Kritika

Amikor előjönnek a háború kísértetei – Saloum

Az afrikai filmvilág elszigeteltsége sajnálatosan garantálja, hogy a Saloum nem kerül hazai mozikba, és csak pártucatnyi nyugati fanatikus fogja hírét zengeni (ők is leginkább a Shudder steamingszolgáltató segítségével). De akinek lesz szerencséje látni, az megbizonyosodhat: a mozgóképes határok ledőltek, és Szenegál is tud olyan csavaros és különleges akcióthrillert alkotni, amiben egyszerre van meg az amerikai minta és a hazai jellegzetesség.


Hirdetés

Három férfi fut keresztül a sivatagon, félúton Bissau-Guinea és Szenegál között. Egyik hátán egy elkábított drogdíler, a másik táskájában többkilónyi arany. Nem átlagos férfiak, hanem harcedzett zsoldosok, lefizetett igazságosztók, könyörtelen gyilkosok és elválaszthatatlan társak. „Bagnui hiénái”, ahogyan a népek suttogása leírja őket. Most éppen gondban vannak, a csomagot lenyúlták és a dílerrel együtt kéne leadniuk Dakarban, de gépük lezuhan és kénytelenek menedéket találni. A környéken csak egy van, Saloum, egy kis közösség, egy mikrokönyzetet, festői szépségben, a tengerpart mellett.

Az Airbnb-rezortnak is elmenő hely vezetője Omar kellően nyitott és nyájas, főszereplő triónk vezetője Chaka pedig még ismeri is. Csak három nap pihenő, némi benzin és élelem, mindössze ennyit kér Omartól. Meg is kaphatják, cserébe némi „házimunkáért”. De a baljós jelek elkezdenek gyűlni: Saloum egyik vendége, egy süketnéma lány felismeri a zsoldostriót, a másik pedig látszólag vakációzó rendőrtiszt. Chaka-nak mintha más motivációja is lenne, hogy Saloumban maradjanak, Omar közelében.

Múltbéli lelki sebek és bosszúvágy az, ami feléled benne, ami azonban olyan erőket is elszabadíthat, amire senki sem készülhet fel.   

Szinte már klisének tűnik azt mondani bizonyos filmek kapcsán, hogy akkor a leghatásosabbak, ha az ember nem olvas részletes leírást, meg spoilereket, satöbbi, satöbbi. Nos, a Saloumra ez nemcsak igaz, de eleve a környezet, amiből jön (a szenegáli, tengerpartos, halászfalvakkal és népi hiedelmekkel teli világ, ahol a természet meg a modernitás keveredik) és a felütés ad neki egy olyan misztikummal teli aurát, ami felkelti az európai történeteken szocializálódott néző figyelmét. Olyan film, ami a legváratlanabb műfaji és narratív kanyarokat képes megtenni, de ezek mégis teljesen organikusnak és logikusnak érződnek.

Természetesen a műfaji szubverzió, a néző elvárásainak okos kijátszása már régóta ismert fegyver a filmrendezők kezében, a posztmodernitás egyik védjegye. Viszont a Saloum nem akar műfaji dekonstrukció vagy paródia lenni, minden, amit magába olvaszt, azt mélységes tisztelettel, játékos kreativitással és céltudatossággal teszi. John Carpenter munkásságát idézte fel számomra: a rendező filmjei szintén egy körülhatárolható műfaji karámban indulnak el, hogy aztán folyamatosan meglepjék a nézőt, az arcába vágjanak valami hajmeresztőt. Ha másért nem is, a második fele miatt látható a kapcsolódás, amiben egy földhözragadt, naturalista közegbe tör be a természetfölötti erő.  

A Saloum első perctől az utolsóig sakkban tartja a nézőket:

nem tudni soha, milyen irányba fordul, milyen műfaji köntöst húz magára, ki fog élni és ki fog meghalni. Az első harmadban spagettiwestern elemekkel fűszerezett sivatagi thriller (micsoda remek zenékkel), aztán metafizikai bosszúfilm, végül túlélő-akcióhorror szörnyekkel. Ezeket a vadnak tűnő váltásokat pedig végig összeköti az afrikai spiritualizmus. A bosszú, mint bűn, a vérontás vágya, ami megbontja a természet törvényét és ezért józan eszünket meghaladó erők büntetése elkerülhetetlen. Mindez egy kongói születésű, Franciaországban tanult, de Szenegálban munkálkodó író-rendezőtől (Jean Luc Herbulot), akinek munkáiban vissza-visszatérő elem ez a spiritualizmus, a sámánizmus és a kolonializmus után elszabaduló generációkat megrontó erőszak.

Már-már lenyűgöző, hogy Herbulot mennyi apró részletet, tematikai magaslabdát és cselekményt képes úgy egybesűríteni, hogy a játékidő nincs másfél óra. Van idő grandiózus és gyönyörű nagytotálokra, a sivatag és a völgy gyilkos szépségének belélegzésére, miközben a cselekmény sose áll meg. A karakterek frappánsan megírtak, a színészek egytől-egyik karizmatikusak (különösen a főszereplő Yann Gael és a sükenéma Awa-t játszó Evelyne Ily Juhen), a képi világ pazarul váltogatja a tág külsőket, a szereplők paranoiáját kihangsúlyozó, klausztrofób belsőkkel. Egyedüli gyengeségnek talán az utolsó harmadban hangsúlyos szörnydizájnt lehetne megemlíteni, de szerintem bőven elnézhető, ha egy afrikai film digitális effektjei nem tudják felvenni a versenyt Hollywood elitjével. Főleg, ha minden más vérprofin kidolgozott.    

A Saloum izgalmas, eredeti és tökéletes választás azoknak, akik szeretnének kicsit kimozdulni az Európa-Amerika tengelyből,

látni valami unikumot, ami akár maradandóbb élmény is lehet, mint a plázák mostani kínálata. Ilyen filmekkel csak idő kérdése mikor válhat akár Szenegál is a következő izgalmas tereppé, amire felfigyel a szakma.

Szabó Kristóf

Szabó Kristóf az ELTE bölcsészkarán végzett filmelmélet és filmtörténet szakirányon, jelenleg könyvtáros, 2016 óta tagja a Filmtekercsnek. Filmes ízlésvilága a kortárs hollywoodi blockbusterektől kezdve, az európai művészfilmeken át, egészen a Távol-Keletig terjed. Különösképpen az utóbbira, azon belül is a hongkongi és a dél-koreai filmre specializálódik.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!