Kritika

Sikerültebb skandináv sikerkrimi – A lány, aki a tűzzel játszik

Noomi Rapace a trilógia 2. részében

 

A lany aki a tuzzel jatszikA tetovált lány filmváltozatának voltak hibái. Sőt, mondjuk ki nyugodtan, akkora hibái voltak (például a szörnyen elhúzott geil befejezése), melyek összességében élvezhetetlenné tették ezt az amúgy jobb sorsra érdemes krimit. De minden problémája ellenére tagadhatatlan, hogy két főszereplője izgalmas, szokatlan karakter volt, akiket bármikor szívesen megnézne az ember egy másik filmben. És mivel Stieg Larsson könyve eredetileg egy trilógia, nem is volt kérdéses, hogy ez meg fog történni.

Szerencsére még a rendezőt is lecserélték, úgyhogy volt rá esély, hogy a Millenium-trilógia második része jól sülhet el, hiszen az első filmben szinte minden adott volt egy nagyszerű mozihoz, csak a sztori volt kritikán aluli. A második részben hál’Istennek megtartottak mindent, ami az elsőben jó volt – vagyis a komor skandináv hangulatot, a gyönyörű, naturalista képeket, meg a mocskos erőszakot és szexet. És persze a legfontosabbat: a fotografikus memóriájú, szanaszét tetovált és piercingelt, átlag feletti agresszióval rendelkező szociopata főhőslányt, Lisbeth Salandert. Mellette most sem nagyon rúghat labdába az amúgy jól eltalált másik szereplő, Mikael Blomkvist, a vérprofi újságíró sem – bár most az egyik szálat teljesen kisajátítja magának.

A sztori mondjuk ezúttal sem az alkotás erőssége, de legalább nem teszi élvezhetetlenné. Ezúttal is fontos szerepe van a kiszolgáltatott nők helyzete elleni harcnak – most az európai lánykereskedelem ellen küzdenek hőseink. Legalábbis a film jelentős részében – aztán valahogy kicsit lógva marad ez a szál. Szerencsére azonban még egy ennél is izgalmasabb személyes ügy kerekedik a dologból.

A Millenium folyóirat egy újonca a piszkos ügyek felgöngyölítése közben igen magas helyekre téved – hamarosan meg is gyilkolják. Blomkvist, mint a kollégájáért felelősséget vállaló újságíró kerül be a képbe, de hamarosan belekeveredik világkörüli útjáról (értsd: szökéséről) hazatérő Salander kisasszony is, ugyanis a gyilkosok konkrétan őt szeretnék gyanúba keverni. Mindkettejüknek megvan tehát a motivációja, hogy megoldja az ügyet – de persze olyan meglepetésekbe futnak bele, amikre egyikőjük sem számított.

A néző viszont könnyen lehet, hogy számít az összes fordulatra: bizony ezen a téren nincs sok eredetiség ebben a részben sem. Nem is hatnak elementáris erővel a felfedezések, leleplezések – bár ebben közrejátszhat némi szándékosság is az alkotók részéről, hiszen sokan vannak, akik nem szeretik, ha csak az utolsó pillanatban jönnek rá a megoldásra. De nem is ez itt a lényeg, hanem megint csak a különleges karakterek kibontása – és ezt meg is kapjuk. Újabb és újabb dolgokat tudhatunk meg Lisbeth Salander sötét múltjából, újabb részleteket fed fel magából ez a furcsa lány, és egyre érdekesebb a viszony közte és Blomkvist között.

Mindezt nagyon szép, pontos, hangulatos, és a részletekbe menően naturisztikus fényképezéssel, rendezéssel, elég jól megírt szövegekkel, elfogadható tanulságokkal – szóval igen élvezetesen és profi módon tálalva a nézőnek. Persze, nem egy krimiből megtanulni, hogyan működik az oknyomozó újságírás vagy a nyomozás, és sok részletnél érezhető, hogy arra nem a hitelesség, hanem a drámai hatás miatt volt szükség, de ez még belefér. Remekműnek ugyan nem mondható, de legalábbis egy érdekes skandináv mozi, ami egyértelműen sokkal jobb az első résznél, és nagyon jól „megágyaz” a harmadiknak….

A lány, aki a tűzzel játszik (Flickan som lekte med elden/The Girl Who Played with Fire)
színes, feliratos, svéd-dán-német krimi, 129 perc, 2009

rendező: Daniel Alfredson
forgatókönyvíró: Jonas Frykberg
zeneszerző: Jacob Groth
operatőr: Peter Mokrosinski
vágó: Mattias Morheden

szereplők:
Noomi Rapace (Lisbeth Salander)
Michael Nyqvist (Mikael Blomkvist)
Lena Endre (Erika Berger)
Georgi Staykov (Alexander Zalachenko)
Sofia Ledarp (Malin Erikson)

IMDb-átlag: 6,8
playedwithfirefilm.com

Avatar

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs újságíró, szerkesztő, tanár, édesapa. A kamera túloldalán is előfordul – ismeretterjesztő és dokumentumfilmek készítésébe kóstolt bele. Az okos és többrétegű filmeket kedveli, de a humor is fontos számára – a filmekben és az életben is.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A sorozatok lényege, hogy nincs meghatározott végük… Ezzel vitatkoznánk!

A 2010-es évektől folyamatosan nő a televíziós és streaming sorozatok száma, köztük pedig az előre meghatározott véggel rendelkező egyévados szériák, vagyis a minisorozatok is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Nem tudod mi a különbség antológia-, mini- és limitált széria között? Akkor ez a te videód!

A VLOGtekercs stábja ebben a hónapban a minisorozatok formai jegyeit és történelmét járja körbe. Számos ismert és kevésbé ismert sorozatpéldával azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy miért éri meg a nézőnek minisorozatot nézni és milyen előnyei származhatnak az alkotónak a minisorozat formátumból.

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor

Vágó: Énekes Gábor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya