Kritika

Sötétség és köd – A londoni férfi

A londoni férfi

Utolsó előtti alkotásában, a több mint fél évtizedes munka után született A londoni férfiban Tarr Béla megelőlegezi azt a szikárságot, mely A torinói lóban teljesedik majd ki. A klasszikus Simenon-krimi metafizikai síkra terelése érdekes kísérlet, de minden bizonnyal a rendező „fekete filmjeinek” legkevésbé emlékezetes darabja – most már dévédén is.

A film

Tarr még a kétezres évek elején kezdett dolgozni Georges Simenon regényének, A londoni férfinak filmes adaptációján, de a balszerencsés körülmények és tragikus események (elsősorban a francia producer, Humbert Balsan öngyilkossága) összjátéka végül azt eredményezte, hogy csupán 2007 végére lett kész a közel két és félórás mű.

Maigret felügyelő megalkotója elsősorban csavaros krimijei kapcsán él a hazai és nemzetközi köztudatban, melyek közül a szóban forgó kötet sem kivétel. Tarr számára ellenben a cselekmény talán a leglényegtelenebb dolog egy filmben, így aki egy izgalmas bűnügyi történetet vár, igencsak csalódni fog. A londoni férfi a fények-árnyékok, tekintetek és hosszú, mély csendek filmje, a bűn és a lelkiismeret története, melyet alkotója nyíltan a metafizikai síkra igyekszik terelni, elvonatkoztatva a konkrét cselekménytől és annak társadalmi, lélektani hátterétől.

Simenon regénye és annak tengerparti helyszínei, a sötét világítótorony, a baljós móló és a mocskos, szűk utcák tökéletes alapanyagot nyújtanak a Tarrtól megszokott borús, sárban-latyakban tocsogó világképnek. A rendező következetesen folytatja a Kárhozattal bő két évtizeddel korábban elkezdett széria stílusvilágát, a fekete-fehér hosszú beállítások, a lassúság és a fény-árnyék hatások kihasználását.

Amiben tovább megy elődeinél, az a történet minimalizálása, a klasszikus narratív értelemben vett cselekmény szinte nullszintre való leredukáltsága, mely már a végső Tarr-opust, a három évvel későbbi A torinói lót előlegezi meg. A londoni férfi nagy része szándékosan idegölő: a fontos(abb) eseményeket gyakran nem látjuk, a fordulatok lassan és látszólag jelentéktelenül kerülnek vászonra, a legtöbb játékidőt pedig a mindennapi tevékenységek robotja veszi el.

A Werckmeister harmóniákhoz hasonlóan ezúttal is nemzetközi szereplőgárda állt a rendező és stábja rendelkezésére. Maloin szerepére a cseh színházi rendező, Miroslav Krobot került a képbe, feleségét pedig Tilda Swinton alakítja, akit Tarr és társalkotója/élettársa, Hranitzky Ágnes állítólag egy katalógusban talált, mit sem sejtve a zseniális brit színésznő bőséges érdemeiről. A többi szerepben „Tarr veteránok” térnek vissza: az Őszi almanach óta elengedhetetlen Derzsi János, a Sátántangó egykori Estikéje, Bók Erika, illetve Tarr állandó látványtervezője és „csaposa”, a nemrégiben elhunyt Pauer Gyula.

Összességében, A londoni férfi minden Tarr-rajongónak ajánlott darab, de aki most ismerkedik a Mester művészetével, semmiképpen se ezzel a művel kezdje azt. Az életmű előző két darabjának mélyrétegeit sajnos nem képes visszaadni, a forma gyakorta eluralkodik a tartalom felett, a nem “Tarr-avatott” nézőnek pedig rendkívül lassú és “unalmas”. Természetesen mégsem válik azért üressé, és Tarr A torinói lóval ismét bizonyítja majd, hogy van még mit mondania és van még vér a pucájában.

A lemez

A Kultúrbarlang kiadványa tökéletesen lecsupaszított, csak magyar nyelv és háromféle felirat (magyar, angol, francia) tartozik a filmhez. Még a borítóval sem vacakoltak sokat – de annak tartalmát legalább kívül-belül elolvashatjuk.

A lemezért köszönet a Kultúrbarlangnak.

Értékelés:

A londoni férfi

fekete-fehér, francia-német-magyar-angol filmdráma, 132 perc, 2007

rendező: Tarr Béla
író: Georges Simenon
forgatókönyvíró: Krasznahorkai László, Tarr Béla
operatőr: Fred Kelemen
zene: Víg Mihály
producer: Humbert Balsan, Christoph Meyer-Wiel, Téni Gábor, Joachim von Vietinghoff
látványtervező: Rajk László
vágó: Hranitzky Ágnes

szereplő(k):
Miroslav Krobot (Maloin)
Tilda Swinton (Maloin felesége)
Derzsi János (Brown)
Szirtes Ági (Mrs. Brown)
Bók Erika (Henriette, Maloin lánya)
Pauer Gyula (Tapster)
Lénárt István (Morrison)

IMDb

A megjelenés dátuma: 2012. november 19.

Avatar

Rudolf Dániel

Nem is tudom mikorra vezethető vissza a film iránti érdeklődésem (értsd szenvedélyes rajongásom), talán valamikor ovis koromban történt először, hogy éles kritikusi szemmel elemeztem a Gumimacik aktuális epizódjait. Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Jelenleg az ELTE bölcsészkarán tanulok filmtudomány mesterképzésen, korábban kommunikáció szakon végeztem a Kodolányi főiskolán, és időközben diákzsűriztem is pár filmfesztiválon.

Filmek: Elsősorban a filmtörténet és a klasszikusok érdekelnek, ezen belül bármi, Bergmantól a B-noirokig. „Emberi gyengeségemnek” a klasszikus Star Trek sorozat iránti rajongásomat tartom.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya