Kritika

Víz, tűz, levegő, föld…és víz – Spirál

A Spirál titokzatos tóparti történet egy férfi és két nő szerelméről. Kapcsolatokról, melyek visszahúznak, avagy továbblendítenek, a spirálról, amely az élet kiteljesedéséhez vezethet, de örvénybe is torkolhat.

Egészen különleges perspektívából, egy tó víz alatti visszatükröződéséből járjuk körbe azt az idilli környezetet, ahol a történet játszódik. Körös-körül fák, virágok, és egy több generációt kiszolgált régi ház körvonalait követi a kamera a víz felszíne alól. Ezzel a lenyűgöző látványvilággal indít a Kolozsváron élő rendezőnő, a kisfilmjeiért (Végtelen percek, Mátyás, Mátyás, Boldogságpasztilla) többször díjazott Felméri Cecília első nagyjátékfilmje, a Spirál.

A természet ölelte tó csodás, ám az itt élő pár, Bence (Bogdan Dumitrache) és Janka (Kiss Diána Magdolna) kapcsolata már kevésbé annak mondható. Tanárok mindketten, ám egy ideje itt élnek visszavonultan, egymásba, és mélyen magukba zártan, a tó magányában. Világból kivonulás ez a javából, de míg Bence, apja horgászbirodalmának örököseként élvezettel foglalkozik haltenyésztéssel, addig Janka, bármennyire is utál tanítani, egy ideje már visszamenekülne a városba. Fásult gesztusaik megfáradt, bezápult kapcsolatról árulkodnak, s minden, ami csak körbeveszi őket, a lassú vegetálásról és pusztulásról szól.

Csodálatos természeti környezet zárványvilága ez a tó körüli élet,

ahol nyomon követjük ugyan a négy évszak ciklikus váltakozását, mégis azt érezzük, hogy megállt az idő, és valami titokzatos hatalom megakasztotta a teremtőerőként szolgáló emanációt, az élet áramlását. És ekkor még egy fatális esemény is történik.

Spirál

Meddig lehet – akár megalázó kompromisszumok árán is – fenntartani egy önmagát túlélt kapcsolatot? Egyáltalán, érdemes-e? És hol a határ, amikor a továbblépéshez vállalni kell a változást? Felméri Cecília titkokkal átszőtt lélektani drámája ezt a nehéz kérdést járja körbe egy különös szerelmi háromszög történetébe ágyazva. Merthogy Bence mellett a horgásztó vidékfejlesztés támogatási pályázat írójaként tavasszal feltűnik Nóra (Borbély Alexandra), és hamarosan mély kapcsolat szövődik közöttük.

A Jankához kísértetiesen hasonlító Nóra jelenléte megújulást hoz a vegetációban,

abbamarad a katasztrofális halpusztulás, kivirul a természet, és a tetejébe még a pályázatot is megnyerik. Beszélgetéseik során Bence múltja is feltárul az évtizedekkel ezelőtt titokzatos körülmények között, a tónál nyomtalanul eltűnt apjáról, s az anyjáról, aki ezután hagyta őt el kisfiúként.

Spirál

Felméri Cecília lélektani drámája telítve van rejtett és nyílt utalásokkal, metaforákkal, természeti képekbe rejtett üzenetekkel. A nézők számára ezek a titkos jelek adnak értelmet a tó történetének, a házat körbelengő veszteségnek és bánatnak, a „Terminátor” halaknak, melyek „mindig éheznek, mint a piranhák”, a házba berepülő madárnak, és a film zárójelenetében kiszélesedő utaknak. A legerősebb metafora azonban kétségkívül a film címéül szolgáló spirál, amely kanyaroghat felfelé, a fejlődésben lévő ciklikus folytonosság, az expanzió, az élet áramlása irányába, de elkeskenyedő kúpként tekeredhet lefelé is, önmagát végzetes örvénnyé formálva.

Felméri Cecília Spirálja azért különösen izgalmas film,

mert az expanziót és örvényt a maga dialektikájában mutatja meg. A párkapcsolatok kísérteties ismétlődése, a visszatérő élethelyzetek sűrűsödésének és oldódásának dinamikája, egyes szereplők titokzatos eltűnésének és a hátramaradottak útra kelésének ciklikus ismétlődése – ez így mind együtt, a spirál.

A Spirál izgalmas lélektani dráma, jól kidolgozott karakterekkel, egyetlen hibája, hogy a film első része nagyon vontatott, s ez némiképp megbillenti a film szerkezetét. Az viszont bátran elmondható, hogy a rendezőnő elsőrangú szereplőgárdát válogatott össze. Bence szerepében a román új hullám kedvelt színésze, az Arany Medve-díjas Bogdan Dumitrache nyújt kiváló alakítást, Fekete Ernő tökéletes szinkronjával. De ugyanilyen jó választásnak bizonyult az elfásult Janka szerepében Kiss Diána Magdolna, és a megújulást hozó Nóraként Borbély Alexandra. A Spirál negyedik főszereplője kétségkívül a táj. A horgásztavat körülölelő természeti táj kiemelt dramaturgiai szerepe ugyan a rendező érdeme, de az egész filmet belengő különleges vizuális atmoszféra, a kezdőkép vízalatti jelenetétől a kiszélesedő utak záró jelenetéig éppúgy vitathatatlanul Réder György operatőr kiváló munkáját dicséri, mint a négy évszak változó színeivel az elmúlás és újjáéledés érzékeny tolmácsolása.

Bármennyi veszteséget és bánatot is hordoz, szívet melengető film a Spirál, mert magában hordozza az elengedést és az örök megújulást is.

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés