Kritika

Veszélyes igazság-Saigon-Tiltott zóna

Rejtélyes prostituált-gyilkosságok, autós üldözés, két verejtékben úszó nyomozó, árván maradt gyerekek és egy sztriptíz bárba járó apáca. Mindennek hátterében a vietnámi háború. A Saigon   Tiltott zóna tökéletesen építkezik a műfajtól megszokott elemekből.

A film

Motorháztetőn megcsúszó fényreklám, egymást érő zenei betétek, aszfaltról felnyomuló párafelhők – hogy csak néhányat említsek azon  vizuális és audio megoldások közül, amelyben része lehet a Saigont megtekintőknek. Ez egyébként erősen ajánlott mindazoknak, akik szeretik a mérsékelt izgalommal járó nyomozásokat, és azoknak, akik legyőzhetetlen nosztalgiát éreznek a nyolcvanas évek filmalkotásai iránt. Christopher Crowe filmje ugyanis nem mai darab, egészen pontosan 1988-ban mutatták be.

A sztori szerint két katonai rendőr-nyomozó próbálja felgöngyölíteni egy sorozatgyilkosság részleteit és kézre keríteni a tettest a vietnámi Saigon városában. Az ügyet bonyolítja, hogy a prostituáltak megölésével gyanúsított elkövetőről, ha sok nem is, de annyi tudható, hogy amerikai, és vezető beosztásban van a seregnél. A két zsaru, McGriff (Willem Dafoe) és Albaby (Gregory Hines) a műfaji és a mesei szüzsét követve merül bele egyre inkább az ügybe, amely merülésben természetesen vannak, akik segítik és vannak, akik akadályozzák őket. Az egyik segítőtársuk nem más, mint egy apáca (Amanda Pays), aki kifejezetten a kisgyerekes prostituáltak ügyeivel foglalkozik. A kivégzett nőkről is vannak fotói és információi, például, hogy melyik nőnek mi volt a specialitása. Egyszerre mulattató és meglepő, amikor a nővér a szado-mazohizmus és az orális szex kifejezéseket tökéletesen rezzenéstelen arccal ejti ki a száján. McGriff azonnal bele is szeret. Hogy a potenciális románcból mi lesz, maradjon titkok, annyit viszont ígérhetek, hogy senki nem fogja a fejét fogni, hogy „na ne már”.

Willem Dafoe (Antikrisztus, Daybreakers, Rémségek cirkusza) arcában az a jó, hogy úgy jelenik meg rajta minden, mintha ezért semmit sem tenne. Természetes. Egy-két érzelmesebb összeölelkezéstől eltekintve azt mondhatnánk, a színészi játék letisztult, se nem több, se nem kevesebb, mint amit a cselekmény igényel. Gregory Hines is hiteles, mint forrófejű hekus, aki első körben le akarná tépni mindenkinek a tökét. Hogy az állkapcsa nem állt be forgatás közben, arra nem vennék mérget. A nagyjából százperces játékidőből ugyanis minimum kilencvenben folyamatosan rágózik. Olyan ez neki, mint Travolta fésűje a Grease-ben.

A vietnámi háborús háttérből sem kapunk többet a jólesőnél, és nincsenek túlmagyarázva a szituációk sem. A helyiek zsigerileg gyűlölik az amerikaiakat, azokat is, akik pedig éppen segíteni akarnak nekik. Az amerikaiak a hosszúra húzódó szolgálattól begolyóznak, és a minimum, hogy non-stop kurváznak és vedelnek. A helyzet lepusztultságát nagyszerűen érzékeltetik azok a képsorok, amelyeken az ázsiai lányok egy szál bikiniben dülöngélnek ide-oda, mintegy gépiesen. A testük ott van, a többi nagyon messze.

A lemez

Nincs túl sok említésre méltó extra a DVD-n. Amik vannak: előzetes, filmográfia és ajánló. Hozzá kell tenni, hogy a Saigon nem is az a film, amelyhez nagyon szükség volna bármiféle kiegészítésre.  A VHS-éra szerelmesei így is szeretni fogják.

Saigon – Tiltott zóna (Off Limits)

színes, magyarul beszélő, amerikai akcióthriller, 102 perc, 1988

rendező: Christopher Crowe
forgatókönyvíró: Christopher Crowe, Jack Thibeau
zeneszerző: James Newton Howard
operatőr: David Gribble
producer: Alan Barnette

szereplők:
Willem Dafoe (Buck McGriff)
Gregory Hines (Albaby Perkins)
Fred Ward (Dix)
Amanda Pays (Nicole)

IMDb

Megjelenés dátuma: 2012.02.08.
Szinkron nyelv: magyar Surround, angol Surround
Felirat nyelv: magyar
Extrák: -Előzetes -Filmográfiák -Ajánló

Maksai Kinga

A filmhez az irodalmon, a színházon és a művészettörténeten keresztül vezetett az utam. Ami a diplomákat illeti, az ELTE-n végeztem magyar, illetve filmelmélet és filmtörténet szakon, jelenleg pedig az SZFE televíziós műsorkészítő szakán készülök befejezni a tanulmányaimat. Mindig is imádtam moziba járni, maradandó mozis élményeim közé tartozik az Apollo 13, a Titanic és az első 3D-s film, amit Disneylandben láttam. Sokakkal ellentétben nem vetem meg a tévét és a DVD-t sem. Azt mondják, hogy ha sokat tudsz valamiről, akkor már nem vagy képes úgy élvezni a dolgot. Én még mindig felhőtlenül szórakozok egy sitcomon, ami ugye két dolgot jelenthet: vagy nem igaz rám a fenti állítás, vagy... Nem tartom magam sorozatfüggőnek, de a csajos és vicces változatokat szívesen nézem. A bennem élő feminista entellektüelt elnyomva imádom a Szex és New Yorkot, a Modern Family és a Bored to Death című sorozatokat pedig az utóbbi idők legjobbjainak tartom. Egy éve vagyok a tagja a Filmtekercs csapatának, jelenleg a fesztivál rovatot vezetem.

Filmek: Nem csak műfajok, hanem rendezők és színészek alapján is válogatok, így jöhet minden, amiben van egy kis Woody Allen, Tarantino, Alejandro Gonzalez Iñárritu, Mike Nichols, Philip Seymour Hoffman, Javier Bardem vagy Meryl Streep. Barátkozom az animékkel és Bollywooddal, de mellettük hű maradok régi kapcsolataimhoz is. Nehéz kiemelni filmeket, mert ez folyton változik, de most éppen: Diploma előtt, Madárfészek, 21 gramm, Annie Hall, Elveszett jelentés, A nagy Lebowski, Halálbiztos, Tükör, Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén, Melankólia, Totoro, Ra One, Chungking Express.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com