A Sonic, a sündisznó nem árul zsákbamacskát. Hű maradt az eredeti formátum, azaz a Sega videojáték egyszerűségéhez, és ugyanolyan kétdimenziós film készült, mint az 1991-es platformer.
Mert mondjuk ki, a Sonic a kezdetektől fogva egy bitang egyszerű koncepción alapul, kötődjünk hozzá érzelmileg bármilyen módon. Arany színű karikákat kell gyűjteni egy szupergyors kék sündisznóval, miközben az ősellenség, Eggman robotjai képzik a veszélyfaktort. Ilyen szempontból egy szöveghű adaptációról beszélhetünk, mivel az elsőfilmes Jeff Fowler filmje semmivel sem kívánja túlbonyolítani a helyzetet.
Az alapfelállás (filozófiai) háttere a természet és a technológia szembenállása. Hogy miért egy szuperszonikus és kék sündisznó jelenti a természetet, az egy mélyebb ellentmondásra világítana rá – hiszen a kék a legkevesebbszer előforduló szín az állatvilágban. A Sonic bolygóján elkezdődő majd a Földön kibontott történet a természet-technika ellentétet tovább viszi. Sonic egy amerikai kisváros melletti erdő mélyén, egy barlangban tengődik, rejtőzködve a világ és bármilyen konfliktus elől. Szabadidejében Tom Wachowski seriff (James Marsden) nappalijába kukucskál, így megteremtve a családi melegség ingatag illúzióját.
Mert Sonic legnagyobb bánata, hogy magányos.
Bár felfoghatatlan gyorsasága miatt egyedül is tud pingpongozni, sőt baseballozni is, de élményeit senkivel sem tudja megosztani. Ennyire példabeszédszerű történetet a barátság fontosságáról rég látott a mozinéző, pedig évente tíz film biztos erről szól. Egy este, mikor teljesen maga alá gyűri Sonicot a magány, egy számára is új képességgel áramtalanítja a teljes nyugati partot. Több sem kell, hogy megjelenjenek a kormány megbízottjai, élükön az excentrikus, szuperintelligens és embergyűlölő Dr. Robotnyikkal (Jim Carrey), akik azonnal vadászni kezdenek a szúrós főhősre. Sonic konfliktuskezelési stratégiája pedig inkább indokolná egy strucc szerepeltetését: dobbantani a bolygóról. Erre a játékokból is jól ismert aranykarikák szolgálnak, ami egy Wachowski seriff okozta fiaskó miatt San Franciscóban landolnak. A cél ezentúl a gyűrűk visszaszerzése lesz.
Robotnyik drónjait, matrjoskaszerűen kialakított tankját, és high-tech repülőjét is beveti a hajtóvadászat során. Van itt autósüldözés, lövöldözés, slow motion csatározás, de sajnos unalomba fordul minden. Robotnyik robotjai ugyanazt az egységes dizájnt követik, semmi izgalom nincsen megjelenésükben. A csaták színesek, hangosak, de annyira nem, hogy átüsse az ingerküszöböt 2020-ban. Ugyanez a fáradt ötlettelenség jellemző Sonicra is.
Bár a karakter küllemét megújították a rajongók felháborodása után, de a jelleme a silányság felé konvergál. Vicceskedő, aranyos és jókékű figura (igen, ez is elhangzik a filmben), aki néha belefut egy-egy jó poénba. Megmosolyogtató utalást tesz a Halálos iramban filmekre és Flash képregényt olvas, de alapvetően az az érzésünk: ezt a történetet annyiszor láttuk már! (A humorosan szószátyár rajzfilmfigura tavaly nyomozóként került fel a nagyvászonra: Pikachu, a detektív.) Persze egy műfaji filmen – ha rosszindulatú akarnék lenni, akkor azt mondanám tucatfilmen – számon kérni az újítás hiányát elcsépelt kritikusi fordulat lenne, de a Sonic valóban nem szól másról, mint a holt unott panelek egymásra pakolásáról.
A Sonic, a sündisznó a „filmművészeti” mértani középszer iskolapéldája.
„Minden könyv hozzánk tesz valamit.” – szól a népszerű könyváruház szlogenje. Kibővíthetjük a spektrumot: minden film hozzánk tesz valamit. De sajnos ez a mondat a Sonic, a sündisznó által cáfolatot kapott. Sonic első mozis sprintje egy fikarcnyi gondolattal és tartalommal nem bővíti az elménk, de cserébe nem is vesz el tőlünk semmit. A Sonic a popcornfilm non plus ultrája. A játékidő alig több, mint 90 percén kívül senkinek sem fog tovább a fejében maradni a kengyelfutó gyalogsün kalandja. Nem rossz, de nem is jó. Egyszerűen elmúlik.
Persze a mértani középszerűség elvéhez igazodva vannak jó jelenetek. Jim Carrey egyenesen szórakoztató Dr. Robotnyik szerepében, de semmivel sem nyújt többet egy Ace Ventura alakításnál, sőt ugyanannak a karakternek egy „eggmanesített” verzióját látjuk. Carrey „karrierje újabb csúcsát szolgáltatja” a Most nevess! második évadjában, a Sonic csak gyakorlótér számára. Különösebb erőlködés nélkül lesz a film humor- és izgalomgócpontja.
Kisujjból lejátssza James Marsdent a vászonról, a többi epizódszereplőről nem is beszélve.
A rajzfilmen két sorozatot is megélt Sonic mozifilmje kapcsán felmerül, hogy kinek is készült ez a film? Felnőttek számára túl gyermeki, a gyerekeket pedig (elméletben) kizárja a 12-es karika. Talán a folytatás majd tisztázza ezt a dilemmát. Mert nagyon meglepődnék, ha elmaradna a második felvonás. Persze minden a bevételtől függ, de kreatív lehetőség van a történet folytatására – a stáblista után is van előremutató jelenet.
