Kritika

A társadalmi különbségek tündérmeséje – Tű, cérna, szerelem

Rohena Gera első nagyjátékfilmes rendezésében, a Tű, cérna, szerelemben (Sir) egy indiai Hamupipőke történetet mond el. Itt azonban nincs semmilyen varázslat, semmilyen cipőcske, csak a kőbe vésett társadalmi különbségek.

Rohena Gera első nagyjátékfilmjének bemutatója a 2018-as cannes-i filmfesztiválon a Kritikusok Hete elnevezésű program keretei között került sor. Ha a rendező nem is, a film női főszereplője,Tillotama Shome ismerős lehet a pár éve bemutatott Esküvő monszun idején című filmből. Bár Rohena Gera filmje abszolút antiesküvős film, tánc is csak 3 percig van benne. Ha már hasonlítani akarjuk, sokkal inkább a netflixes Lust Storiest említhetnénk, vagyis az indiai filmek társadalmi reflexiós, kicsit komolyabb vonalát.

A filmet eredeti címén fogom emlegetni, ugyanis dramaturgiailag annak van értelme: a címszereplő Sir, vagyis Uram neve egyébként Ashwin (Vivek Gomber), de a szolgálók szemszögéből ő kizárólag Sir. Ratka (Tillotama Shome) pedig egyike a szolgálóknak, vagyis a legközelebbi szolgáló, aki Ashwin házban lakik, főz, mos, a pohár vizet tálcán felkínálja, vagyis lesi, hogy mit tehet az uráért, vagy éppen mikor kell hirtelen észrevétlenné válnia.

A történetbe akkor kapcsolódunk be, amikor Ashwin az esküvője napján hirtelen hazaérkezik, így a szolgálókat is visszarendeli.

Indiai film lévén vannak dolgok, amiket indiai mérce szerint szükséges értelmezni,

vagyis nem is lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ez mekkora csapást jelent mindenki számára. Az esküvő a fő- és sokszor egyetlen fontos esemény az életben, az élet maga, hiszen mindent meghatároz. Ilyenkor a nő a szertartás ideje alatt istennőként tündököl, hogy majd ezután átköltözzön szolgálni az egyik házból a másikba, amit aztán semmilyen körülmények között nem fog elhagyni, vagy ha őt hagyják el, létezése sem lesz már teljes értékű létezés.

A Sir című filmben ennek ellenére erről egy szó sem esik, de tulajdonképpen semmiről nem esik különösebben szó, hiszen mi nem Ashwin életét ismerjük meg, hanem azt, ahogy egy szolgáló látja az ura életét: foszlányok, hangulatok, félmondatok. Azonban Ratka nem csupán egy szolgáló, ő egy olyan szolgáló, aki bátor és erős, aki küzd, akinek álmai és céljai vannak. Ashwin pedig észreveszi ezeket az értékeket, meg amúgy sem egy bonyolult pszichológiai képlet, hogy a megcsalt férfinek jól esik egy nő közelsége, lojalitása. Csakhogy a gyöngéd érzések ebben a szituációban – hiába XXI. század és globalizáció – olyasmi abszurditásként jelennek meg, mint egy zsiráf és egy ló közötti szerelem.

Mégis a Sir végigjár egy folyamatot, ráadásul kedvesen, érzékenyen, amolyan csendes és merengős stílusban.

Cseppet sem a változtatni akarás agressziójával, sokkal inkább humánus szemlélődéssel.

S jó érzés ebbe a folyamatba belefonódni, jó érzés együtt figyelni, megérteni – lassan közeledni. Ám ez a folyamat egy mederben történik, amelynek a társadalmi elvárások szabják meg a határait. Végeredményben azonban a társadalmi problémák boncolgatása helyett egy mesét kapunk az érzékeny gazdag fiúról és az eltökélt szolgálólányról.

A film hangulatát leginkább a belső terekkel való játék adja. Majdhogynem kamarajáték jelleggel szinte kizárólag a ház belső tereiben mozognak a szereplők. S ez a koreográfia az, amely leírja kettőjük dinamikáját: vonzódását és távolságtartását. A szavak helyett nézőpontokat, színeket és tereket kapunk, melyekben elfojtott érzelmek, vágyak és hangulatok rejtőznek.

Rohena Gera egy interjúban arról beszélt, hogy a filmjében többek között azt próbálta megmutatni, hogy Indiában miként van jelen a szegregáció, s hogy ez mennyire nem változik. Tulajdonképpen nem is téma. S ebből a szempontból a Sir egy nagyon szép reprezentációja ennek az egésznek: ahogy elbeszéli ezt a szerelmi történetet, egyszerre marad passzív és válik aktívvá, s még ezzel a félpasszivitásával is megteszi azt, hogy kimondja, amit nem lehet kimondani.

Avatar

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve magyar nyelv és irodalom szakon. 2008 óta publikál, 2011-ben Országos Diákzsűri tag volt. Jelenleg egy tajvani egyetemen tanul. A Nagyítás rovatot vezeti. kellermirella@filmtekercs.hu

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..