Kritika

Az űr hidege – Solo: Egy Star Wars történet

Fantáziátlan, humortalan, jeges szívű: se Han Solo karaktere, se a Star Wars lényei, se Alden Ehrenreich nem mentik meg a Solo: Egy Star Wars történetet.

Eddig csak jobbat láttam a Star Wars univerzumban, és ebbe beleszámítottam ám az előzménytrilógiát meg Az utolsó Jediket is: a Solo: Egy Star Wars-történet nem több, mint fantáziátlan ipari termék.

Záródó résen épp csak átsüvíteni? Száguldó vonaton elhajolni szikla elől? Az utolsó pillanatban megmenekülni először, másodszor, harmadszor, állandóan?

Vedd a leginkább dögunalmas kalandfilm sablonokat, és rendezd meg őket a Disney fájóan hideg szívű biztonsági számításai szerint (hahó, egy évvel ezelőtt két rendezőt kirúgtak ebből a filmből, mert volt merszük eredetiséggel kísérletezni!) – akkor megkapod a galaxis legszürkébb meséjét: egy sztorit, ami csak a nagykönyv szerint zajlik. „Először rendezel kalandfilmet? Íme az alapok!

Mindez az űrben; ennyi tehát legalább jár a filmnek: úgy-ahogy látványos. Nem gőzösön hajolnak el a szikla elől, hanem űrvonaton; nem raktárajtók záródnak autó előtt, hanem szénbolygók (?) a Millennium Falcon előtt. A Solo így sem éri utol a Zsivány Egyes sokkal eredetibb helyszíneinek vizualitását (ahhoz túl szürke), de legalább hozza az iparági technikai átlagot.

A kritikák leginkább a színészi játékot dicsérik. Ebben egyetértünk: Woody Harrelson, Emilia Clarke és Paul Bettany mind emelik a film színvonalát, Donald Glover pedig egyenesen tündököl Lando Calrissian szerepében (vele bizony megnéznék egy antológia darabot). A rivaldafény viszont Alden Ehrenreiché.

Ehrenreich nem rossz. Híján van a fordi karizmának – semmi köze Harrison Ford lenyűgöző jelenlétéhez –, viszont a generikus fiatal zsiványt szépen hozza, és ennek a filmnek, ami csupa sablonból és unalomból és újrahasznosított filmipari melléktermékből áll, ennyi is elég: a „nem rossz” ebben a kontextusban éppenséggel dicséret.

Mármost Ehrenreich önmagában remek színész, ezt a Coen testvérek Ave Cézár!-jában bizonyította. Itt sem az ő játékával van gond (hiába pletykálják, hogy a Disney edzőt is szerződtetett mellé, olyan elégedetlenek voltak), sokkal inkább azzal, hogy Han Solónak nem írtak karaktert. A forgatókönyv körülbelül megelégedett ennyivel: „csinálj úgy, ahogy a filmtörténet összes fiatal zsiványa szokott, és néha vegyél fel fordos pózokat”.

De mielőtt túlságosan megtelne a cikk kritikusi fanyalgással – ami a legkönnyebb és legrosszabb dolog, amit a kritikus tehet –, inkább megmagyarázom, mi a bajom azzal az egész fantáziátlansággal, ami a Solót átlengi. (Pedig a film humortalansága önmagában megérdemelne még két bekezdést. De csak ugorjunk ki a panaszokból.)

A Disney égisze alatt újraindított Star Wars-univerzumnak

jobbat tesznek a műfajkeverékek, mint a fősodort jelentő tiszta űropera.

A Zsivány Egyes sötét háborúsfilm-hangvétele jelentette az új SW-éra zenitjét és Az utolsó Jedik a nadírját (eddig). Millió sci-fi rajongó a tanúja: lenne hová fejlődni az űropera műfajában is – tehát a VII-IX. részekben –, de a fősodort illetően érthető, hogy a Disney miért választja a biztonsági játékot.

Miután ugyanis George Lucas az előzménytrilógáit megkísérelte átemelni egy keményebb, politikailag-társadalmilag és még fizikailag is jobban alátámasztott sci-fi univerzumba és a közönség ezt értetlen utálkozással fogadta (itt kifejtem az egészet, olvasd el) – nos, ezután a Disney érthető módon visszavonulót fújt és most minden fő Star Wars darabot úgy készíttet el, hogy semmi science-fiction haladás, újdonság, gondolatiság vagy épp reflexió ne kerüljön bele: maradjon meg tiszta fantáziának, könnyed minimum-sci-finek.

Ám a közbenső filmeknél, amelyek az „Egy Star Wars történet” címet viselik, lenne hely a kísérletezésre. Ezt a Zsivány Egyes bizonyította.

Hát akkor miért nem élnek a lehetőséggel?

Miért rettegnek attól, hogy az eredeti Phil Lord–Christopher Miller rendezőpáros igazi komédiát vigyen egy űrkalandfilmbe? Őket a Lucasfilm vezetője, Kathleen Kennedy 2017 júniusában, öt hónappal a forgatás kezdete után rúgta ki „kreatív nézetkülönbségek miatt” (értsd: önállóskodtak), helyettük érkezett Ron „Mr. Iparági Átlag” Howard, újraforgatva a film 80%-át. Miért félnek megteremteni egy olyan Han Solo-hangulatot, ami még A galaxis őrzőit is felülmúlhatná jókedvű kalandokban?

Mert hogy a Solo folytatást és talán saját alfranchise-t kap, az olyan világos a lezárásából, mint a Tatuin két napja. A szindikátusok és a galaxis alvilága (és benne egy roppant meglepő szereplő) kényelmes teret kínálnak a folytatáshoz, és tele is szórták a filmet utalásokkal például Jabba, a hutt alakuló bűnszövetkezetére.

Ha ezek az antológia darabok teret adnának a rendezői szabadságnak, a filmes sci-fi új útjainak, tehát ha előrébb vihetnék ezt a mozis műfajcsaládot (ami egészében így is kétségbeejtően le van maradva az irodalmi sci-fihez képest), akkor az ember elviselné a fősodor szigorúan szabályozott franchise jellegét.

De a Solo: Egy Star Wars történet annak a bizonyítéka, hogy a Disney nem és nem és nem hajlandó többet adni a jéghidegen kimért, közönségízlésre optimalizált átlagprodukcióknál. A Zsivány Egyes egyszeri mázli volt.

Most aztán várhatunk Cameronra és az ő Avatarjára. Ezt a fajta filmipari termékké bezúzott Star Warst sürgősen fel kell váltania valami újnak, valami többet ígérőnek: egy új reménynek.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya