testesül meg. Frank Tassone (Hugh Jackman) egy iskola szuperintendánsa (hazai viszonylatban ez a finanszírozó magánalapítvány vezetőjének feleltethető meg). Munkáját elhivatottan és jól végzi, regnálása alatt a keleti parti kisvárosi iskola a megye 4. legjobbjává vált. Pozíciója azonban megrendül, amikor kiderül, hogy pénzügyese és barátja, Pam (Allison Janney) az alapítvány pénzét részben a saját háza felújítására fordította. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa. Az Egyesült Államok történetének egyik legnagyobb sikkasztását az iskola egyik diákja tárta fel – részben éppen Frank ösztönzésére.
A Romlott oktatás a főhősre és annak egy jellemvonására, a hiúságra koncentrál.
Cory Finley rendező már első filmjében, a Telivérekben is a hiúság kérdését vizsgálta, akkor két fiatal lány szemszögéből. A direktort szokatlanul erősen érdekli ez a tulajdonság, világában a hiúság egyaránt teremtő és romboló erő. A Romlott oktatásban ezt a két pólust a két főszereplő képviseli. Frank teremt, Pam pedig önzőségében és közönyében csak magára gondol, bukásukat is ő indítja el. Ez a kettősség megjelenik a film képi világában is: a kamera gyakran elidőzik lényegtelen apróságokon, mintha „oda se figyelne az eseményekre” – ez a közöny. Máskor pedig szorosan követi a hőseit, gyakran hátulról vagy szemből, valamelyest utalva a figyelem és az elismerés igényére. A direktor konklúziója szinte teljes mértékben megegyezik mindkét alkotásban: a hiúság szociopatává változtatja az embert.
Látni kell azonban azt is, hogy a Telivérek egy fiktív történet, amelyet maga a rendező írt, és így bőven volt lehetősége kidomborítani a hiúság ellentmondásait. Új filmjében azonban Finley-nek egy egyértelmű morális helyzetből kellett dolgoznia.
A végeredmény pedig felemás: hiteles is, meg nem is Frank Tassone motivációja.
A főhős elismerésre vágyott – szakmaira és szerelmire egyaránt. Megfelelési kényszere csak kis részben fakad homoszexualitásából. A plasztikai műtétek, az öltönyök és a drága kávé valamelyest alátámasztják a sikkasztás anyagi vonzatát, ugyanakkor összességében nem derül ki, a főhős voltaképpen miért lépett a bűn útjára.
Cory Finley jellemvizsgálata csak a játékidő első felében igazán domináns, akkor is főleg a képi megoldások révén tűnik fel. De a Romlott oktatás mindent egybevetve egy sallangos amerikai történet oknyomozással, felemelkedés-bukással és megcsalással. A rendezői fókusszal persze egy érdekes aspektussal gazdagodik a film, de két téren veszít is. Egyrészt a megbukó főhős szimpátiája miatt az érzelmi csúcspontok elmaradnak – nem lehet igazán szurkolni az oknyomozás sikerének, ha közben a bűnössel kell azonosulni. A másik pedig maga a címben hangsúlyozott oktatás, ami sajnos csak másodlagos szerepet kap a történetben.
Utóbbi nemcsak azért fájó, mert mint a bevezetőben említettem, a téma amúgy is hiányzik a filmes diskurzusból, hanem azért is, mert a Romlott oktatás több ponton felvillantja a mai oktatási rendszer problematikáját. Voltaképpen már a kiindulási helyzet is egy alprobléma:
míg néhány ember felfoghatatlanul meg tud gazdagodni sikkasztásból, addig az intézmény több helyen beázik.
Ezt azonban szépen árnyalja az a beszélgetés, amikor az iskolaszék az ügy eltussolásáról dönt: egy amerikai kertvárosi környezetben az ingatlanárakat alapvetően befolyásolja a helyi iskola színvonala – a magas ingatlanárakból pedig jó néhányan alaposan megszedték magukat a bizottság tagjai közül.
Elejtett félmondatok sora tesz további célzásokat a mai oktatási rendszer gondjaira: a sikkasztás nyilvánosságra hozatala után a tanárokat hibáztatják, a rossz hírnevet a diákok sínylik meg, és egyáltalán: hogy lehetnek ekkora vagyoni és jövedelmi különbségek egy kisvárosi közösség azonos tagjai között? Ezek a remek kérdések érintőlegesen felmerülnek a filmben, de soha nem kapnak akkora hangsúlyt, hogy maradandó gondolatokat ébresszenek. Ettől függetlenül a Romlott oktatás egy korrekt, szórakoztató és érdekes alkotás, csak sajnos sokkal inkább a rendező életművét építi, semmint hogy a film központi témájába alámerülne. Legközelebb talán sikerül készíteni egy tartalmas filmet az oktatásról.
A film az HBO GO kínálatában elérhető.
