Kritika

Sir Lancelot hódítana – Egyetleneim

egyetleneimQuimby, Neo, Másfél, Colorstar – és mások. Akár egy nyáresti fesztiválon. Pedig csak a vászon elõtt, moziban. Ennyi az egész. Nemes Gyula, az új generáció alkotójának elsõ nagyjátékfilmje ugyanis akár egy 76 perces videóklip is lehetne. De ha csak ennyi volna, most nem lenne itt szó róla. Az Egyetleneim augusztus 31-tõl a mozikban.

A film röviden úgy foglalható össze, hogy egy srác (legyen a neve Kovács Krisztián) mindennapjait az tölti ki, hogy mikor melyik lányt foghatja be a hálójába. S hogy milyen technikával. Elõször múzeumban ismerkedik, majd kávéházban, persze jön a könyvtár és a táncház is – ezekben ugyanis „intelligens csajok” vannak. A Moszkva, a Nyugati, a Jászai, a Mikszáth, a Boráros tér, a Hõsök tere és más helyszínek, ahol mindig mindenki megfordul. Igazi városnézés. A PeCsa, az A38, a Sziget, a ZP és megint mások, sok lehetõség sok variációban. Aztán jön a nyár, jön a Sziget, hõsünk pedig találkozik egy lánnyal (hívjuk õt Tóth Orsinak), akivel eztán rendszeresen járnak el, húzódnak ki a városból a közeli Kopaszi gátra…

A történetnek ezzel vége is. Ám a film szerencsére nem hagy minket itt. Nem áll be a „Fúú öcsém, Budapest király!” filmek sorába, hanem egy kicsit megfûszerezi a szoknyabolond ünnep- és hétköznapjaival. Egy csipetnyi fanyar humort ad ezzel a filmnek. Ügyes iróniával tudatja velünk: nézd, barátom, ez az! Ebben a világban fiúk és lányok futkároznak egymás után, mint a kergebirka! Köztük te is, én is. S ahogy pörögnek a kockák, látjuk – hát persze, hogy nem találod, ha ennyit keresed…

A film egyébként két szálon fut: a könnyedebb, vígjátékos ízû részben budapesti sétánkat tartjuk, mindegyik jelenetben egy lánnyal és hõsünkkel. A másik szálon a Sziget utáni történet zajlik – a gerlepár megismerkedése, szerelme, szakítása. A két szál összekuszálódásával egy soha véget nem érõ, önmagába záródó kör keletkezik, újabb szájhõsökkel és szerelmesekkel, emberi kapcsolatok kettõs érzése, állandó változás és megnyugvás. És ismét változás.

Ígéretes dolog Nemes Gyula Egyetleneimje, de még látszik, mennyi hiányzik az igazi eredetiséghez. A film 4500 vágása szédületes tempót diktál, remek munkát látunk benne az operatõrtõl (Dobóczi Balázs) és a vágótól (Völler Ágnes), de talán egy kicsit túl is lõnek a célon – persze a DJ Palotai mixelte zene is ezt igényeli… A számos ismert helyszín, utca bemutatása, akár megemlítése pedig kissé hatásvadásznak tûnik. Túl sokat játszanak ezzel az alkotók. Nem is beszélve, hogy túl gyakran éreztem a film közben: én igazából nem is ezt a filmet nézem – hanem Török Ferenc Szezonját. (Aminek plakátja egyébként egy-két pillanatra fel is tûnik…)

A kezdet mégis ígéretes: itt egy újabb fiatal. A rendezõ, az operatõr és az alkotók mellett egy-két tapasztaltabb kolléga is helyet kap: Törõcsik, Bodrogi, Koltai Róbert ugyan kikerült a vágott verzióból, de van, persze, aki „benn maradt”: Avar István egy-két mondatos, zaklatott kameramozgásos kirohanásakevésbé, a taxis Sztankay sorsfordító gondolatai annál inkább hangsúlyosnak készültek. Nemes Gyula Prágában készített diplomafilmjérõl van szó tehát, amely szinopszisával 1999-ben az OFF fesztiválon nyert, a 2006-os Filmszemlén pedig Tóth Orsi nyerte el vele (és a Johannával) a legjobb nõi fõszereplõ díját. De hogy az alkotás külföldön is kipróbálhassa magát, az augusztus 30-án induló Velencei Filmfesztivál elsõfilmes díjának versenyében (Jövõ Oroszlánja) és a Kritikusok Hete szekcióján vesz részt.

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, felelős szerkesztő. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés