Kritika

A testőr, a bérgyilkos, a feleség és a szeretője – Sokkal több mint testőr 2.

Ryan Reynolds és Samuel L. Jackson közös filmjének második része minden szempontból nagyobbat akar mutatni, mint az elődje, ám a Sokkal több mint testőr 2. végeredményben nem grandiózus lett, csak simán túltolt.

A Sokkal több mint testőr 2017-ben épp jókor érkezett a mozikba: a változatosság kedvéért két szuperhősfilm és három folytatás között robbant be eredeti forgatókönyvként. Tény, hogy a történet nem volt lehengerlően elmés, de akciófilm-paródiaként kiválóan megállta a helyét – Ryan Reynolds és Samuel L. Jackson párosa között remekül működött a kémia, a komikusi vénájukra nem volt panasz és az akciójelenetek is a helyükön voltak.

A két színész sztárkultusza az azóta eltelt években ugrásszerűen megnőtt – különösen Reynoldsé, hiszen Jackson már évtizedek óta megkapta az ikon-státuszt. A Deadpool-filmek előbbit látszólag bebetonozták az akció(vígjátékok) sztárjának, az internetes jelenléte pedig különösen ráerősít a „komikus géniusz”-perszónára. Az elmúlt időben pedig ezt az attitűdöt követve készítette filmjeit a Pokémon: Pikachu, a detektívtől a hamarosan érkező Free Guy-ig és a Sokkal több mint testőr folytatásában is. A Sokkal több mint testőr 2.-n pedig érezhető az az önelégült tudat, hogy bármit is csináljanak (elsősorban) Reynolds rajongói úgyis jegyet vesznek rá. Ezért

az előző felvonás minden működő – és nem működő – aspektusát csúcsra járatták.

Van itt minden: még több robbantás és autós üldözés, halhatatlanná vált karakterek, még több káromkodás, Morgan Freeman, még több humornak szánt keresetlen beszólás, még több klisé, valamint Ryan Reynolds-kultusz. Így végül a paródia paródiáját kaptuk, néhány kikacsintással – már ha egy Aviation Gin-reklám (a színész tulajdonában lévő alkoholmárka) annak számít – a Reynolds-rajongók felé.

Azt azonban nehéz eldönteni, melyik a zavaróbb: a kiszólások (amelyek inkább buták és túl direktek, mint szellemesek) vagy a rendező, Patrick Hughes paradox hozzáállása a produkcióhoz. Egyik pillanatban ugyanis úgy érezzük, Hughes a kelleténél sokkal komolyabban veszi magát és egy nagyszabású akciófilmet akar készíteni tele hídrobbantásokkal, világ-, de legalábbis Európát megmentő küldetéssel, a másik pillanatban pedig mintha elengedte volna az egészet és lesz, ami lesz alapon bedob egy mémet Ryan Reynoldsról a csúnya karácsonyi pulcsijában. De persze már maga a forgatókönyv sem könnyítette meg Hughes dolgát. Ugyan hárman is dolgoztak a szkripten – az első rész szerzője, Tom O’Connor, illetve Brandon és Phillip Murphy – a történet végül még az elsőnél is kiszámíthatóbbra sikerült. Összességében

a Sokkal több mint testőr 2. teljesen semmibe veszi a közönséget,

miután Hughes pillanatnyi komolykodásain kívül senki nem úgy állt a produkcióhoz, hogy a legtöbbet kihozzák belőle. Még a színészek sem: olyan, mintha csak kényszerből jelentek meg a forgatáson és ha már ott vannak, elbohóckodnak a kamerák előtt.

Főszereplő-triónk – az AAA-s besorolásától megfosztott Michael Bryce, a bérgyilkos, Darius Kincaid és felesége, a Salma Hayek által alakított Sonia Kincaid – ezúttal nemcsak saját magukért, hanem egész Európáért felelnek. Az ezáltal megsokszorozódott tétet hangsúlyozván pedig rendkívül szájbarágósan mind megkapják riválisnak egymás ellentétpárjait: Bryce és Kincaid a világ legjobb AAA-s testőrét és bérgyilkosát, Sonia pedig egy végrehajtót. Illetve bekerül a mixbe a rendkívül gyenge antagonista is, az Antonio Banderas által alakított Aristotle Papadopolous (soha nem találnád ki, de emberünk görög), akinek éppolyan elmés a motivációja, mint amilyen a neve. Egyetlen célja, hogy bosszút álljon Európán Görögországért, hogy ők is megérezzék azt a szörnyű gazdasági helyzetet, amibe a hazája süllyedt.

A Sokkal több mint testőr 2.-n végeredményben annyit sem kell gondolkozni, mint egy átlagos akciófilmen,

viszont még annyi nevetést sem harcol ki belőlünk, mint egy sima vígjáték.

Egy-két jó poént nagyítóval talán észrevehetünk a sok Bryce megszégyenítésére alapozó vicc között, ám ez is maximum annyit okoz, hogy hangosabban fújjuk ki a levegőt az orrunkon.  Ezzel együtt ki kell emelnünk a film operatőrét, Terry Stacey-t, aki kifejezetten festői képeket mutat az olasz tájakról két robbanás között. Ám ez, illetve az, hogy a film elsősorban az AAA-listás sztárok iránti rajongásra apellál, nem teszi a Sokkal több mint testőr 2.-t elég értékesnek ahhoz, hogy ez legyen az első film, amit a járvány óta először nézünk meg moziban.

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com