Moziban

Soha szét ne tépd a Mikulásnak írt levelet! – Krampusz

krampus-movie-adam-scottSzokványos, bár kicsit sem problémamentes karácsonyi összejövetelnek indul a Krampusz története: összegyűlik a család, bár sem a vendéglátók, sem a meghívottak nem különösebben vágynak egymásra. És még nem is tudják, mi vár rájuk!
A karácsonyi vacsora alatt Maxot (Emjay Anthony), a vendéglátó család tízéves fiát szembesítik azzal, amit egyszer sajnos minden gyerek megtud. Undok, kövér unokatestvére röhögve arcába vágja, hogy Télapó, a gyermekek jóságos barátja nem is létezik, éjszaka a szülők teszik a karácsonyfa alá az ajándékokat. A varázslatban hitét vesztett Max zokogva rohan a szobájába, hogy a Mikulásnak kívánságokkal teleírt levelét szétszaggassa, és a forgószélbe dobja. Ekkor szörnyű dolgok veszik kezdetüket.

A történetben két kultúrkör mitológiája fonódik össze, amit Max kizárólag németül beszélő nagymamája személye köt össze a maga szótlan, ám mély bölcsességével. A holland telepesek által az 1700-as évek végén New Amsterdamba örökített felfogás szerint ártatlan kis krampusz kísérőivel az igazságosságot és szeretetet jelképező Télapó karácsony éjszakáján nyolc rénszarvas húzta szánkóján meglátogat minden gyereket, és a kandalló kéményén át ajándékot dob be nekik. A filmben ez a történet keveredik a német, osztrák és svájci Alpok régióiban ismeretes germán mitológiával, miszerint a nagyhatalmú ördögöt megtestesítő Krampusz a mindenkori rosszat, a patás démont jeleníti meg, aki december éjjelén gyerekeket ragad magával az alvilágba. Levele széttépésével Max ezt a hitetleneket megbüntető ősi, kegyetlen démoni erőt szabadítja rá a városra, s egyben a családjára.
maxresdefaultA Krampuszt a germán mitológia ördögi szőrös, szarvakat viselő, hosszú agyarú lényeként jeleníti meg a film, aki vastag láncot húz maga után, és egy vérfagyasztó jelenetben kéményről-kéményre ugrál óriási mennydörgések közepette. Bár a hatalmas patás szörny meglehetősen brutális dolgokat művel a város lakóival, a film mégsem tudja a nézőkben végig fenntartani az izgalmat a gonosz birodalmából érkező átmeneti lények látványával. A Krampusz kísérői, a fertelmes véglény állatok is inkább undorítanak, mintsem félelmetesek. Igazán horrorisztikusnak a késleltetett feszültségkeltés mondható inkább, amikor senkit nem látunk, csak a hóval befedett, kihalt városon pásztáz lassan a kamera – ez a mindent körülölelő, vészjósló csend, az ugrásra kész várakozás atmoszférája még a gonoszoknál is ijesztőbb talán.

A családi otthon egymással civakodó, halálra rémült lakói arra kényszerülnek, hogy közösen felvegyék a harcot a Krampusszal, és megküzdjenek egymásért, ha túl akarják élni a támadást. A férfiak fegyveres harcával szokványos üldözési jeleneteknek lehetünk tanúi, szinte minden előre kiszámítható, és a film nem is ettől válik érdekessé.
kraEredetiségét – ugyanakkor problematikusságát is – a német nagymama emlékei által felidézett elszabadult földi gonoszság beemelése, és annak az európai történelem konkrét korszakához kötése jelenti. Mert egyfelől kérdéses, hogy lehet-e az univerzális gonoszságot a történelem egy kis szeletére redukálni, még ha az az egyik legfélelmetesebb, egyben legsötétebb pillanata is volt a 20. századnak. Másfelől azonban éppen a világégést túlélő nagymama és kisunokája misztikus kötődése tágítja generációkon átívelően univerzálissá a Krampusz elleni küzdelmet. Miként a patás szörny által megtestesített sötét erők, úgy a tűz motívuma is kettős értelemmel bír a filmben: míg Európában el kellett oltani a gonoszság tüzét, itt őrizni kell: „Csak a tűz ki ne aludjon soha” – mondja a sokat megélt nagymama, nehogy a Krampusz a kandallón át törjön be a házba – ugyanakkor a tűzet az emberségbe vetett hit őrzőjének is tekinti, hogy unokája újra hinni tudjon a csodákban.

A film egy szokványosnak tekinthető amerikai történet a mindent legyőző családi összetartás erejéről, de mivel a gyermekkori csodavárásról és varázslatokba vetett hitről ritkán láthatunk horrorfilmet, mégis érdemes megnézni. És addig se feledjék: soha ne tépjék szét a Mikulásnak írt levelet!

Argejó Éva

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Hirdetés

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés