Kritika

Ólom luxuskivitelben – Six Underground: Hatan az alvilágból

Ha Michael Bayről lekerül a póráz és szabad kezet kap, nem kell feltétlenül az óvóhelyekre menekülnünk. Erre bizonyíték a Six Underground, ami egy prosztó, már-már kretén akciófilm – és valami embertelen jó móka!

Nem értékeljük eléggé Michael Bayt. Ha felmerül a neve beszélgetésekben, általában a negatív minőség megtestesüléseként hozzák fel példának: a szutyok, amerikai, keménytökű, de végtelenül ostoba, robbanásokkal, csöcsökkel, lassításokkal és csillagos-sávos zászlókkal teli popcorn mozik híresen rossz ízlésű alkotójának tartják. És jó sokat dolgozott ezen a megítélésen.

Karrierjét a ’90-es évek egyik kiemelkedő akciófilm-rendezőjeként kezdte A sziklával és a Bad Boyszal, amik inkább izmozós buddy movie-k voltak. A legnagyobb bevételt hozó filmek közé viszont csak 1997-ben tört be üstökösként az Armageddonnal. Csakhogy ez az alkotása már sok rokon jegyet mutatott a német származású Roland Emmerich filmjeivel (A függetlenség napja, Godzilla), aki szintén nagy költségvetésű, de végtelenül ostoba és sokszor idétlen vagy kínos katasztrófafilmekkel tett szert népszerűségre.

Mindketten hazafias töltetű, széles közönséget megszólító, nagyszabású filmeket gyártottak. A különbség csupán pár csík kokain volt Bay javára.

A mértéktelenség ül tort sokszor a rendező munkáiban, és ezt a háromórás, nyálas Pearl Harbor és a szintén embert próbáló öt darab (!) Transformers-filmmel már bebizonyította a nézőknek. Rendesen lejáratta nevét, mert hiába voltak sokszor elképesztően látványos vagy jó szereplőgárdával rendelkező projektjei, úgy érződött, mintha kifejezetten butítani akarná az embereket ízléstelen vicceivel, rasszista karaktereivel és túlstilizált világával.

Ám két óriásrobotos zúzás közt képes olyan filmeket gyártani, amikre akár még érdemes is odafigyelni. Az elmúlt két évtizedben így kaptuk meg tőle a 13 óra: Bengázi titkos katonáit, A szigetet és a Pain & Gaint, melyek egyértelmű Bay-termékek, csupán járt hozzájuk forgatókönyv, így valamivel többek voltak puszta műanyag vacaknál. Csak nézzünk meg egy interjút Bay-jel a Transformers 4-5. idején: teljes enerváltság és motiválatlanság tükröződik az arcán – az előbb említett filmeknél azonban a végső alkotásból is átjön, nagyon el akarta készíteni ezeket a produkciókat.

Ha pedig valaki dob neki 100-150 millió dollárt, hogy azt csinál, amit akar, akkor összehoz egy Six Underground típusú marhaságot, mely az év egyik legszórakoztatóbb akciófilmje lett!

A recept hihetetlenül egyszerű: veszünk hat különböző karaktert, akik egyenként szakmájuk legjobbjai. Lehet leszerelt katona, házakat megmászó tolvaj, vagány sofőr, orvos vagy visszavonult titkosszolgálati tag – mind összegyűlnek, természetesen egy jó ügy érdekében. Egy halálát megjátszó tech milliárdos (Ryan Reynolds) toborozza össze a csapatot, akikkel az a célja, hogy a rendszeren kívülről érhessen el tényleges változásokat a világ leginkább szarrá menő pontjain. És mik az eszközeik? Természetesen az ökleik, a fegyvereik és az egyéb katonai felszereléseik. El is indulnak, hogy megdöntsék egy kitalált ország diktatúráját, kiiktatva egy zsarnokot és pozícióba téve annak joviálisabb, filantróp öccsét.

Michael Bay filmjeinél minden kőegyszerű, még a morál is.

Egyenes út vezet a célig, és mindenki teljesen biztos benne, hogy az a helyes út, amin épp járnak. Jelen esetben, hogy csalhatatlan erkölcsi érzékű – de többnyire szociopata – önbíráskodókként döntsenek meg uralmakat, és okozzanak forradalmat, lincshangulatot. Meredek helyzetek következnek ebből, és még a főgenya elintézése is egy egészen zavarba ejtő jelenet – de hőseink nem kérdőjelezik meg magukat. Nincs itt mélység: inkább bosszúfilmet látunk, mintsem erkölcscsősz, szolidáris mozit. Csupán a néző tehet fel kérdéseket, őt viszont elkábítják a tűzijátékkal, amiről a Six Undeground igazából szól.

Tárgyalt rendezőnk már régóta nem árul zsákbamacskát. Ismerjük őt, és tudjuk, ő nem egy igazán kifinomult arc – inkább olyan, aki meglátja a Dávid-szobrot egy múzeumban és kiröhögi, hogy kicsi a pöcse. Viszont úgy tolja az arcunkba a legnagyobb robbanásokat, zúzásokat és idióta beszólásokat, mintha kötelező lenne.

Egyetlen célja, hogy szórakoztassa a nézőt, és ezt a Six Undergroundban többnyire nem olcsó eszközökkel teszi.

Masszívan pörgős és szemet gyönyörködtető, helyenként még epikusnak is mondható akcióorgiát pakolt elénk, és ez manapság nem mondható gyakorinak vagy átlagosnak. A CGI-orgiában és számítógépes művérben fulladozó műanyagszemetek mellett Bay még mindig egy sajátos kézjegyekkel és önálló hanggal rendelkező direktor, aki kifejezetten megdolgozik azért, hogy szekvenciái igazinak és monumentálisnak hassanak.

Így a film eleji közel húszperces autósüldözés, a parkour jelenetek vagy a védjegyének számító robbanások láthatóan nem utólagos grafikával megspékelt képsorok. Közben pedig a „seggfej Bruce Wayne-ként” megjelenő Ryan Reynolds osztja az egysorosokat – természetesen ismét önmagát játssza, mint azt megszokhattuk. Csapata nehezebben tud kibontakozni, de egyáltalán nem irritáló figurák, és még jól is működnek együtt.

Mélanie Laurent (Becstelen brigantyk) pszichopata ügynöke és Ben Hardy (Bohém rapszódia) falmászója kifejezetten szórakoztató, míg Corey Hawkins (Straight Outta Compton) az erkölcsi gerincét szolgáltatja a csapatnak. Még a tirpák mexikóit alakító Manuel Garcia-Rulfo (A hét mesterlövész) is csaknem kedvelhetővé válik, ellentétben a csapat orvosaként megjelenő Adria Arjonával (Triple Frontier), aki sajnos csak bájait tudja megmutatni a filmben.

Hanyatt esni senki sem fog a Six Undergroundtól, de egy igazán színvonalas, agykikapcsolós akciófilmből sokkal rosszabbat is képesek voltak kihozni az utóbbi években. Bay azonban nyers, erőszakos és zabolátlan attitűdjével egy igazán adrenalindús élménnyé tett egy középszerűbb alapot. Ami igazán emlékezetes a filmben, azt leginkább neki köszönhetjük.

Avatar

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Magazin és Moziban rovat szerkesztője. Kedvencei az életszagú, morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok és az igényes blockbusterek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya