Kritika

Shyamalan visszatér – Széttörve

A Széttörve nemcsak feszült thriller, hanem mozis esemény is: M. Night Shyamalan régi erejét mutatja újra.

A hasadt elméjű gyilkos egy pince-labirintusban üldözi áldozatát, és mégsem ez a legizgalmasabb, hanem ahogyan percről percre érik benned a bizonyosság: „Shyamalan tényleg visszatért, ezt a filmet már nem ronthatja el”, és ahogy várod az utolsó perceket, reménykedve, hogy valóban nem rontotta-e el – a maga filmvégi-csavar-mániájával vagy nagyotmondási hóborttal… A Széttörve akkor is az utóbbi idők egyik legjobb thrillere lenne, ha nem Shyamalan rendezte volna, így viszont esemény is.

A gyűlölet, ami a kritikusi szakmában M. Night Shyamalan nevét övezi, kivételes jelenség. (Uwe Boll jut még eszembe, de ő legalább rászolgált.) Csalódottságból fakad: Shyamalantól pályájának elején azt várták, hogy ő lesz a következő Spielberg, és aztán rácáfolt – filmjei egyre kevésbé feleltek meg a közízlésnek, utóbb pedig (vitatható, mikortól) ténylegesen el is romlottak. Az utolsó léghajlítót már a legelfogulatlanabb író sem tartaná jól kivitelezett műnek.

Magamról el kell mondanom, hogy az átlagnál tovább Shyamalan-rajongó maradtam, mert ez árnyalja a véleményemet – miután azt írtam, például, A faluról, hogy „ha nem tetszett, békülj meg vele, hogy egyetlen dolog hibádzott ebben a filmben: te, a néző”, elég nyilvánvaló lehet, hogyan tekintek a rendezőre: nem olyasvalakinek tartom, aki két, véletlenül jó filmje után megmutatta igazi, tehetségtelen önmagát, hanem briliáns művésznek, akinek egy darabig rossz szériája volt.

Hát Shyamalan most visszatér. Vége a rossz szériájának. Nemcsak én mondom, hanem a világsajtó is.

A Széttörve egy igen erős műfaji thriller; kevesebb benne a személyes rendezői jegy, mint Shyamalan korábbi filmjeiben, több a zsáner-vonás – ami tagadhatatlan alázatot mutat a rendező részéről. A film vezénylésében Shyamalan régi önmagát hozza: noha a jelenetek önmagukban szelídebbek, mint amit egy thrillertől várnánk (egy-két csúcsponttól eltekintve), a film egésze folyamatosan épülő feszültséggörbe, épp elég kérdéssel és rejtéllyel a figyelem fenntartásához és egy leheletnyi Shyamalan-érintéssel mégis – annak az érzésével, hogy bár különös dolgok zajlanak a vásznon, a világ mégis hihető, koherens.

Shyamalan erős alkotótársakra is lelt. James McAvoy félelmetesen, csodálatosan, hátborzongatóan nagyszerű! Néhány pillanatában Anthony Hopkins Hannibal Lectere, Heath Ledger Jokere jut eszembe róla. Ami a három lányt illeti (Anya Taylor-Joy, Jessica Sula, Haley Lu Richardson): vagy Shyamalan írta meg őket idegesítő hisztérikának és a szinkron kiválóan visszaadja ezt, vagy Shyamalan normális reakciókat adott a szájukba, és a magyar szinkronstúdió hozta a szokásos színvonalat.

Persze nem mondom, hogy a film hibátlan. A kritikának muszáj megemlítenie, hogy – utólag visszagondolva – néhány jelenet fölöslegesnek tűnik, hogy akadnak céltalan történések, hogy a sztori úgy önmagában nem nagy szám. De Shyamalan a B-kategóriás történetek A-kategóriás hangulattá emelésében (volt és újra) nagymester: a halottakat látó gyerek, a szuperhős-eredettörténet, az idegenek inváziója, a szörnyek az erdőben – ezek mind azért működtek nála, mert Shyamalan filmjeiben (amint egy jó világépítőtől elvárható) a narratíva másodlagos; a hangulat és a sejtetés, a mögé láttatás, a képzelet elindítása, a beleérzés a lényeg.

És itt aztán beleérezheted magad a börtönbe és a meghasadt elmébe is.

És hej, mi van a végén, barátom! Régóta nem volt ennyire valami egy film végén, csak nem mondhatom meg, mióta, mert rájönnél; százhúszat ver a szívem, ha rágondolok! Régi szép idők, amikor vágyva vártam a következő Shyamalan-filmet… Eljöttek újra.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Add Comment

Click here to post a comment

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya