Kritika

A gremlinek támadása – Shadow in the Cloud

Történelmet és fantasyt keveri a Chloë Grace Moretz főszereplésével készült új-zélandi film, a Shadow in the Cloud. Van benne jó pár akciójelenet, feminizmus, titkolózás, gremlinek: minden, mi szem-szájnak ingere. 

Maude Garrett (Chloë Grace Moretz) repülőtiszt titokzatos csomaggal hóna alatt az utolsó pillanatban csatlakozik egy bevetésen levő járathoz. A kizárólag férfiakból álló legénység nem örül hirtelen érkezésének, se nem gyanús csomagjának. Rögtön száműzik a fiatal nőt a gép alján található lövészkabinba, ahol Garrettnek tehetetlenül végig kell hallgatnia lealacsonyító szexista tirádáikat. Fordul a kocka, mikor a semmiből feltűnik egy ellenséges japán bevető, amit Garrett lő le, kivívva a férfiak elismerését.

Ki ne élvezne egy jó „kemény csaj helytáll a férfiak által dominált világban” filmet?

Van valami felvillanyozó abban, mikor a főszereplő bebizonyítja, hogy nő létére legalább olyan jól, ha nem jobban tudja tenni a dolgát, mint férfi társai. Gondoljunk csak Mulanra vagy Ripley-re az Alienből. A második világháború alatt játszódó Shadow in the Cloud első pillantásra pedig még ennél is ígéretesebbnek mutatkozik. Garrett ugyanis nem a háborús filmek tipikus aggódó ápolónője vagy otthon maradt kedvese, hanem harcra kész katona. Egy, a történelmi emlékezet által sokszor mellőzött besorozott nőről van szó, akinek története végre egy filmet is megért.

Minden szép és jó tehát, míg fel nem tűnik az első gremlin. Bizony, egy gremlin, a vérszomjas kis szörnyecske, aki a legenda szerint repülőgépek megrontója és a pilóták örök ellensége. A legénységnek így nem csak a japán bevetőkkel, hanem a karmoló-harapó parazitával is meg kell küzdenie. És ezen a ponton válik a Shadow in the Cloud komolytalanná. A mutálódott Stitch-kinézetű szörnyecske már-már a nevetségesség határát súrolja és emiatt inkább elvesz a filmből, mint hozzátesz. Narratíva szempontjából értelme sincs, hiszen a japánok ellenséges támadása már elég veszélyforrás, a gremlinre nincs szükség. Inkább úgy tűnik, mintha a szerző unalmában fel akarta volna dobni a sztorit egy őrült ötlettel.

Hogy a két forgatókönyvíró, Max Landis és Roseanne Liang közül melyik lehetett a főbűnös, nem tudni.

A nemrég szexuális visszaéléssel megvádolt Landis kiesett a szakma kegyeiből és az általa írt forgatókönyvet Liang egymaga jócskán átdolgozta. Az utóbbi állítása szerint Landis (aki az ismert rendező, John Landis fia) nem is vett részt a film elkészültében, csak a neve áll a stáblistán. Érdekes lenne pedig tudni, ki milyen mértékben járult hozzá a történethez, hisz a Shadow in the Cloud lényegében egy bántalmazó férjtől menekülő, szexista környezetben dolgozó női tiszt sztorija, aki erejével és kitartásával mindezen felül tud emelkedni.

Az egyik legmaszkulinabb filmes műfajhoz nyúlt hozzá Roseanne Liang és pezsdítette fel egy üdítően ritka női szemszöggel. Ez a feminista megközelítés viszont a Shadow in the Cloud esetében sokszor a ló túloldalán landol. A női főszereplőt rögtön ellenségesen fogadó legénység bizalmatlansága gyorsan megalázásba és tárgyiasításba fordul. A férfi karakterek egysíkú, szexista karikatúrák, akiknek láthatólag legfőbb jellemvonása, hogy utálják Garrettet. A film első felében záporozó gúnyolódást és zaklatást persze pont Garrett elnyújtott szentimentális monológja alatt hagyják abba. Talán nem véletlen egybeesés, hogy a kalandot nem éli túl egyik durván szexista pasi sem, csak a pár rendesebb (értsd: kevésbé hímsoviniszta) alak marad életben.

Ebben rejlik a film fő tanulsága is: ne légy nőgyűlölő, mert rosszul végzed.

A Shadow in the Cloud olyan film, amit megnézve arra gondolsz: manapság már tényleg bármilyen hülye ötletből filmet csinálnak. Az a szerencséje, hogy valami okból fogva képtelenség igazán utálni. A szájbarágott feminizmusa és a hihetetlen akciójelenetei (és persze a fránya gremlinek) ellenére szórakoztató film. Két szemforgatás között mégis tovább nézzük, és ez főleg a főszerepet játszó Chloë Grace Moretz érdeme. A gyereksztárként ismertté vált Moretz bebizonyítja, hogy akcióhősként is megállja a helyét. A film nagy részében a gömb alakú lövészkabinban kucorgó Garrett arcát látjuk premier plánban, ahogy a szűk, klausztrofób térben vergődik. Felülről a férfiak kommentárja zúdul rá, kívülről a szörnyek ostromolják, míg ő a túlélésért küzd. A film jól elkapja a tehetetlenség, mint bezártság érzetét és az abból való kitörni vágyást, Moretz pedig végig néznivaló alakítást nyújt.

Az esti vajas popcorn mellé tökéletes választás a Shadow in the Cloud, de ennél többet nem tud mutatni. A gremlinek nem voltak ijesztőek, de annyira rosszak igen, hogy legközelebb a rémálmaimban lássam őket viszont.

Takács Janka

Takács Janka

Janka jelenleg elsőéves hallgató a párizsi Sciences Po egyetem média és kommunikáció szakán. Mozifüggő, legfőképp a régi hollywood-i filmeket és az indie filmeket kedveli, de egy ütős filmzenével bármikor le lehet venni a lábáról.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya