Fókuszban Kritika

Kicsinálni, de kíméletesen – Seberg

Benedict Andrews lehallgatós thrillerében, a valós eseményeket feldolgozó Sebergben Kristen Stewarton hatalmasodik el a paranoia, a francia újhullám tragikus színésznőjének szerepében.

Valószínűleg itthon a Kifulladásig kapcsán Godard és Belmondo mellett csak az éra valódi szerelmeseinek dereng Jean Seberg, amerikai színésznő neve. Szerepével a filmkészítési konvenciókat kihívó francia újhullám kikezdhetetlen ikonjává vált. Származása révén rengeteg hollywoodi produkcióban vállalt szerepet, azonban Godard klasszikusa után gyökeret vert Franciaországban és a korszak másik francia rendezőistene, Truffaut egyenesen Európa legjobb színésznőjének nevezte. Valódi sztárként csak Európában tekintettek rá, mégis amikor a ’60-as évek második felében visszatért hazájába,

története és személye nem filmszerepei miatt vált ismertté a tengerentúlon.

Ezen a ponton veszi fel a fonalat, az eredetileg színházi rendező, Benedict Andrews: a Kristen Stewart által megformált Seberg egy musicalszerep apropóján visszatér az Államokba, amikor a repülőgépen megismerkedik a ’60-as évek fekete emberjogi mozgalmainak egyik hírhedt aktivistájával. Hakim Jamalt a Marvel Univerzum Sólyma Anthony Mackie játssza, aki hamar titkos viszonyba keveredik az európai színészcsillaggal. Megismerkedésük után a színésznő szinte azonnal az egyenjogúságért küzdő fekete kisebbség hangos támogatójává válik. Seberg idővel mecénásként a Fekete Párduc mozgalomhoz is közel kerül, ami már az FBI nyomozóinak figyelmét sem kerüli el.

Így kisvártatva gyanús furgon parkol Seberg hollywoodi villájának közelébe, a fedélzeten az ’50-es évek macsó ideálját megtestesítő, tapló Vince Vaughnnal és a másik központi karaktert játszó, zöldfülű Jack O’Connellel. Ahogy Seberg egyre szorosabbra fűzi viszonyát a fekete aktivistákkal, úgy az egyszeri lehallgatásból teljes körű megfigyelés és kíméletlen lejárató kampány nő ki, ami maga alá gyűri az érzelmileg labilis színésznőt.

Jean Seberg

A ’74-es Magánbeszélgetés óta mit sem kopott a lehallgatás félelmének tematikája. A GDPR, a méltányos adatkezelés és a megfigyelés paranoiája Julian Assange vagy Edward Snowden esete kapcsán uralják a közgondolkodást, ráadásul a Cambridge Analytica botrányával terhelt új média világában az egész csak még zavarba ejtőbbé vált. Hétköznapjaink egyik meghatározó kérdése az információ és a figyelem birtoklása, melyek egyikével sem bánt finom kezekkel a hírhedt J. Edgar Hoover, akinek a kezében összeértek a zsínórok – a Seberg cselekményében és a történelmi valóságban egyaránt. Az FBI első embere, aki 50 évig ácsolta a világ legjelentősebb nyomozóirodáját, McCarthy szenátor regnálása után, a ’60-as években immár pajtija nélkül, de folytatta az ádáz harcot a hippik, a feketék és a másként gondolkodók ellen.

Ennek a COINTELPRO néven elhíresült programnak esett áldozatául Seberg, aki mellett korábban az autoriter Hoover vezetése alatt több világsztár, köztük Dalton Trumbo, Humphrey Bogart és Katherine Hepburn is fennakadt az FBI hálóján, mert nyíltan állítottak valamit a világról. A celebritások szerepe a közéletben egy mai napig problémás kérdés, hiszen joggal merül fel,

vajon etikus-e egy hírességnek kihasználni az erőforrásait és a platformjait, hogy olyan egy olyan ügyben foglaljon állást (és biztassa híveit erre), amiben nem kompetens?

Sebergben dúl a tettvágy, saját szerepének hiábavalósága nem csak karrierjének relatív sikertelensége miatt aggasztja, hanem a valódi emberek, valódi ügyeit felkarolva kíván cselekedni a színészet hazugsága, fikciója helyett. Seberg híres volt arról, hogy a szívén viselte az elnyomott csoportok és a cserben hagyott kisebbségek sorsát, ami ellen valódi aktivista hévvel lépett fel. A film ennek a tenni akaró idolnak állít emléket, melyet Kristen Stewart érzékeny, finom játékkal támogat.

A forgatókönyv kellemes ritmusban vág bele a történésekbe: miközben elmélázunk a ’60-as évek Hollywoodjának díszletei közt, a lehallgató és a lehallgatott cselekményszálai egymás mellett futnak a tragikus végkifejlet felé. A Rendíthetetlenből ismert O’Connell felettesivel szemben egyre tisztábban kezdi látni a megfigyelés morális bukását, miközben Sebergön felülkerekedik a paranoia és fokozatosan veszíti el a valósághoz fűződő viszonyát. A központból egyre meredekebb kérések érkeznek a lehallgatást végző ügynökök irányába, míg végül ki nem csúszik a gyeplő a kezükből.

A két központi szál egybefűzése azonban meg sem képes közelíteni A mások élete katartikus „találkozását”.

Habár sokkal többször kerül a két világ interakcióba, mint Florian Henckel von Donnersmarck mesterművében, Andrews mégsem képes közl hozni egymáshoz a két karaktert. Az intimitás hiánya mellett nem érződik, hogy a filmnek bármi koncepciója lett volna azzal, hogy két irányból világítja meg Seberg megfigyelését, ezért úgy érződik, mintha két film zajlana egyszerre.

A Seberg ennek ellenére nem hagyja cserben a nézőit, végig képes érdekesen prezentálni a történéseket, ám a finálé hiánya és a végkifejlet ismerete után kiviláglik, hogy valami mégsem klappolt. Vagy a koncepció nem volt elég erős, vagy az alkotóknak nem sikerült átrugdosni a nézőkön. Túl sok karaktert vezet fel céltalanul a film és habár több fontos téma között ingázik, a film velencei sajtótájékoztatóján Andrews elárulta, hogy szerette volna, ha a nő megfigyelésében érzékeljük a mozi vouyerista természetét.

Szerinte a néző viszonya is hasonló a színészekhez, mint az ügynököknek, akik kvázi professzionális „nézői” mások életének

Izgalmas felvetés, mégis a Sebergöt nézve kétlem, hogy bárkiben is szöget ütne ez a gondolat. Andrews előző rendezése, az Una után ismét egy elátkozott kapcsolatról mesélt: a Seberg viszont alapvetően jó felvetésekre, érvényes témákra húzott fel egy erőtlen sztorit, így amellett, hogy tisztességgel bemutatja egy félig elfeledett színésznő tragédiáját, elbukik abban, hogy valódi hatást fejtsen ki.

Papp Atilla

Papp Atilla

Papp Atilla a Budapesti Corvinus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett, 2018 óta tagja a Filmtekercsnek. Akut celluloidfüggő, a százmilliós blockbustertől a filléres kísérleti filmig minden érdekli.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..