Kritika

Rossz karma – Túl a fenyvesen


Ryan Gosling, Bradley Cooper és Eva Mendes egy filmben, ami nem kellett a magyar moziknak. Lassan kezdhetünk beletörődni, hogy egyes várva-várt produkciók csak dvd formátumban jutnak el hozzánk.

A film

Ryan Gosling nevével bármit el lehet adni. Vagy mégsem? A Túl a fenyvesen például nem talált magyar forgalmazót, pedig nem Ryan Gosling az egyetlen húzónév a stáblistán. Lehangoló. Úgy meg főleg, hogy nagyságrendekkel gyengébb filmek ezzel szemben eljutnak a hazai vetítőtermekbe.

A Túl a fenyvesen (a remekbe szabott magyar címről egyébként akaratlanul eszünkbe juthat a Túl a sövényen című animációs film…) története izgalmasan indul. Adva van egy hallgatag cirkuszi motoros Luke, aki életveszélyes mutatványokkal borzolja a kedélyeket. A férfi minden évben végigjárja a truppal nagyjából ugyanazt az útvonalat, hogy újra és újra ámulatba ejtse a közönséget. Talán ezt csinálná, míg meg nem öregszik, egy nap azonban a férfi élete teljesen új irányt vesz.
Ez a nap az, amikor a cirkusz abba a kisvárosba érkezik, ahol Luke (Ryan Gosling) régi szerelme Romina (Eva Mendes) lakik. A lány hiába próbálja eltitkolni, Luke megtudja, hogy időközben apa lett. Megrázza a hír, de gyorsan kell döntenie. Otthagyja a társulatot, hiszen mint a legtöbb apa, ő is a legjobbat akarja a fiának. A jó szándék, azonban ezután olyan rossz döntések sorozatával párosul, ami két család életét fogja hosszú évtizedekre meghatározni.

Képtalálatok a következőre: Túl a fenyvesen

Egy film, két generáció, három összefüggő történet. Utóbbiak közül az első nem kicsit instant ízű. Ha valaki látta a Drive-ot és a szintén Cianfrance által rendezett Blue Valentine-t nem fog tudni szabadulni ennél a résznél a láttam már ezt valahol érzéstől. Gosling nagyjából ugyanazt játssza, amit a Drive-ban. A hallgatag, rendkívüli képességekkel megáldott, mélyérzésű macsót. Ráadásul ugyanúgy kaszkadőrködik, szerel, rabol és szeret. Jól áll neki, szó se róla, de azért mégis, túl sok ez a hasonlóság. Különösen, hogy néha egy-egy erősnek szánt beállítás is bosszantóan ismerős. Egy ilyen indítás után nehéz eredetinek nevezni bármit is.
Habár a Túl a fenyvesen története a második harmadra igazán meglepő kanyart vesz. Ebben a részben a korrupt zsaruk kontra naiv zöldfülű klisé kerül előadásra, túlnyújtottsága ellenére élvezhető módon. Bradley Cooper ügyesen hozza a naiv rendőrt, Averyt, aki minden lépésével egyre mélyebbre mászik egy sok összetevőből kikevert morális válságba. Olyan ez, mint egy dominósor, aminek eldöntötték az első elemét, ami eldönti a másodikat, ami eldönti a harmadikat és így tovább. Avery kvázi tehetetlenül sodródik az eseményekkel. Miközben a bűntudat első körben a családi kapcsolatait kezdi ki.

Az első két rész  nem csak két lazán kapcsolódó történet, hanem két pillér, aminek a tetejére majd a harmadik történet kerül. A főszereplők itt fiatal apák, akik valamilyen kényszerhelyzetbe kerülnek. Teljesen más személyiségek, eltérő életstílussal. Egy dolog azonban közös bennük. Boldog kiegyensúlyozott körülmények között szeretnék látni családjukat. Kettejük közül Lukenak van erre kevesebb esélye, amit Avery találkozásuk után egyfajta felsőbb igazságszolgáltatás jegyében, ha más formában is, de “megörököl”. A két élet metszéspontja mind a kettejük számára tragikus kimenetelű és nem kíméli szűkebb környezetüket sem. A történet itt azonban koránt sem ér véget.
A harmadik felvonásnak az apák vétkeiért a fiúk (is) fizetnek alcímet adhatnánk. Végtelenül izgalmas rész lehetne, hiszen tele van feszültséggel, családi titkokkal, elfojtásokkal, váratlan fordulatokkal, de itt épp az a leggyengébb, ami eddig a pontig egyik legnagyobb erőssége volt a filmnek, a színészi játék. Tovább ront a helyzeten a gyengére sikerült magyar szinkron.

Az eredmény felemás. Izgalmasan szövődnek össze a történetek, és tulajdonképpen azzal sincs semmi gond, hogy közben kicsit olyan érzésünk van, mintha három teljesen különböző filmet néznénk, mert az összekötő szálak erősek. A bűnök, a bűntudat és a  szeretet hatásai körül forog mind a három történet. Az alapvető kerete a morális dilemmának pedig mindhárom esetben a család.  A végére, ha jól figyel a néző az egész film alapvető üzenetét is megkapja,   ami röviden talán úgy foglalható össze, hogy a bűnöknek, és a bűntudatnak generációkon átívelő hatása van. Nemcsak annak a lelkébe ivódik bele, aki elkövette, hanem a szűk környezetének is jut belőle. Akkor is, ha nem is tudnak róla. Ezzel együtt a Túl a fenyvesen összességében kicsit vontatott film lett. A más-más műfajok és klisék ilyen jellegű összeillesztése azt eredményezte, hogy hosszabbnak érezhetjük a filmet, mint amennyi valójában. Pedig 140 perc egyébként sem kevés.

A lemez

A ProVideo kiadványa nem tartalmaz extrákat.

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann az ELTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve történelem szakon. Érdekli a marketing, a reklám és a streaming platformok világa, specializációja a horror és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek. mlinarikmariann@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..