Kritika

A gyógynövények mágusa – Sarlatán

A Sarlatán című film a cseh nép emlékezetében csak „a gyógyítóként” ismert Jan Mikolášek elfeledett életét eleveníti fel. A gyógynövények nagy ismerője volt Mikolášek, aki különleges intuitív tudásával milliókat gyógyított meg, ám Agnieszka Holland filmje a gyógyító én helyett, sokkal inkább egy bonyolult és ellentmondásos személyiség életét tárja elénk.

A történelmi tablóiról ismert lengyel rendezőnőt, Agnieszka Hollandot régóta foglalkoztatja az orvoslás és alternatív gyógyítás, erről vallott nemrégiben a Varietynek  adott interjúban: „Mindig is érdekelt a gyógyítás, az a tény, hogy valaki olyan mélyen képes belelátni egy másik ember testébe és lelkébe, hogy megtudja, mi van benne”. 2002-ben készített filmje, A gyógyító is egy Kanadában élő lengyel származású nőről szól, aki rákban haldokló fiát végső kétségbeesésében Lengyelországba viszi, ahol egy kézrátéttel gyógyító férfire lel.

Nos, elsőre hallásra Agnieszka Holland új filmjének főhőse ugyancsak különösnek tetsző orvosi tevékenységet folytatott, nem véletlenül merült fel neve kapcsán a sarlatánság, bár a csehek emlékezetében szebb formában él. Jan Mikolášek (Ivan Trojan), a maga korában sokak által ismert, ám később elfeledett sikeres cseh gyógyító vizeletmintákból volt képes betegségeket diagnosztizálni, és általa kevert gyógynövény-kenőcsökkel és teákkal orvosolta a bajt. A gyógynövénytermesztő kertészcsaládba született Mikolášek ritka diagnosztikai képességét fiatalon, egy idős javasasszonytól, Josefa Mülbacherovától (Jaroslava Pokorná) sajátította el több éves ezoterikus mester-tanítvány kapcsolata során.

sarlatán

Így átörökített intuitív tudásával milliókat gyógyított meg, gazdagokat és szegényeket egyaránt, köztük nagyon sok híres embert is. Mélyen vallásos ember lévén, felfogása szerint a betegnek is hinnie kellett a gyógyulásban. „A természet csodákat tehet a gyógynövényeken keresztül, de ez csak fele a gyógyulásnak. A másik fele a gyógyításba vetett hit” – vallotta.

Agnieszka Holland ugyan Jan Mikolášeket állította filmjének középpontjába, de politikai tablóján megidézi a náciktól megszállt Prágát is, ahol a Gestapo vezetői éppúgy felhasználták Mikolášek különleges képességét, miként a cseh kommunisták, akik megelégelve államosítási törekvésük visszautasítását egy kirakatper során ügyész általi halált kértek rá, miután sztrichnint találtak két általa kezelt férfi testében.

A drámai hatás kedvéért a rendezőnő itt fikcióval keveri az életrajzi tényeket, ami némiképp gyengíti is a filmjét.

A cseh kommunisták a valóságban kevésbé voltak vérszomjasak, a kegyvesztetté vált Mikolášeket 1959-ben adócsalás és kuruzslás vádjával valóban letartóztatták, koncepciós perben három év börtönre ítélték, és foglalkozása gyakorlásától öt évre eltiltották. Az 1963-ban szabaduló Jan Mikolášek többé már nem folytatott gyógyító tevékenységét, egy ismerős családhoz költözött Prágába és 1973-ban, 84 éves korában ott halt meg.

A sikeres gyógynövénygyógyászok igen gyakran az orvosi szakmai körök és a társadalmi közmegítélés célkeresztjébe kerülnek. Ám Agnieszka Holland filmjének különlegességét nem főhőse sarlatán voltának bizonyítása, avagy cáfolata adja, hanem Jan Mikolášek rendkívül bonyolult és roppant ellentmondásos személyiségének művészi megformálása.

A rendezőnő több idősíkon eleveníti fel a cseh fenomén életét, akit pályája csúcsán ismertet meg a nézővel, de a múltjából vett jelenetekkel elmélyíti az őt ért hatásokról és elköteleződésének motivációjáról való ismeretünket.

Azonban a – főszereplő saját fia (Josef Trojan) által játszott – fiatalkori filmjelenetek sem képesek választ adni Jan Mikolášek számos ambivalens és nyugtalanítóan erőszakos megnyilvánulására. Mert bár a kezelésekért nem fogadott el pénzt, sőt, nagylelkűen támogatta asztmás gyerekek nyaralását, szeretett nővérével engesztelhetetlenül rideg és megalázó módon bánik, mikor az pénzbeli segítségért fordul hozzá. És nem gondolja vállalhatatlannak, hogy autóklubja kérésére náci zászlót tűz amerikai luxuskocsijára. Mikolášek rendkívül ellentmondásos személyisége méltán kelt ellenérzést a környezetében – s így a nézőben is –, még ha gyógyító képességét és megszállott munkabírását feltétel nélkül csodálják is. A forgatókönyvíró Marek Epstein érdeme, hogy

a múlt és jelen történéseinek összeszövésével és a film cselekményes fordulataival átélhetővé teszi a néző számára azt az ambivalenciát, ami kezdetektől körbelengi a gyógyító nárcisztikus személyiségét.

Ám Jan Mikolášeknek nemcsak a külvilággal kell megküzdenie, sokkal nagyobb kihívást jelent neki saját belső drámája, hosszú éveken át folytatott homoszexuális kapcsolata fiatal asszisztensével, a nős František Palkóval (Juraj Loj). A mélyen vallásos Mikolášek számára Isten az egyetlen mérce, s belső démonjaival való küzdelmét azzal a tudattal kell megélnie, hogy mások segítőjeként maga is megváltásra szorul.

A rendezőnő legnagyobb érdeme a két férfi között kialakult mély érzelmi kapcsolatnak és Mikolášek ebből fakadó fojtogató bűnbánatának ábrázolása. Ám ugyanakkor ez a Sarlatán gyengesége is, mert Mikolášek homoszexualitásáról ugyan sokat pusmogott a környezete, de sohasem bizonyosodott be. Agnieszka Holland filmjében viszont e saját korában tiltott viszony túlságosan is központi szerepet kap, a férfiszerelem számtalan kendőzetlen megjelenítésével. Titkos kapcsolatának élete fő szervezőelvvé tételével olyannyira más fókuszba helyeződik Jan Mikolášek valós élettörténete, hogy a nézőben felmerül a kérdés:

Agnieszka Holland filmjében az orvosi végzettség nélküli gyógyító a Sarlatán?

Vagy az igazi Sarlatán sokkal inkább az a nárcisztikus, szerelmét érzelmileg zsaroló, jellemében ingatag férfi, aki a végső pillanatban képes elárulni a társát? Ivan Trojan szikár, határozott alakítása igazán feledhetetlenné teszi annak a bonyolult lelkű férfinak az élettörténetét, aki hatalmas tudásával milliókat volt képes meggyógyítani, de erős akarattal, önző módon el is vette az élettől, amire vágyott. Agnieszka Holland filmje minden bizonnyal valósághűbb lett volna, ha jobban ragaszkodik Mikolášek valódi élettörténetéhez, így viszont egy erőteljes, megrázó emberi drámával sikerült emléket állítania a csehek elfeledett gyógyítójának.

Argejó Éva

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya