Kritika

Seggberúgás fantáziátlanságért – Kick-Ass 2.

Uh, imádtam, de még hogy imádtam a Ha/Vert, így most tűkön ülve vártam a folytatást Matthew Vaughn remekbe szabott komédiájához. Csakhogy a Kick-Ass 2. nem több lerágott csontnál, amiből oly’ fontos elemek hiányoznak, mint például a forgatókönyvíró-rendező maga.

Merthogy a folytatást már Jeff Wadlow (csak-dévédén-vagy-még-ott-sem) jegyzi. És ez bizony meg is látszik rajta. A sztoriért azonban alapvetően nem ő felel, hiszen a film ismét a John Romita Jr. – Mark Millar páros képregényének adaptációja: HaVert (Aaron Taylor-Johnson) újabb és újabb álruhás polgárőrök követik, Kis Dög (Chloe Grace Moretz ) apja halála után pedig próbálja az átlagos kamaszlányok életét élni. Amikor azonban az egykori Vörös Pára (Christopher Mintz-Plasse) szupergonosz csapatot verbuvál, kénytelenek mindannyian összefogni, hogy megmentsék a világot.

Az eredeti könyv ismeretének hiányában nehéz eldőntsem, hol bukott el a dolog, a képregény maga vagy csak a celluloid változat lett erőtlen. Míg a Ha/ver eredetisége miatt tudott hatalmasat ütni, addig a Kick-Ass 2. panelekből építkezik, és pontosan azt a célt szolgálja, amiért valószínűleg létrejött: hoz egy adag lóvét a filmben most csak producerként tevékenykedő Vaughn-nak.

Még mielőtt azt gondolnánk azonban, hogy nem érdemes a közelébe menni se, el kell mondjam, hogy nincs igazán semmi komoly baj a filmmel. Szórakoztató, itt-ott egyenesen kacagtató, könnyed, mégis helyenként látványosan aprítós vígjátékkal van dolgunk, ami azonban messze meg sem tudja közelíteni az eredeti színvonalát. A legtöbben maradtak, újítást csak a film erőszakosságától elzárkózó Jim Carrey jelentett, akit Nic Cage helyett érkezett. A fiataloknak jót tett az elmúlt öt év, Aaron Taylor-Johnson gusztán kisportolta magát, Chloe Grace Moretz pedig helyes kis nővé érett: jelentenek némi vigaszt a forgatókönyv gyengeségeire.

Sajnos azonban ennél több érdemi újdonságot a Kick-Ass 2. nem tud felmutatni, kiszámítható és középszerű, ami ráadásul még komolyabban is veszi magát, ami az előzmények ismeretében nagyon nem elegáns. Kár-kár.

 

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. [email protected]

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A sorozatok lényege, hogy nincs meghatározott végük… Ezzel vitatkoznánk!

A 2010-es évektől folyamatosan nő a televíziós és streaming sorozatok száma, köztük pedig az előre meghatározott véggel rendelkező egyévados szériák, vagyis a minisorozatok is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Nem tudod mi a különbség antológia-, mini- és limitált széria között? Akkor ez a te videód!

A VLOGtekercs stábja ebben a hónapban a minisorozatok formai jegyeit és történelmét járja körbe. Számos ismert és kevésbé ismert sorozatpéldával azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy miért éri meg a nézőnek minisorozatot nézni és milyen előnyei származhatnak az alkotónak a minisorozat formátumból.

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor

Vágó: Énekes Gábor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya