Rejtélyes prostituált-gyilkosságok, autós üldözés, két verejtékben úszó nyomozó, árván maradt gyerekek és egy sztriptíz bárba járó apáca. Mindennek hátterében a vietnámi háború. A Saigon – Tiltott zóna tökéletesen építkezik a műfajtól megszokott elemekből.
A film
Motorháztetőn megcsúszó fényreklám, egymást érő zenei betétek, aszfaltról felnyomuló párafelhők – hogy csak néhányat említsek azon vizuális és audio megoldások közül, amelyben része lehet a Saigont megtekintőknek. Ez egyébként erősen ajánlott mindazoknak, akik szeretik a mérsékelt izgalommal járó nyomozásokat, és azoknak, akik legyőzhetetlen nosztalgiát éreznek a nyolcvanas évek filmalkotásai iránt. Christopher Crowe filmje ugyanis nem mai darab, egészen pontosan 1988-ban mutatták be.
A sztori szerint két katonai rendőr-nyomozó próbálja felgöngyölíteni egy sorozatgyilkosság részleteit és kézre keríteni a tettest a vietnámi Saigon városában. Az ügyet bonyolítja, hogy a prostituáltak megölésével gyanúsított elkövetőről, ha sok nem is, de annyi tudható, hogy amerikai, és vezető beosztásban van a seregnél. A két zsaru, McGriff (Willem Dafoe) és Albaby (Gregory Hines) a műfaji és a mesei szüzsét követve merül bele egyre inkább az ügybe, amely merülésben természetesen vannak, akik segítik és vannak, akik akadályozzák őket. Az egyik segítőtársuk nem más, mint egy apáca (Amanda Pays), aki kifejezetten a kisgyerekes prostituáltak ügyeivel foglalkozik. A kivégzett nőkről is vannak fotói és információi, például, hogy melyik nőnek mi volt a specialitása. Egyszerre mulattató és meglepő, amikor a nővér a szado-mazohizmus és az orális szex kifejezéseket tökéletesen rezzenéstelen arccal ejti ki a száján. McGriff azonnal bele is szeret. Hogy a potenciális románcból mi lesz, maradjon titkok, annyit viszont ígérhetek, hogy senki nem fogja a fejét fogni, hogy „na ne már”.
Willem Dafoe (Antikrisztus, Daybreakers, Rémségek cirkusza) arcában az a jó, hogy úgy jelenik meg rajta minden, mintha ezért semmit sem tenne. Természetes. Egy-két érzelmesebb összeölelkezéstől eltekintve azt mondhatnánk, a színészi játék letisztult, se nem több, se nem kevesebb, mint amit a cselekmény igényel. Gregory Hines is hiteles, mint forrófejű hekus, aki első körben le akarná tépni mindenkinek a tökét. Hogy az állkapcsa nem állt be forgatás közben, arra nem vennék mérget. A nagyjából százperces játékidőből ugyanis minimum kilencvenben folyamatosan rágózik. Olyan ez neki, mint Travolta fésűje a Grease-ben.
A vietnámi háborús háttérből sem kapunk többet a jólesőnél, és nincsenek túlmagyarázva a szituációk sem. A helyiek zsigerileg gyűlölik az amerikaiakat, azokat is, akik pedig éppen segíteni akarnak nekik. Az amerikaiak a hosszúra húzódó szolgálattól begolyóznak, és a minimum, hogy non-stop kurváznak és vedelnek. A helyzet lepusztultságát nagyszerűen érzékeltetik azok a képsorok, amelyeken az ázsiai lányok egy szál bikiniben dülöngélnek ide-oda, mintegy gépiesen. A testük ott van, a többi nagyon messze.
A lemez
Nincs túl sok említésre méltó extra a DVD-n. Amik vannak: előzetes, filmográfia és ajánló. Hozzá kell tenni, hogy a Saigon nem is az a film, amelyhez nagyon szükség volna bármiféle kiegészítésre. A VHS-éra szerelmesei így is szeretni fogják.
Saigon – Tiltott zóna (Off Limits)
színes, magyarul beszélő, amerikai akcióthriller, 102 perc, 1988
rendező: Christopher Crowe
forgatókönyvíró: Christopher Crowe, Jack Thibeau
zeneszerző: James Newton Howard
operatőr: David Gribble
producer: Alan Barnette
szereplők:
Willem Dafoe (Buck McGriff)
Gregory Hines (Albaby Perkins)
Fred Ward (Dix)
Amanda Pays (Nicole)
Megjelenés dátuma: 2012.02.08.
Szinkron nyelv: magyar Surround, angol Surround
Felirat nyelv: magyar
Extrák: -Előzetes -Filmográfiák -Ajánló
