‘96-ban még elment – mondta a csaj a Döfés 7.-ben, miután megnézték a Döfés 6.-ot, majd kikapcsolja a filmet a csaj a Sikoly 4.-ben, aztán elhalálozik. A meta kifejezés a széria védjegye lett és immáron a harmadik évtizedet tapossuk legalább egy installációjával. A mostaniból van még vissza 8 év, az új Sikolyt látva pedig a franchise még ez idő alatt jócskán bővülni fog. A kérdés az, hogy ez jó hír-e.
Új évtized, új szabályok – szintén a 2011-es Sikoly 4.-ben reflektáltak ekképp a horror újhullámára. És eltelt még egy anélkül, hogy a lényeg változott volna. Egy fiatal lány, Tara (Jenna Ortega) felveszi az ismeretlen hívást, a gyilkos zavarba ejtően leplezni tudja valódi szándékát, de csak kiböki;
Mi a kedvenc horrorfilmed?
11 év kihagyás után azt vártuk, hogy újítson a Sikoly-széria és nem vár tovább 5 percnél; a főcím előtti kötelező gyilkossági szekvencia hősnője túléli a támadást. Ő a főszereplő Sam (Melissa Barrera) húga, aki az intenzív osztályon megtudja nem csak a piszkos titkot, ami megpecsetélte közös múltjukat, de predesztinálja közös jövőjüket is – miképpen barátaikét és a woodsborói All Star-válogatottét, élükön Sidney Prescottal (Neve Campbell).
Nem nehéz megérteni, mi adja Wes Craven ikonikus filmjének erejét, mégis nehéz megfogalmazni egy szóban – amit én érzek, az az attitűd. A horror mestereként, háta mögött egy sikerre vezetett branddel (Rémálom az Elm utcában) képes volt egész karrierje során kritikával viszonyulni szeretett műfajához, és szinte mindig tetten érhető volt az a fajta slapstick humor, ami később második dobását is kasszarobbantóvá tette. Hangsúlyos közbenjárásának is köszönhetően feltámasztott, majd végletekig kisajtolt szubszánert élesztett újra a slasher-filmek teljes dekonstrukciójával 1996-ban.
Wes Craven öröksége nem a cím, nem a maszk, hanem az attitűd.
Ezt az első évadját még az ő segítségével az MTV-re gyártott sorozat is jól mutatta. Sikoly a címe, van benne nem épp szűzies, de tündéri szépségű final girl, videótékaként funkcionáló, és nagyon is szűz fiú, sokszor hangoztatott, de soha át nem hágott szabályrendszer – na, ez a kulcs. Ez öli meg az összes kommersz horrort, ami azt kommunikálja magáról, hogy nagyon para és rendhagyó: ha nem teszi, csak szajkózza, akkor az csupán egy tré film. Ha pedig történetesen ez egy franchise-film, még a rajongók felháborodására is felkészülhet.
Tulajdonképpen ezzel az egy gondolattal pozícionálta James Vanderbilt és Guy Busick forgatókönyve a leendő rendező helyet a sagában. Az Aki bújt suspense-re építő abszurd humorával és morbiditásával felhelyezte rendezőpárosát a Paramount radarjára. A Matt Bettinelli-Olpin–Tyler Gillett direktorduó remek választásnak bizonyultak. Elmondásuk szerint korábban évente újranézték az eredeti filmet, mióta pedig a projekt élére kerültek már több száz alkalommal látták. Rajongók, ami erősen érződik minden egyes szekvencián, idézeten, helyszínen és kapcsolódási ponton.
A Sikoly a horrorklisék, a második rész a folytatások, a harmadik a trilógiák, a negyedik a remake-ek tárgykörét bombázta. Az aktuális kocka (és egyben az egyik legszórakoztatóbb új karakter), Mindy (Jasmin Savoy Brown) fekteti le ismét a szabályokat;
A Sikoly egy requel, azaz átmenet a hagyományos folytatás és a soft-reboot között.
Halloween, A texasi láncfűrészes, Kampókéz – csak néhány nagymúltú horrorszéria, amelyek ilyesfajta újraélesztésével próbálkoztak a közelmúltban. Ezek a filmek a már jól ismert történetet folytatják, bejáratott karakterekkel, akiknek az a feladatuk, hogy átadják a stafétát az új generációnak. Az efféle filmek legnagyobb rákfenéje, hogy pont erre képtelenek. A Sikolyt a metakommunikációja tette naggyá, ez itt is a helyén van, hiszen nemcsak rebootolták a szériát, de egyúttal újrahasznosították a kultikus nyitányát. A finálé egyik csúcspontján Tara megkérdi Sidney-t, hogy meg lehet-e ezzel birkózni. Idővel igen.
Rajongótársak, hallottátok? Sam és Sid egy nagy utazásra invitálnak, de hogy velük tartsunk, kellenek igazán jó karakterek. Nos, a Carpenter-lányok (igen, így hívják főhőseinket) egy első blikkre blőd háttérsztorit kaptak, ami a leggyengébb, harmadik epizódot idézi, de végülis implementálni tudták a legendáriumba. Rajtuk kívül viszont kifejezetten unalmasnak hat minden mellékszereplő. Mondjuk manapság már pozitívum, ha egy tömegfilmben nincsen arcunkba tolva a politikai korrektség, így jó pont, hogy legalább nem üres sztereotípiák.
Egyikük a gyilkos, kilétét már a film legelején elárulják, persze az klisé volna, de végtére is, ez a Sikoly, nem?
De igen, lassan evickélünk a franchise nagy-nagy problémája felé. A sokszor elhangzó anekdota szerint Cravent a kirúgás fenyegette, mikor a producerek meglátták a valóban inkább nevetségesnek tűnő maszkot. Nagy a különbség a horrorvígjáték és a humorral bíró horror között, végül ez utóbbi egy sikerszéria védjegye lett, amely máig kitartott. Ehhez képest az egész filmet átlengi egy, az eddigieknél érezhetően komolyabb hangvétel, amelyet a jelmeztervezők és az operatőrök munkája bizonyítanak a legjobban. Az alsó gépállásból felvett, a montázsmentes lerohanásokkal és a láthatóan egy masszívabb alak által viselt köpenynek hála, egyik kedvenc sorozatgyilkosunk, Szellempofa soha nem tűnt még ennyire parának. Meg hát, nem is nagyon hajigálnak hozzá kézbe akadt tereptárgyakat, és nem is esik át szaltózva egy asztali lámpán.
Az új Sikoly komorabb elődeinél, viszont egyre kevésbé komolyan vehető.
Ez nem a film hibája, hanem Kevin Williamson és Craven gépezetének elkerülhetetlen szavatossági ideje. Mert mit is beszéltünk meg, mi a Sikoly különlegessége? A reflexió. Filmekre, trendekre, és elsősorban klisékre. A 26 éves franchise legerősebb jelenete a mai napig az első etap fináléja; a kocka srác Jamie Lee Curtisszel ordibál, mert mögötte van Michael Myers, eközben őt nézi Gale (Courteney Cox) egy rejtett kamerán, amint mögé surran Szellempofa. Ő is kiabál, majd rájön, késik a kép, gyilkos pedig sehol. Zseniális. Ezt azóta láttuk a negyedik részben, és most is.
Sok alkalommal indokolt narratív eszközzé képes válni egy-egy ilyen homáge. Mindazonáltal a klisék parodizálására szakosodott széria immáron kliséket termel, merthogy van ilyenből még több is. Ez egyfelől a fáradtság jele, másfelől pedig a behatárolt kontextus paradoxona.
Hamarosan a Sikoly minden maradék horrorklisét felborít, minden szabályt áthág, és minden archetípusból gyilkost kreál. Mi fog maradni, ha már most sem nyers riadalom, amit érzünk egy alapvetéseiben horrorfilmtől? Attól nem kell tartani, hogy a Sikoly lesz rövidesen az új Döfés, de tárháza kétségkívül véges, ami a félelemkeltést illeti. Most még nem égbekiáltő bűn, de ismervén a hollywoodi stúdiórendszert és a főbb trendeket kizártnak tartom, hogy a Paramount ne rendelné el a futószalag gyártást, pláne a jogi viták lezárultával és a Craven–Williamson-duó ráhatása nélkül.
A horror műfajában a leglátványosabb a paradigmaváltás, azokat tartjuk klasszikusnak, akik és amik ezt a folyamatot megelőzik, beindítják. A Sikolyt pedig azért, mert jellegéből fakadóan a paradigma után kullog.
Az új epizód pontosan ugyanolyan minőségben teszi a dolgát, mint elődei, ha reflexióról van szó, még néhai atyjának is beszól. Ugyanúgy eltelt egy évtized, mint a negyedik epizód előtt, és bátran állíthatom, hogy nagyon is méltó requel. Ehhez viszont pont kellett ez az elmúlt 10 év, hogy a horror műfaja igazán megváltozzon. Manapság az úgymond fennkölt pszichothrillerek korát éljük, és erre a változásra talán nem elég referencia a verbális pofonosztás.
Válaszút előtt áll a Sikoly. Első lehetőség: tucatjával gyártódik le ebben a formában, egyre devolválva hatásmechanizmusát. Második lehetőség: megfontolt kreatív döntések mentén elmozdul a szubzsáner keretei közül kockáztatva, hogy identitását veszti. Harmadik lehetőség (amit ritkán mondok egy jól sikerült franchise-film esetében): várja ki, mit hoz az évtized, térjen vissza 2032-ben, tartsa meg karakterét, hogy olyan szórakoztató maradjon, mint most. Hiszem, hogy egy ilyen megfontolt, az érzelmeket jól manipuláló és csak néhány elemében túlbeszélt film alkotói tudni fogják, Szellempofa milyen hangsúllyal tegye fel a kérdést;
Mi a kedvenc horrorfilmed?
A Sikolyt 2022. január 13-tól vetítik a hazai mozik.
