Kritika

Siv csodaországban – Pizsamaparti

873589-arlima_mw460Berlinben a legjobb gyerekfilm díjáért versenyzett a Pija Lindenbaum regényéből készült Pizsamaparti – ha onnan nem is hozott el díjat, a legkisebbek szívének elnyerésére még jó eséllyel pályázhat Catti Edfeldt és Lena Hanno filmje.

Siv (Astrid Lövgren) osztályába új kislány érkezik, Cerisa (Lilly Brown), akivel rögtön össze is barátkoznak. Cerisa meghívja magukhoz új barátnőjét, aki korábban még senkinél sem aludt ott. Cerisáék otthona első pillantásra elvarázsolja Sivet, aki ekkor még nem is sejti, mennyi kalandot rejt majd az éjszaka: mikor éjjel felébred, sehol sem találja barátnőjét, így hát keresésére indul. Csakhogy az esti fénynél még belátható lakás éjjelre igazi elvarázsolt kastéllyá változik sok-sok izgalmas lakóval.

Pilja Lindenbaum nemcsak számos díjnyertes mese szerzője, de elismert illusztrátor is. A Pizsamaparti alapjául szolgáló regényében, a Siv sover vilsében a bájos rajzok legalább akkora jelentőséggel bírnak, mint maga a történet. A film látványvilága nagyon sokat merített ezekből a képekből, egy-egy beállítás szinte életre kelti a könyvből vett kompozíciókat. A film egyik legnagyobb erénye a könyv lapjairól megelevenedő különleges térrel való játék – a távolságok megváltoznak, az addig kétdimenziós képek mélységet kapnak, az egész lakás furcsán átalakul. Mintha Alice Csodaországába csöppenne a néző – pedig valójában csak egy kislány élénk fantáziabirodalmában találja magát. Az összevetés Lewis Carroll művével nem véletlen: a szerzőnő bár sokkal modernebb csodákkal tarkítja történetét – életre kelt porszívó, gyógyító erejű sebtapasz stb. – mégis számos ponton merít a nagy elődtől, a beszélő állatok, a dolgok állandóan változó mérete, a szerelmesen tortát eszegető szülők vagy a teázás a borzokkal rögtön felidézik a híres angol regény epizódjait.

maxresdefault-1

Bár a látványtervezők igazán kitettek magukért, és izgalmas színekkel töltötték meg a gyerekfantázia világát – sajnos technikailag mégsem tudtak megfelelni a saját maguk által megálmodott víziónak. A számítógép alkotta állatok műviek, a tér életre keltésének megoldásai gyakran túlságosan egyszerűek. A szándékban azonban nincs hiba, kedves és ötletes kísérletnek vagyunk tanúi.

A Pizsamaparti másik nagy előnye, hogy a célcsoport nyelvén beszél. Főhősünk két kislány, problémáik pedig életkoruknak megfelelők. Ritkán látni olyan filmet, ahol egy gyereknek nem a felnőttek világából a saját életébe szakadt gondokkal kell megküzdenie (válás, haláleset, stb.), hanem olyan kihívásokkal, melyek valóban foglalkoztathatják. Ilyen a Pizsamaparti problematikája: hogyan oldja meg Siv, hogy életében először nem otthon alszik, milyennek lát egy az ő családjától tökéletesen különböző famíliát, és hogyan tudja megvédeni magát az önző, öntörvényű Cerisiától. a11f3e3b423296b4a08f75a3fb2daf13-siv1

Volt szerencsém a főhősökhöz hasonló életkorú közönség társaságában megtekinteni a filmet – egyértelműen kijelenthetem, hogy őket egy csöppet sem zavarták azok a filmes hibák, melyek engem irritáltak, és nagy élvezettel izgultak ezért a helyes kislányért, akit, azt hiszem, korra való tekintet nélkül zárt szívébe a néző. Egy picivel nagyobb büdzsével és egy csöppet feszesebb, a felnőtt nézőkre is tekintettel lévő forgatókönyvvel ez egy minden korosztály számára remek filmélmény lehetett volna – így viszont feltehetően elsősorban a kicsiket nyeri majd meg magának.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com