Kritika

Elfelejtette atyja arcát – A Setét Torony

Könyvből film, univerzumból röpke kaland: A Setét Torony nem ér Stephen King eredetijének nyomába, egynyári zsáner-fantasy.

Ez sem sikerült. A Páncélba zárt szellem után idén másodszor csúfol meg egy roppant összetett univerzumot egy lebutított hollywoodi adaptáció.

A Setét Torony könyvsorozat lélegzetelállítóan komplex, ambiciózus regényfolyam: Stephen King életművének gerincét adó, három évtizeden át írt történet, ami ötvözi a fantasyt a sci-fi, a horror és a western elemeivel és vadonatúj irányt mutat a műfajban. (A regényekről bővebben itt olvashattok.)

Különösségét nehéz leírni – King írói és világteremtői képességeinek legjavát adja benne, mind szövegszinten, mind ötletei terén egyedi (még King életművén belül is).

Mindebből a 2017-es film csak egy röpke, lapos kalandot ragad ki.

A Setét Torony film a gileádi Roland Deschain (Idris Elba) és a new yorki Jake Chambers (Tom Taylor) legújabb küzdelmét mutatja be a feketébe öltözött emberrel (Matthew McConaughey). (Aki ismeri a könyvek zárását, érti, miként „újabb”.) Csakhogy ezt a 11 éves Jake szemszögéből teszi: miközben a gyerkőc a film valódi főhőse, a harcos Roland csak (impresszív) küzdőjeleneteket és pár kontextusa vesztett bölcsességet kap. Eddie és Susannah (és Csí) nem is jelenik meg.

Jake, a new yorki kiskamasz tehát úgy vezet be a Torony multiverzumába, hogy abból csak rácsodálkozást kiváltó apróságokat látunk – miközben a könyvekben Roland természetes főszerepe azt jelenti, hogy in medias res bekerülünk oda, ahol az események zajlanak. Jake és Roland találkozásából e filmben nem Jake fejlődéstörténete válik – mint a regényekben –, hanem Roland botladozása a XXI. századi New Yorkban, két-három jó poénnal körítve.

És míg a könyvsorozat számtalan helyen meghaladja megidézett zsánereit – a westernt, a fantasyt, a horrort, a sci-fit –, addig a film

alázatosan belesimul a legunalmasabb fantáziafilm-sablonokba.

A döntés valamelyest tudatos volt. A zsánerek közötti szabad ugrálás „sokkal elfogadottabb Amerikán kívül, érdekes módon. Mi viszont a zsánereinket jól körülhatároltan szeretjük” – nyilatkozta Akiva Goldsman forgatókönyvíró. Ám így a film, sablonok közé szuszakolva, minden esélyét elvesztette arra, hogy felérjen eredetijéhez.

De elég abból, mit nem tud a film. Lássuk, mit tud!

A Setét Torony, ha sima fantasynak fogjuk fel, egész kellemes darab. Másfél órájával könnyen fogyasztható nyári kikapcsolódás. Inkább YA, semmint felnőtt film; egyszerűsége és tét nélküli kalandjai a kamaszoknak szánt újhullámra emlékeztetnek (Eragon, Percy Jackson, Az útvesztő, A beavatott stb.)

Csakhogy számos tekintetben sokkal jobb a YA átlagnál. Egyrészt, mivel King képzeletéből táplálkozik, sötétsége eredetibb, ijesztőbb, mint a felsorolt felvizezett löttyöké. Másrészt igazán tehetséges szereplők alakítanak benne.

Idris Elba valóban erős a Harcos szerepében, még ha a könyv alapján nem is így képzelnénk el a megjelenését. (Nem a bőrszínre gondolok; a könyvek Rolandja girhes és hórihorgas, mint Eastwood a néma cowboy szerepében.) A bemutatkozó Tom Taylor kiválóan alakítja az elveszett, de magára találó ifjú Jacket. Matthew McConaughey félelmetes a feketébe öltözött ember bőrében: olyan hidegen játssza, hogy külsőségek nélkül, pusztán jelenléte alapján elhisszük neki, hogy nem ember.

És aztán néhány erős kép, egy-két eltalált harci jelenet, Jake kiképzésének egy pillanata, amikor a harcos megosztja vele a bizalmát – valami mégis átcsillan a regények hangulatából…

De ha azt nézzük, micsoda film válhatott volna A Setét Toronyból – egy második Gyűrűk Ura akár –, nekünk, rajongóknak, csalódás.

Ugyanis nem azért gyenge a film, mintha A Setét Tornyot lehetetlen lenne megfilmesíteni. Őszintén; A Gyűrűk Ura óta semmi sem lehetetlen. Csak épp rettentő ritka az a fajta szenvedélyes, elkötelezett, rajongó filmalkotás, ami ahhoz hasonló művet teremt, márpedig A Setét Toronynak erre lenne szüksége.

Mármint ha egyáltalán filmre van szüksége. Nem vagyok biztos benne. Ez a nyolc kötet négyezer oldalával akkora univerzumot teremtett, ami

nem igényli az adaptációt, a toldozás-foldozást;

megáll magában is.

Ettől függetlenül A Setét Torony filmből franchise-t szeretnének gyártani, akár több nagyfilmes és sorozatos állomással: legalább egy kiegészítő televíziós sorozatot már terveznek (szintén Idris Elba és Tom Taylor főszereplésével, és állítólag a Varázsló és üveg alapján, azaz Roland gyermekkoráról).

A Setét Torony sorsát így természetesen a bevétel fogja eldönteni, mint minden olyan másodvonalbeli műnél, amit pusztán fejőstehénnek szán egy stúdió. Roland Deschainnek lenne egy-két szava a producerekhez: hamar feladták a hűséges adaptációt; a könnyebbik utat választották; alkalmasint elfelejtették atyjuk arcát.

***

Ez a cikk a Stephen King hét alkalmából készült, ha érdekel a téma, ide kattintva tudsz még többet olvasni King regényeiről és filmadaptációiról.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.