Kritika

Skizowood – Térkép a csillagokhoz

mapstothestars3David Cronenberg pályáját vizsgálva nyilvánvaló, hogy a kanadai kultrendező mindig is nagy ívben kerülte a kapcsolatot Hollywooddal. Legújabb filmje alapján gyanús, hogy kiadós rosszulléteket spórolt meg ezzel magának.

Sokan tartják Hollywoodot a pokol földi helytartóságának. A többek között Lynch, De Palma és a Coen testvérek nevével fémjelzett sorba most Cronenberg is beállt, és vászonra vitte a maga hollywoodi rémálmát. Nem mond vele ugyan sok újat, de azt úgy, hogy sosem láthattuk még ennyire visszataszítónak az álomgyárat. Nem is várunk mást a vérbárótól, habár a rendező már messzire távolodott a biohorror műfajától, amivel annak idején kiérdemelte ezt a nevet.

A történet középpontjában egy tipikus hollywoodi dinasztia, a Weiss család áll. A család feje Stafford (John Cusack) new-age életvezetési maszlagokat terjesztő sztárguru. Felesége, Cristina (Olivia Williams) gyereksztár fiúk, a 13 éves Benjie (Evan Bird) karrierjét egyengeti. Sokat küzdenek érte, hogy távolról mindenki őket irigyelje, sikeresen. Tömegek álmodoznak az életről, amit élnek. Közelebbről nézve azonban egész biztos, hogy senki nem cserélne velük.

Térkép a csillagokhoz_2A Térkép a csillagokhoz sokban hasonlít Cronenberg korábbi rendezéséhez, a Cosmopolishoz. Lényegében testvérfilmnek tekinthető a két alkotás. A kapcsolat már a Térkép a csillagokhoz első perceiben egyértelmű, amikor (ismét) kőgazdag emberek utaznak limuzinokban. Habár Robert Pattinson most a Cosmopolisban elfoglalt hátsó ülés helyett a volánhoz került álmodozni a sikerről, az utasok azért ebben a filmben is mérhetetlenül sikeres, ám meghasonlott emberek. (A két film alapján úgy tűnik, jobb a rendező filmjeiben a limuzinok hátsó üléseit messze elkerülni.) Mert Cronenberg szerint a sztárság skizofrén állapotot okoz, aminek következtében az ember messzire sodródik a valóságtól és saját énjétől. Aztán egy nagy rakás pénzt fizet olyan alakoknak, mint a Térkép a csillagokhoz életvezetési tanácsadója, Stafford Weiss.

Az idősödő színésznő, Havana Segrand (Julianne Moore) pont így tesz, zombiként követi a guru tanácsait, miközben biokülönlegességeket és különböző drogokat töm magába, és elkeseredetten küzd, hogy eljátszhassa színészlegenda anyját egy B-kategóriás filmben. Hollywoodban a kor azonban az egyik legnagyobb bűn. Akinek a teste romlik, nem érdemel menő, sőt sokszor még közepes szerepeket sem.

Havana ellenpontja Benjie, aki 13 éves létére már megjárta az elvonót, de annyira sikeres, hogy nem kell megalázkodnia a producerek előtt. Ha már megvan a szerep, ő alázza meg őket, amint lehetősége nyílik rá. Na és igen, míg Havana a vásznon szeretné eljátszani egyik szülőjét, addig Benjie megéli szülei történetét. Higgyétek el, mind a kettő végletekig nyomorult sztori. Egy embernek van itt sansza kimászni a szarból, az arcán égési sérüléseket viselő – nincsen Cronenberg film legalább egy minimális testmódosulás nélkül – Agathanak (Mia Wasikowska), aki a valós érzéseit szeretné megélni, nem másokét, és a valóságot szeretné látni és láttatni, nem illúziókat. Nem biztos, hogy a legjobb állomásnál tette le ehhez a busz.

Térkép a csillagokhoz 3.Látszat. Látszat. Látszat. Összeomlás. Össze van itt préselve a lélek és az elme, ezt a feszültséget pedig nem bírják a szereplők a végtelenségig. Deformálódnak, hasadnak. Cronenbergi téma a javából, aki kórós elmeállapotok és valóság érzékelésével kapcsolatos problémák szivárványát vitte már vászonra eddig is. Ezzel a filmmel  most tovább bővül a paletta. DeLillo után, egy Bruce Wagner regény alapján.

Cronenberg, az íróról így nyilatkozott a közelmúltban:

„Bruce Wagner írta le a legjobban Hollywoodot, amikor a halott istenek városának nevezte. Mint az ókori fáraók, a sztárok is a halhatatlanságot célozzák meg filmkockákra és pixelekre égetve önmaguk arcképét. Mindeközben mindenki azon dolgozik, hogy fenntartsa ezt a belterjes rendszert, amely hisztérikus lányokat és drogfüggő fiúkat termel, és amely végül el is pusztítja gyermekeit.”

A Térkép a csillagokhozban kétségtelenül ez történik. De Cronenberg tett róla, hogy ne lehessen igazán sajnálni a szereplőket. Gyakorlatilag az egész filmben egyetlen karaktert hagyott meg szimpatikusnak, azt a Carrie Fischert, aki egy hasonló sztárcsaládba született (az anyja Debbie Reynolds, az apja Eddie Fisher énekes), mint a filmben látható Weiss család, majd a Csillagok háborújának köszönhetően gyakorlatilag popkultúrális ikonná vált, aztán évekkel később nyilvánosság elé tárta lidércnyomásos élményeit a hollywoodi álomról. Könyvekben, interjúkban és dokumentumfilmben mesélt küzdelmeiről az alkohollal és a drogokkal, meleggé vált élettársáról, botrányos szüleiről, halott barátjáról az ágyában, depressziójáról, elektrosokk terápiájáról. Tulajdonképpen ebből a történetből is forgathatta volna filmjét Cronenberg. Hiszen a két sztori lényegében ugyanarról szól: hogyan sérül az emberi lélek és elme egy olyan világban, ahol a látszat és a valóság ilyen ellentmondásos viszonyba került egymással.

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann az ELTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve történelem szakon. Érdekli a marketing, a reklám és a streaming platformok világa, specializációja a horror és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek. mlinarikmariann@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..