Kritika

Családi örökség és örökkévalóság – Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája

A Marvel Moziverzum 25. filmje, a Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája egy önálló lábakon is megálló wuxia harcjelenetekkel tűzdelt kungfu film, mely bátran beemel kínai meséket, mitikus lényeket és gondolatokat a történetbe.

Shang-Chi története egy 1973-es Marvel képregényen alapul, ahol Shang-Chi Fu Manchu korábban ismeretlen fia, aki felnőtt korára kungfu mesterré növi ki magát, s kinek megjelenését Bruce Lee-ről mintázták. Különálló filmjével bővül a Marvel univerzuma, s ez az eredettörténet épp egzotikumában válhat a szuperhős világ egyik stabil építőkockájává. Hiszen a kínai karakterre fókuszáló szuperhősfilm amellett, hogy adagolja a szórakoztatáshoz szükséges, receptbe foglalható látványt, humort és minden más szokásos és elvárt elemet, ezúttal az ázsiai jelleg és a kungfu filmek világának bevonásával a szokásosnál frissebb és ezért élvezetesebb mozifilmet raktak össze.

A Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája bizonyos szempontból filmtörténeti mérföldkő is,

hiszen ez a Marvel stúdió első szuperhősfilmje, ami részben ázsiai közegben játszódik, s aminek az összes fontosabb szereplője ázsiai. S ugyan a távol-keleti produkciók az ’50-es évek óta szerepelnek nemzetközi filmfesztiválokon is, mégis alapvetően erős az elszigetelődés. A ’90-es évek harcművészeti filmjeinek Hollywoodba szivárgása újabb fejezetet nyitott. Jet Li és Jackie Chan már nem csak Ázsia sztárjai voltak. Ráadásul innentől már maguk a hollywoodi alkotások is felszerelkeztek ázsiai filmes jegyekkel, ha másban nem is, a harci jelenetek koreográfiáját illetően. Sőt, 2000-ben a Tigris és sárkány egy közös produkció volt, ami az idegen nyelv, a wuxia stílus és a kínai történet ellenére az Oscaron is tarolt. S ugyan Shang-Chi története közel ötven éves, 2021-re jutott el oda, hogy nagyszabású és önálló filmes adaptációt kapjon, vagyis az első ázsiai Marvel megszülessen.

Shaun vagyis Shang-Chi (Simu Liu) San Franciscóban dolgozik parkolófiúként. Legjobb barátja Katy (Awkwafina), akivel sehogy sem illenek be semelyik kultúra elvárásrendszerébe. Sem karrier, sem családalapítás szempontjából nem tudnak mit felmutatni, ám tulajdonképpen roppant jól elvannak. Ezekbe a mindennapokba robban be Shaun legendás apukája, Xu Wenwu (Tony Leung), aki a tíz gyűrű erejének köszönhetően örökéletű és a hatalomvágy mellett a bosszúszomj is hajtja megtört szívét.

A családi múlt kirobbanó erővel és végeérhetetlen akciójelenetekkel tör utat magának,

s amikor a Shaun a nagyokat néző Katyvel az oldalán Makaóba repül, hogy segítsen a húgának, egyre brutálisabb harcokba keverednek, egyre hihetetlenebb dolgokkal kell szembenézniük, s hamarosan egy olyan világban találják magukat, ami felér A Gyűrűk Ura és a Jurassic Park intrójával. Na igen, kinek mit jelent a családi örökség, itt úgy tűnik, az örökkévalóságot is.

Az indie rendezőként ismert Destin Daniel Cretton, aki Az üvegpalota című filmjében is családi dolgokkal foglalkozik, ebbe a Marvel szuperprodukcióba is ügyesen csempészett a hősmitológián túli, napjainkban is aktuális családi kérdéseket. S ugyan a sok akció között túl sok idő ezekre nem marad, ahogy ez nem is cél, mégis jót tesz a filmnek, hogy a harci koreográfiák egy-két gondolattal is feltöltődnek.

Ilyen kérdés például Shaun neve, aki apja elől Amerikába menekülve valódi neve, a Shang-Chi végződését lefaragja, a kínai kiejtést amerikaira kurtítja. Barátja, Katy ezen jókat derül, hogy csupán ennyit sikerült kitalálnia, amikor identitást váltott. S persze igaza van, vele nevetünk, de Shang-Chi apjának is megvan a maga igaza, amikor a nevek adta öndefinícióról beszél. A Shuan ugyanis tulajdonképpen semmit nem jelent, ellenben a Shang-Chi (Shàng-qì 尚氣) második fele a tájcsi „csí”-je, ami többek között energiát, erőt jelent. S a Marvel képregények szerint ez Shang-Chi szuperereje, hogy összhangban tud lenni az összes élőlény csíjével. Ez is a családi örökség része.

A Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája az akcióra és a látványra helyezi a fő hangsúlyt, ám ha csak ezt nézzük, akkor sem egy teljesen szokványos Marvel-filmmel van dolgunk.

Az verekedések kungfu inspirálta akciójelenetek, melyekben egy sor hagyományos kínai fegyver is felvonul a pusztakezes harc mellett, a koreográfia pedig bőven megenged magának wuxia elemeket. Tulajdonképpen vannak olyan jelenetek a filmben, amikről nem lehetne megmondani, hogy ez is Marvel produkció.

Ettől függetlenül illeszkedik a nagy egészbe, az alapstruktúráját illetően nem mozdul ki: egyre nagyobb és nagyobb, végül egészen gigantikus módon összecsapnak a jó és a rossz erői. A különlegességet pedig az adja, amit a kínai kultúrkörből elő tudtak húzni. A látvány tekintetében a CGI pedig itt is igencsak kétélű fegyver: egyrészt teret ad a fantázia teremtette lényeknek is, másrészt

van egy-két rész, amikor visszasírjuk a klasszikus kungfu filmeket, ahol valóban megtörténtek olyan jelenetek, ami ma már inkább CGI-kreálta.

Amiről még mindenképp érdemes beszélni, az az ügyesen összeválogatott szereplőgárda. A „főgonosz” szerepében a legendás hongkongi színész, Tony Leung Chiu-Wai az ázsiai filmművészet egyik ikonikus alakja áll, akit leginkább Wong Kar-Wai filmjeinek köszönhetően ismerhetünk. Ugyan a Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája elég kevés teret ad neki, de még így is izgalmas árnyalatokat visz a karakterébe, s tulajdonképpen jól is áll neki ez a fölényes, ám fájdalmas szerep. A másik biztos választás Awkwafina volt, aki lényegében azt hozza, amit más filmjeiben, így nem kellett túl sokat építeni a filmbeli szerepét, egyből minden ott volt.

Shang-Chi és testvére szerepére ellenben eddig alig ismert színészeket hívtak meg, Simu Liu-t és Meng’er Zhang-t, de mindkettő szerencsés választásnak bizonyult, nagy valószínűséggel még hallani fogunk róluk. S hogy összességében mekkorát robban majd a Marvel első ázsiai szuperhős filmje, meglátjuk. Simán lehet, hogy a kungfu és fantasy-filmek kedvelői nem ülnek be majd rá, a Marvel rajongóknak pedig túl ázsiai. Én azt gondolom, hogy a Marvel filmvilágnak jót tett ez a kitekintés, és a Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája szórakoztató két órát tud nyújtani az akciót kedvelő nézőknek.

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket, 2010 óta a Filmtekercs.hu szerzője. kellermirella@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés