Kritika

„Sáskák lepték el a földet” – Sáskaraj

sáskaraj the swarm

A Sáskaraj (La Nuée / The Swarm) egy kétgyermekes anya küzdelméről szól aki, hogy megmentse gazdaságát a csődtől, farmján sáskákat kezd tenyészteni, eleinte kevés sikerrel. De aztán rájön a dolog nyitjára, és onnantól elszabadul a pokol.

Just Philippot-nak a Sáskaraj az első nagyjátékfilmje, ám ezt megelőzően forgatott két rövidfilmet, melyek már előrevetítették a mostani témáját. Első kisfilmje (Ses Souffles, 2015) egy extra nehéz körülmények között bonyolódó anya-gyerek viszonyról szól, míg a második egy szokatlan természeti jelenséget megidéző kisfilm (Acid 2018), melyben hatalmas savas felhő közelít vészjóslóan a szárazföld felé, és a pánikba esett lakosságot menekülésre készteti.

sáskaraj the swarm

A Sáskaraj is egy különösen nehéz körülmények között, pénztelenül vergődő csonka családról szól, melyben a férjét tragikus körülmények között elvesztő anya, hogy két gyerekét eltartsa, szokatlan vállalkozásba kezd. Virginie (Suliane Brahim), hogy megmentse gazdaságát a csődtől, farmján magas fehérjetartalmú sáskákat kezd tenyészteni, eleinte kevés sikerrel. Segítségre pedig csak egy régi baráttól, az arab Karimtól (Sofian Khammes) számíthat. A gazdasága körül halmozódó problémák, és emiatt kamaszlányával, Laurával (Marie Narbonne) és hétéves kisfiával, Gastonnal (Raphael Romand) való elmérgesedő viszonya keresztút elé állítja, és elkeseredésében már majdnem felszámolja a gazdaságot, hogy máshol új életet kezdjenek, amikor váratlan fordulat áll be. Egy szerencsétlen baleset során Virginie rájön, hogy a sáskák a vértől hihetetlenül gyors fejlődésnek indulnak.

És ez a felismerése beindítja végre a gazdaságot.

A sáskák mellett a vér, az életerő szimbóluma áll Just Philippot filmjének fókuszában. Míg a makrokozmoszban a víz, a mikrokozmoszban a vér szolgál az élet princípiumául, és a Sáskarajban is a vér válik a lét, egyben a film cselekményének hajtómotorjává.

Meddig mehet el egy anya a gyermekeiért, feláldozva értük minden mást? – filmjében a rendező ezt a kérdést feszíti a legvégső határig. Mindenre elszánt anyaként Virginie megpróbálja fenntartani a családi egyensúlyt, ám ezenközben a megszállottság jelei kezdenek lassan eluralkodni rajta. Normális körülmények között Virgine innovatív üzletasszonyként aratna sikert a biznisz világában, ebben a horrorisztikus történetben azonban a vértanúság szerepe jut neki. Mindemellett a film egy drámai anya-lánya történet is, melyben a 15 éves Laura lázadó, dacos kamaszként is inkább képviseli kettejük közül a normalitást, és próbálja mind eszelősebbé váló anyját is ezen a vékony mezsgyén tartani. Kettejük drámáját az anyát játszó Suliane Brahim széles érzelmi skálát felölelő, megrázó alakítása teszi tragikusan átélhetővé, de a lányt játszó Marie Narbonne is figyelemreméltót alakít szerepében.

A Sáskaraj szimpla családi drámaként lassan, talán túlságosan is lassan hömpölyög a film kétharmadáig, horrorba torkolva viszont igencsak felpörögnek az események éppúgy, miként az izgalmak is. Ez a kiegyenlítetlen ritmus azonban némiképp „megbillenti” a film szerkezetét. Cserébe viszont, köszönhetően Romain Carcanade operatőri munkájának, káprázatos, természetfilmbe illő közelképeket kapunk a sáskák testfelépítéséről és mozgásáról, félelmetes kirajzásuk megjelenítése pedig igazi operatőri truváj. Rovarkedvelőknek valódi csemegéül szolgálnak Carcanade képei, akik pedig eddig is ódzkodtak a rovaroktól,

most lehet, hogy örökre megutálják a sáskát.

Emellett mindenképp szólni kell azokról a naturalista hatású, mélyen felkavaró, horrorisztikus filmjelenetekről is, melyekben a vér uralja a látványt. A csodás rovarfelvételeken túl különösen izgalmasak még a hangeffektek is: a sáskahang egyre erősödő zizegése, mely eleinte még a természet hangjának tűnik, ám félelmetes mértékű elszaporodásukkal zizegésük mind hátborzongatóbbá és baljóslatúbbá válik.

A Sáskaraj óhatatlanul is felidézi a nézőben Hitchcock Madarak című filmjét, melyben az elszabadult sáskákhoz hasonlóan az égen hatalmas rajokban kerengő madarak támadnak a fejvesztve menekülő emberekre. Ám míg a madarak támadása ott megmagyarázhatatlanul irracionálisnak tűnt, addig a gazdasági nyereség reményében vérrel táplált növényevő sáskák emberi gondatlanságból szabadulnak el.

A horror állatinváziós zsánerén túllépve Just Philippot filmje – még ha pozitív kicsengéssel zárul is – a vészharangot kongató tudósok figyelmeztetésének filmes „felkiáltójeleként” is felfogható.

A történet főszereplőjének választott sáska mint a szerencsétlenség, baj, csapás szimbóluma már önmagában is ezt az üzenetet sugallja. Isten pusztító haragját jelezvén, a Jelenések könyvében a hetedik pecsét feltörésekor sáskák lepték el a földet”, (…) „farkuk és fullánkjuk, mint a skorpióé”, (…) „A mélység angyala volt a királyuk”. A Sáskaraj az ember és természet megbomlott viszonyát tekintve akár egy közelgő, pusztító természeti katasztrófa parabolájaként is értelmezhető: ez történik, ha az ember saját önző érdekét tekintve megerőszakolja és felelőtlenül kizsigereli a természetet, felborítva ezzel a világ rendjét.

 

A film a Netflixen tekinthető meg augusztus 6-tól.

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés