Egy film, amely inkább kontextusa által vált ismertté. A sztárparádé inverze ez: egy sztárkatasztrófa, melyben a kor legnagyobb színészei vonulnak fel a 40 fokos nevadai sivatagban – egy rakás elveszett, megtört sorsú embert alakítva, akik egymásban próbálnak végső menedékre lelni. A végeredmény: sok félig összeomlott, egymás hátának támaszkodó instabil embertorony.
A film
Nehéz a Kallódó emberekkel kapcsolatban kizárólag a filmre koncentrálni, hiszen korában, 1961-ben mindenkit az izgatott, hogy az addigra zűrös szerelmi életével, alkohol- és drogproblémáival küzdő Marilyn Monroe miként csillog a vásznon Clark Gable, Monthy Clift és Eli Wallach gyűrűjében. A The Misfits című regény, amely műfajilag a novella, a dráma és egy forgatókönyv jegyeit is hordozza, kezdettől fogva egy celluloidra szánt mű – Arthur Miller saját elmondása szerint kivételesen (hiszen a szerep választja a színésznőt és nem fordítva), konkrétan Monroe-ra írta a szerepet. A bemutatását követő évben még inkább megpecsételte a film sorsát Marilyn váratlan halála, innentől bárhogy alakult is, ez lett az utolsó befejezett filmszerepe.
A film olyannyira volt Monroe sajátja, hogy Millerrel közösen választották ki John Huston rendezőt és Frank Taylor producert a feladatra, mivel Marilyn szakmailag és barátilag egyaránt kijött velük. Így kezdődhetett el egy hollywoodi mozi forgatása, amely a felvonuló sztárok és a stúdiók támogatása miatt lesz és marad egy hollywoodi mozi, valójában sem tempójában, sem mondanivalójában nem egyezik a korabeli kasszasikerek által diktált kritériumokkal, így nem is válthatott azzá.
Egy teljesen lecsupaszított és sivár közeg a helyszín, Nevada állam, melyben a meleg és a szárazság egyfajta túlélési hajlandóságot és törekvést alakított ki az ott élőkben. Másfajta törvények uralkodnak, mint a nagyvárosban – az ember, mint magányos csúcsragadozó tesz erőszakot a természeten napról napra, hogy megőrizze függetlenségét és egyeduralmát. A mindennapok elviselésének (túl a személyes katasztrófákon, mint egy feleség halála, egy válás vagy a családtól való elidegenedés), a semmittevés és az önpusztítás váltak eszközeivé. Ebbe a közegbe csöppen bele a frissen elvált Roslyn (Monroe), akiben érzékenysége és nőiessége ellenére van valami az itt élő cowboyok gyökértelenségéből, minden vágya, hogy elkezdjen egy életet élni, de ezt képtelen önmaga megteremteni, csak fújja a sivatagi szél kóróról kóróra, férfiról férfira.
Van valami hátborzongatóan hiteles az összes karakterben, az alakításokról nem is beszélve. Talán a tény, hogy Arthur Miller megírja a könyvet az addigra már jócskán terhelt házasságában a feleségének, aki Roslyn szerepében épp túl a váláson, határán a totális elveszettségnek és elkallódásnak próbál boldogulni, mindeközben Miller és Monroe az életben ugyanígy elválnak. A film rendezője közismert játékszenvedélyéről, Montgomery Clift szintén alkoholproblémákkal küzd akkoriban. Ezek az egybeesések és áthallások a könyv és a filmforgatás körülményei között kíváncsivá teszik a nézőt, hitelesebbé a karaktereket, túl azon, hogy eleve a kor legnagyobb sztárjai alakítják őket. Kifejező a filmmel kapcsolatban, hogy dokumentumfilm készült a forgatás körülményeiről a még élő sztárokkal és az akkor még élő Arthur Millerrel.
Remek dialógusok zajlanak le ebben a sivatagos térben, ahol azon túl, hogy rodeóznak, táncolnak, és közben rengeteget isznak, érdemben nemigen csinálnak semmit. Amint kezdetét veszi a cselekmény, azaz mindnyájan elindulnak Guido félkész házába, ahol tetemes mennyiségű whiskyt fogyasztanak, egyvalaki mindig biztosan vállalhatatlanul részeg, persze ez nem akadálya annak, hogy ide-oda kocsikázzanak, repüljenek és lovakat hajkurásszanak. Ez adja a film alaptónusát, amely hiába jókedélyű, olykor-olykor vicces is (Clark Gable-re mintha ráfagyott volna az Elfújta a szél arc), van benne valami mélységesen nyomasztó és kilátástalan.
A film alapkonfliktusa és kérdése az, hogy ez az elveszett nőszemély, aki láthatóan minden szépre és újra ugyanavval a naiv lelkesedéssel rebegteti a két szép szemét, vajon ki tud-e alakítani valódi kötődést, le tud-e horgonyozni valaki mellett, akinek szintén látható problémái vannak az elköteleződéssel. A film zárójelenetében, melyek egyben a legizgalmasabban felvett és legsokrétűbb képsorai, a három férfi magával viszi a nőt a sivatagba, hogy vadlovakat fogjanak be, majd eladják őket kutyakajának. A szerencsétlen lovak megtestesülései a magányos ember függetlenségének, frappánsan be lesznek kerítve és összekötözve, ami Roslyn harmatos lelkét nem hagyja nyugodni, így csapaton belül is elkezdődik egy hajsza. A nő és az egyik cowboy felszabadítják a már foglyul ejtett lovakat, melyeket Gay (Clark Gable) újra bekerít és kvázi betör, ezúttal egyedül. Mindenki futja a maga köreit, a maga érzelmi korlátainak megfelelően, itt bontakoznak ki leginkább a személyiségek, oldódik fel végül a konfliktus, derül ki, hogy van-e élet a halál után.
A lemez
A filmet magyar és az eredeti angol nyelven tekinthetjük meg magyar felirattal. Extrák sajnos nincsenek, de kárpótol minket a youtube, a forgatásról készült dokumentumfilmmel, számos remek werkfotóval.
Értékelés: 6/10
Kallódó emberek (The Misfits)
fekete-fehér, magyarul beszélő, amerikai filmdráma, 120 perc, 1961
rendező: John Huston
forgatókönyvíró: Arthur Asher Miller
zeneszerző: Alex North
operatőr: Russell Metty
díszlettervező: Stephen B. Grimes, Bill Newberry
jelmeztervező: Jean Louis
producer: Frank E. Taylor
vágó: George Tomasini
szereplők:
Clark Gable (Gay Langland)
Marilyn Monroe (Roslyn Taber)
Montgomery Clift (Perce Howland)
Thelma Ritter (Isabelle Steers)
Eli Wallach (Guido)
A megjelenés dátuma: 2012. november 23.
Szinkron: magyar – (Stereo), angol – (Stereo)
Felirat: magyar
