Kritika

Tünékeny boldogság – Pálmafák a hóban

Bár a szereplőket egy kontinens választja el, a spanyol Pálmafák a hóban meglepő módon a magyar Aurora Borealis kérdésfelvetéseit előlegezi meg.

A spanyol bestseller alapján készült 2015-ös Pálmafák a hóban nemcsak monumentális (majdnem három órás) játékideje és csodálatos helyszínei, hanem a mondanivalója miatt is emlékezetes darab. A főleg romantikus vígjátékairól (A felhők fölött három méterrel, Téged akarlak) ismert Fernando González Molina ezúttal a drámai érzékét csillogtatja meg: visszatérő színészével, Mario Casas-szal a spanyol gyarmatbirodalom végnapjait mutatja be egy szerelmi történeten keresztül.

A film két helyszínen játszódik: Spanyol-Guineában és egy hófödte spanyol hegycsúcson. Az elbeszélés 1953-ban kezdődik, majd húsz év történéseinek bemutatása után 2003-ban kap lezárást. Az anyaországból a spanyol gyarmatra érkező fiatal és naiv Killiant elbűvöli és megrémiszti a távoli sziget egzotikus szépsége és az ültetvényes élet keménysége – a kezdeti útkeresés után pedig elszakíthatatlanul összefonódik a sorsa Guineával egy hányattatott szerelem miatt. A jelenben az idős férfi unokahúga kerekedik fel, hogy rokonai nyomában járva válaszokat kapjon a családi titkokra. A modern Egyenlítői-Guineában feltárulnak a tragikus vétkekkel teli múlt következményei, miközben az egykori események variációi is megismétlődnek. Megkapó, mennyire rímel mindez a szintén megszállókat-megszállottakat hasonló helyzetbe hozó Aurora Borealisra.

A Pálmafák a hóban tulajdonképpen melodráma, de a műfajhoz tapadó pejoratív él nélkül: nagyformátumú, drámai szerelmi történet, tele valódi traumával, ráadásként pedig a korszak társadalmi változásait, a hely kultúráját és a szereplők át- meg átrendeződő viszonyrendszerét is megismerhetjük belőle. A Szerelem a kolera idején modorában két viszontagságokkal teli szerelmi kapcsolatot mutat fel: a párok különböző okok miatt csak időlegesen lehetnek egymáséi. Killian és Bisila kapcsolatát előbb az nehezíti, hogy a fiatal nő házas, majd a forrósodó politikai helyzet tesz nekik keresztbe; Killian bátyja, Jacobo és Julia pedig egyszerűen a saját rossz döntéseik, gőgjük áldozatai. A két idősík mozaikjai viszont sokáig nem rajzolják ki a teljes képet:

az eltemetett múltbéli traumák felszínre kerülése után a fiatal generáció állíthatja helyre a családi békét a jelenben.

Molina ügyesen kerüli el a történet kínálta csapdákat: filmjéből hiányzik a gyarmatosító szemszög és a sablonos karakterek, de giccses megoldásokat is mellőzi. A Pálmafák a hóban-nak elég ideje van sokféle szereplőt, velük együtt pedig eltérő túlélési stratégiákat felvonultatni: Killian munkamániás apja, élveteg bátyja, szadista munkafelügyelője, illetve az ellenálló vagy alkalmazkodó helyiek színes képet festenek Afrikáról. Spanyol-Guinea az egzotikum és az európai hagyományok metszéspontjának, egyszersmind a törékeny álmok helyszínének mutatkozik – soha ki nem ismerhető, mégis ellenállhatatlan helynek. A film pártatlanságát jelzi, hogy rámutat: a kultúrák ütközéséből szörnyű rémtettek, de gyönyörű barátságok és szerelmek is születhetnek.

A Pálmafák a hóban kiegyensúlyozottságát az adja, hogy a kisemberek szemszögéből beszél egy a mai (magyar) néző számára alig ismert politikai, társadalmi közegről: a múltbéli történetszál hátterében Spanyol-Guinea egyre közelebb sodródik a függetlenséghez, a növekvő feszültség viszont káoszban és vérontásban csúcsosodik ki. A formálódó állam ugyanis nemcsak a spanyol vezetést, hanem a polgári lakosságot is elüldözte, ami a szerelmesek számára végzetes következményekkel járt – a nehezen kiharcolt boldogságuk egyszeriben semmivé lett. Akárcsak a hasonló alaphelyzetet felvonultató, Oscar-díjas német dráma, a Hontalanul Afrikában, a Pálmafák a hóban is az egyén életlehetőségeinek tönkretételét ostorozza a nagyhatalmi változások közepette.

Hiszen ahogyan a film egyik szereplője mondja: két elefánt küzdelmében a legnagyobb áldozat a fű.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja, a Papírfény rovat felelőse.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés