Kritika

Sci-fi vagy nem sci-fi? – Solaris

Andrej Tarkovszkij harmadik filmje egyszerre számít rendhagyónak és kultuszteremtőnek a science-fiction műfaján belül. A Solaris megkerülhetetlen mind filmtörténeti, mind sci-fi, mind pedig Tarkovszkij-rajongói berkekben.

A film

Adott egy Solaris nevű bolygó, mely a földi tudósok számára évtizedek óta nagy fejtörést okoz. Felszínét ugyanis valamiféle szuperintelligensnek feltételezett óceán borítja, amivel a kapcsolatfelvétel lehetetlennek bizonyul, legalábbis nagyon sokáig. A szolarisztika külön tudománnyá vált, ám kézzelfogható eredmény híján a további kutatások létjogosultsága megkérdőjeleződött. A szolarisztika jövőjére vonatkozó végső döntést egy pszichológus, Kris Kelvin kezébe helyezik: el kell látogatnia a Solarison található bázisra, hogy felmérje a lehetőségeket, állapotokat és a három, még ott dolgozó tudós (Dr. Gibarian, Dr. Sartorius és Dr. Snaut) helyzetét.

Megérkezésekor azonban Gibarian már halott, ellenben hősünk oda nem tartozó embereket vél felfedezni. Kollégái pedig meglehetősen furcsán, zárkózottan és titkolózóan fogadják. A különös helyzet másnap reggel még különösebbé válik, hiszen Kelvin szobájában találja már tíz éve halott szerelmét, Hareyt, pontosabban az óceán által, Kelvin emlékei alapján újraalkotott mását. Ez a Harey azonban nem olyan, mint a földi volt. Emberi eszközökkel elpusztíthatatlannak bizonyul, „gazdájához” végletekig ragaszkodik, a Solaris újra és újra megteremti, mígnem egy újfajta személyiség alakul ki, Kelvin pedig kötődni kezd hozzá; s mint az kiderül, a többi tudós is hasonló cipőben jár.

Bár a Solaris felmutatja a sci-fi műfaj alapvető jegyeit (űrutazás, fejlett technológia stb.), mégis sokkal inkább a lélektani dráma uralja a filmet. Tarkovszkij elsősorban nem a tudomány nyújtotta lehetőségekben tobzódik, hanem – mint azt több filmjében is megfigyelhetjük – az emberi psziché, az emlékezés, a bűntudat, a trauma köré építkezik. Az óceán által életre keltett emberszerű lények a bázison élő tudósok elfojtott emlékeit elevenítik meg, és az elsődleges problémát itt nem az elpusztításuk jelenti, hanem a hozzájuk való viszony, kötődés, szeretet, félelem kialakulása és mibenléte. Kelvin számára is az okozza a legnagyobb gondot, hogy a különböző Harey-verziók az eredeti, földi Harey idealizált másai, hiszen Kelvin rá vonatkozó, jó emlékeiből születnek, mégis tudatában van, hogy ezek csupán mesterséges kreálmányok.

Tarkovszkij filmje már megjelenésekor is megosztotta a közönségét, és azóta is ezt teszi. A science-fiction irodalom rajongóinak körében a felháborodást az adaptált Stanislaw Lem regénytől való jelentős eltérés okozta. A sci-fi filmek rajongóinál pedig a tudományos-fantasztikus jellegről való szinte teljes lemondás jelentette a problémát.  De ezt a Solarist nem is ilyen kontextusban kell vizsgálnunk. Sokkal inkább a Tarkovszkij-életmű egy darabjaként kell rá tekintenünk, amely talán az egyik legkoherensebbnek számít az egész filmtörténetben: ezáltal a lassú tempó, a hosszú beállítások, az erős szimbólumrendszer, a lélek középpontba állítása a film erényévé, nem pedig gyengéjévé válik.

A lemez

Ne tévesszen meg senkit a két lemezes kiadás! Mindössze arról van szó, hogy a két (egyenként alig másfél órás) részt eggyel több lemezre tették a kelleténél. Tényleges extraként csak az interaktív menüt, egy csekélyke képgalériát és pár filmajánlót kapunk. De a miheztartás végett: kötelező darab a filmrajongók DVD-gyűjteményében, akárcsak a többi Etalon Film jóvoltából megjelenő Tarkovszkij-alkotás.

Értékelés: 8/10

 

 

 

Solaris (Solyrais)
színes, feliratos, szovjet sci-fi, 165 perc, 1972

rendező: Andrej Tarkovszkij
író: Stanislaw Lem
forgatókönyvíró: Andrej TarkovszkijFridrih Gorenstejn
zeneszerző: Eduard ArtyemjevVjacseszlav OvcsinnyikovJohann Sebastian Bach
operatőr: Vagyim Juszov
producer: Viacheslav Tarasov
vágó: Nina MarcusLyudmila Feiginova

szereplők: 
Donatas Banionis (Kris Kelvin)
Natalja Bondarcsuk (Harey)
Jüri Järvet (Dr. Snauth)
Nyikolaj Grinko (Kelvin apja)
Anatolij Szolonyicin (Dr. Sartorius)

IMDb

A megjelenés dátuma: 2012 november 12.
Szinkron: orosz.
Felirat: magyar.
Extrák: interaktív menü, képgaléria, filmajánló.

Nardai Dorina

Nardai Dorina a ZSKF szabad bölcsészet, majd az ELTE BTK filmtudomány szakán diplomázott. 2011 óta a Filmtekercs szerkesztőségének tagja. Specializációja a gender témák, a dráma, a krimi, a thriller, valamint a spanyol, francia, német és távol-keleti film.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!