Kritika

Mémvadászat – Sherlock Gnomes

Shakespeare után Arthur C. Doyle örökbecsű életműve kerül a gnómok bűvkörébe: a Sherlock Gnomes minden idők legnagyobb detektívjét bízza meg a kerti törpék megmentésével.

A Gnómeó és Júlia után hét évvel a kerti törpék visszatérnek: ezúttal Moriartyval kell felvenniük a harcot. Szerencsére kéznél van Sherlock Gnomes és Gnóm Watson, akik segítenek a törpszerelmeseknek megtalálni a rejtélyes módon egymás után eltűnő kerti törpéket.

Helyes kis mese keveredett ebből az őrült mixtúrából. A rendezői székben John Stevenson ült, aki a Kung Fu Pandával már bebizonyította, hogy a humorhoz ért – szerencsére igaz ez az eddig csak a Fogtündér nem véletlenül csak videóra gyártott második részét jegyző Ben Zazovéra is, aki bolondos kis egyveleget gyártott a Sherlock Holmes mémekből. A film legfőbb élvezeti értékét az adja, hogy az ember magában számolja a különböző Holmes történetekből ismert jellegzetességeket. A klasszikus öltözet talán még a gyerekeknek is ismerős, Irene Adler karaktere azonban már kifejezetten az idősebb korosztálynak szállítja a poénokat. Szükségünk is van ezekre a csemegékre, mert felnőtt fejjel meglepetésekre hiába számítunk. Tökéletesen kiszámítható, a forgatókönyvírás nagy patikamérlegén mért fordulatokkal tűzdelt a történet, amit azonban a szellemes poénok kifejezetten élvezhetővé tesznek.

A nemzetközi kritika porig alázta a filmet (az IMDb-n a cikk írásának időpontjában 4,6-on, a Rotten Tomatoeson a közönség körében 43, a kritikusoknál pedig 19%-on áll a film), én azonban nem lennék vele ennyire szigorú. A humor kifejezetten működik: nemcsak verbálisan, hanem képileg is megjelenik – az alkotók különböző rajzstílusokat kevernek (az elmepalota megjelenítése egyszerűen zseniális). A zene ütős – ahogy az első epizódban is, a dallamok nagy részét itt is a producer Elton John szolgáltatja –, a látvány pedig sokszor szemcukorka.

A kritika elsősorban az egysíkú karaktereket bírálja: tény, hogy igencsak sematikusak, fejlődésük kimerül néhány tankönyvi tanulság recitálásában. Biztosan izgalmasabb lett volna eredeti hangjukon hallani őket: a mesterdetektívnek Johnny Depp, Júliának Emily Blunt, Gnómeónak James McAvoy, Watsonnak Chiwetel Ejiofor, Irene-nek Mary J. Blige, a kerti törpe szülőknek meg Michael Caine és Maggie Smith kölcsönzik a hangjukat. Ahol viszont egyáltalán nem lett volna szükség az eredeti hangra, az a történetet előrevivő musicalbetét – furcsa volt, hogy ahogy a Disney mesefilmeknél megszokott, itt a magyar verzió készítői nem énekeltették el a betétdalt a karaktert szinkronizáló színésszel, de még csak nem is feliratozták. Szerencsére kellőképpen színes-szagos volt itt is a film, hogy lekösse a kicsiket a verbális tartalom nélkül is.

 

 

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. kataorsolya@filmtekercs.hu

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..