Kritika

Mémvadászat – Sherlock Gnomes

Shakespeare után Arthur C. Doyle örökbecsű életműve kerül a gnómok bűvkörébe: a Sherlock Gnomes minden idők legnagyobb detektívjét bízza meg a kerti törpék megmentésével.

A Gnómeó és Júlia után hét évvel a kerti törpék visszatérnek: ezúttal Moriartyval kell felvenniük a harcot. Szerencsére kéznél van Sherlock Gnomes és Gnóm Watson, akik segítenek a törpszerelmeseknek megtalálni a rejtélyes módon egymás után eltűnő kerti törpéket.

Helyes kis mese keveredett ebből az őrült mixtúrából. A rendezői székben John Stevenson ült, aki a Kung Fu Pandával már bebizonyította, hogy a humorhoz ért – szerencsére igaz ez az eddig csak a Fogtündér nem véletlenül csak videóra gyártott második részét jegyző Ben Zazovéra is, aki bolondos kis egyveleget gyártott a Sherlock Holmes mémekből. A film legfőbb élvezeti értékét az adja, hogy az ember magában számolja a különböző Holmes történetekből ismert jellegzetességeket. A klasszikus öltözet talán még a gyerekeknek is ismerős, Irene Adler karaktere azonban már kifejezetten az idősebb korosztálynak szállítja a poénokat. Szükségünk is van ezekre a csemegékre, mert felnőtt fejjel meglepetésekre hiába számítunk. Tökéletesen kiszámítható, a forgatókönyvírás nagy patikamérlegén mért fordulatokkal tűzdelt a történet, amit azonban a szellemes poénok kifejezetten élvezhetővé tesznek.

A nemzetközi kritika porig alázta a filmet (az IMDb-n a cikk írásának időpontjában 4,6-on, a Rotten Tomatoeson a közönség körében 43, a kritikusoknál pedig 19%-on áll a film), én azonban nem lennék vele ennyire szigorú. A humor kifejezetten működik: nemcsak verbálisan, hanem képileg is megjelenik – az alkotók különböző rajzstílusokat kevernek (az elmepalota megjelenítése egyszerűen zseniális). A zene ütős – ahogy az első epizódban is, a dallamok nagy részét itt is a producer Elton John szolgáltatja –, a látvány pedig sokszor szemcukorka.

A kritika elsősorban az egysíkú karaktereket bírálja: tény, hogy igencsak sematikusak, fejlődésük kimerül néhány tankönyvi tanulság recitálásában. Biztosan izgalmasabb lett volna eredeti hangjukon hallani őket: a mesterdetektívnek Johnny Depp, Júliának Emily Blunt, Gnómeónak James McAvoy, Watsonnak Chiwetel Ejiofor, Irene-nek Mary J. Blige, a kerti törpe szülőknek meg Michael Caine és Maggie Smith kölcsönzik a hangjukat. Ahol viszont egyáltalán nem lett volna szükség az eredeti hangra, az a történetet előrevivő musicalbetét – furcsa volt, hogy ahogy a Disney mesefilmeknél megszokott, itt a magyar verzió készítői nem énekeltették el a betétdalt a karaktert szinkronizáló színésszel, de még csak nem is feliratozták. Szerencsére kellőképpen színes-szagos volt itt is a film, hogy lekösse a kicsiket a verbális tartalom nélkül is.

https://www.youtube.com/watch?v=onxHsN8YEZY

 

 

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. [email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya