Filmet csinálni nem könnyű, ebbe ritkán gondol bele az ember. Sok profi szakember megfeszített tempójú munkaóráinak összességéből áll össze. Olyan emberek munkája, akik tényleg szeretik és hisznek az adott filmben. Éppen ezért nehéz mit kezdeni a Pofoncsatával, mert olyan, mintha egy nagyüzemi gyártó cég futószalagjáról esett volna le.
Az eredetiség ritkán felbukkanó madár Hollywoodban. Patikamérlegen kiszámolt sablonok, történetformulák, felcserélhető szereplőket tartalmazó sztorivázak, ezek uralkodnak jelenleg az álomgyárban. Mondhatnánk, ez mindig is így volt, de mostanság néha tényleg azt érzem, hogy a stúdiók csak azért költenek el dollármilliókat egy sokszor látott helyzeteket, történetet és tanulságot felvonultató, semmi egyedi megközelítést vagy ötletet nem tartalmazó mozira, mert tényleg nincs jobb dolguk, és muszáj valamit egy adott hétre a konkurencia mellé betolni.
Példának okáért: mindenki ismeri a vígjátékok azon típusát, melynek főhőse egy gyenge jellemű, tutyi-mutyi csóka, akinek soha semmi nem jön össze és az élet ott szívatja, ahol csak lehet. Aztán jön egy váratlan kihívás, ami elől először menekülni próbál, majd végül felveszi a kesztyűt, és a kihívást legyűrvén nemcsak jobb és bátrabb emberré válik, de még némi élettapasztalatot és szerencsesüti bölcsességet is szerez. Ő is, meg a néző is.
A tutyi-mutyi csávó jelen esetben nem más, mint a Charlie Day által alakított angol nyelv és irodalomtanár, Andy Campbell, aki nem elég, hogy a környék legrosszabb hírű iskolájában tanít, de még a leépítés veszélye is fenyegeti. Amikor az igazgató szembesíti ezzel, pánikszerűen bemártja Mr. Stricklandet (Ice Cube), akinek enyhén szólva unortodox, erősebben mondva kifejezetten erőszakos elképzelései vannak az iskolai fegyelem fenntartásáról. Strickland állása rá is megy erre, ezért a bosszúszomjas tanerő egy iskola utáni bunyóra hívja ki Campbellt, aminek hamar híre megy az iskola diákjai között.
Mint látható, alapvetően egy rövid, megjegyezhető és ütős premisszára épül a Pofoncsata, ami azonnal időbeli sarokba szorítja a főhőst, akinek semmi kedve sincs megveretni magát. Így a film nagy része leginkább arra épül, hogyan próbálja Andy minél látványosabb, elborultabb és kétségbeesettebb módon kivonni magát a bunyóból, hogy aztán minden próbálkozásnál felsüljön, és egyre közelebb kerüljön a végítélet.
De hiába a jól hangzó alapfelállás, mert az átgondolatlan és gyenge kivitelezés agyoncsapja az összes lehetőséget. A poénok és a poénosnak gondolt szituációk közül több megy mellé, mint amennyi betalál,
a vulgáris és altesti gegekre épülő hangnem a játékidő előrehaladtával egyre fárasztóbb.
Arról nem is szólva, hogy a cselekményvezetés még tempósnak sem mondható, sőt, szét van cincálva olyan mellékszereplők felsorakoztatásával, akik vagy semmit nem tesznek hozzá a látottakhoz, vagy viccesek akarnak lenni…csak kevés sikerrel. Ez nagyjából annak is köszönhető, hogy a karakterük sekélyesebb egy papírlapnál: Tracey Morgan figurája ostoba, mint a padló, Jillian Bell szexelni akar a jóképű diákokkal, Christina Hendrikset egy ötperces szerepre berángatni hiábavaló.
Persze a dolog nagy része így is azon áll vagy bukik, hogy minden gyávasága ellenére képesek vagyunk-e Andy mellé állni és szurkolni neki, hogy ússza meg az egészet. A gond az, hogy tanárunk inkább szánnivaló, sorsát valóban megérdemlő alak, mintsem egy szerethető balek. Az utóbbi lehetőséget külön megnehezíti, hogy Charlie Day egy megkergült kakukkos óra intenzitásával játssza el a karaktert. Csak az utolsó fél órában billen a mérleg nyelve, amikor végre a sarkára áll, és odavág mindenkinek, aki eddig kiszúrt vele. De mondjuk addigra már megette a fene az egészet.
Végtelenül kiszámítható cselekményű, ezerszer látott és ismert poénokkal és megoldásokkal operáló tucatfilm a Pofoncsata, amelynek harsánysága és túltolt megoldásai inkább idegesítőek, mintsem hatásosak. Tulajdonképpen nehéz is többet írnom róla, mert mintapéldánya azoknak a filmeknek, melyek napok alatt kitörlődnek az ember emlékezetéből. Ha már igényes vígjáték, akkor jobb, ha maradunk a jóval magasabb szférában focizó Jump Street moziknál. Azokban még Ice Cube is sokkal viccesebb.