Kritika

Star Wars-hét: Vissza a gyökerekhez – Star Wars: Az ébredő erő

Star Wars: Az ébredő Erő (J. J. Abrams, 2015.)

ebredo ero star warsEljött a nap, de nem kellett csalódnunk: a Star Wars: Az ébredő erő méltó a klasszikus trilógiához, mese a javából. SPOILERMENTES KRITIKA.

Félelemmel vegyes várakozás, prekoncepció minden hírmorzsánál, visszaszámlálás és legyintés: akár rajongó az ember, akár nem, érzi, hogy tanúi lehet a filmtörténelemnek. A film, mielőtt mozikba került volna, már visszahozta az árát, az ipar a képünkbe röhög – mégis mindenki tudta, hogy amikor Han Solo (Harrison Ford) vagy Luke Skywalker (Mark Hamill) feltűnik a vásznon, az a mozi meghatározó pillanata lesz.

És amikor 38 évvel az első film bemutatója után ez tényleg megtörtént, a hálával vegyes áhítat átjárta a nézőteret: az éjféli premier idején is taps és éljenzés köszöntötte a Lucasfilm-logót, de még az egyébként cinikus magyar sajtó is egyként kurjantott fel az örömtől.

Mégsem kiálthatunk mesterművet. Az ébredő erő nem több, mint egy remekül összerakott, látványos és szórakoztató sci-fi. Az előzménytrilógiával szemben képes volt nem csak tisztelegni a klasszikus hármas előtt, de fel is nőni hozzá – de hogy meghaladta volna azt? A legkevésbé sem: sőt, amit látunk, az erősen táplálkozik az előzménytrilógiából (akár tekinthetjük parafrázisának is).

star_wars_ebredo_ero_2

Az ébredő erő egyértelműen a rajongóknak készült. J.J. Abrams – aki a Star Trekkel már bebizonyította, hogy biztos kézzel képes klasszikusokhoz nyúlni – nagyon elegánsan idézi meg az első három rész: folyamatosan összekacsint a nézőkkel, humorosan reflektálva a korábbi történésekre. A humor minden drámaiság ellenére az egész filmet átszövi, a legfőbb felelőse pedig természetesen Han Solo.

Harrison Ford viszi a hátán a filmet, lejátszik fiatalt és időst egyaránt – őt látva hirtelen nem is kérdés, miért nem tudott működni az előzménytrilógia: Solo – és persze Chewie – nélkül nincs Star Wars. Óriási űr tátong közte és Leia között – Carrie Fischer nem talált vissza a lázadó hercegnő szerepéhez; egy öregedő színésznőt látunk csak a vásznon, aki nyomokban sem emlékeztet egykori önmagára.

„Az ébredő erő egyértelműen a rajongóknak készült”

Szerencsére nem kell beérnünk a nagy öregekkel, elég jó a kaszting az újoncok terén is. A fiatal Kate Beckinsale-re emlékeztető Daisy Ridleyt hamar a szívünkbe zártuk, és bizakodunk, hogy a következő epizódban Oscar Isaac még több teret kap. A leggyengébb láncszem egyértelműen a Finn szerepében feltűnő John Boyega, aki ezúttal a forgatókönyvíró páros J.J. Abrams és Lawrence Kasdan áldozata lett (igencsak tutyimutyira hangszerelték ugyanis a figurát).

star_wars_ebredo_ero_1

Az új epizód legszembetűnőbb vonása, hogy mennyire hasonlít az eredeti trilógiára. Már külsőségekben is: az előzménytrilógia CGI-fesztiváljával szemben itt minden valódi, inkább modellekkel és miniatűrökkel dolgoztak, semmint effektekkel, és nagy súlyt helyeztek a kopottas, piszkos, az eredeti filmeket megidéző megjelenésre. Csodálatos, hogy ezzel együtt a film micsoda látványorgia lett: a vizuális megvalósítás lenyűgöző.

Sokkal fontosabb azonban, hogy a 2015-ös epizód tartalmában is 1977-et idézi. Míg a kétezres évek előzménytrilógiája, a midi-chlorianokkal és kereskedelmi útvonalakkal, szenátusi politikával és vulgárpszichológiával súlyosbított eredettörténet megkísérelt komplexitást vinni a Star Wars-univerzumba, és megpróbálta az Erő mágiáját lehorgonyozni a – képzelt – valóságba, addig a 2015-ös fejezet minden effélét eldob. Az ébredő erőben kizárólag a kaland maradt meg, és még az is tele van véletlenekkel meg deus ex machinákkal. Nem csak a komplexitást vágta ki Abrams az új epizódból, de a gondolati hátteret is: nyoma sincs olyan kérdéseknek, mint amilyen a Jedi-tanács és a szenátus vezetői felelőssége volt az előzménytrilógiában, morális kérdések sem merülnek fel. És az Erő is visszaváltozik magyarázat, következetesség nélküli mágiává.

star_wars_ebredo_ero_3

Nagy kérdés, hogy ez a nosztalgiára alapozó változás vajon nem idegeníti-e el az új generációkat. Vajon nem igényel-e ennél összetettebb filmeket a modern sci-fin felnőtt nemzedék?

Talán nem kell minden sci-fi alkotásnak bonyolult írói gépzeteket építenie. Az „eszképizmus” címszóval csúfolt érzés, hogy jó beülni egy kalandos, messzi filmre, és csodákat látni, néha pont elég. Különösen a nosztalgia és a rajongás erejével megtámogatva. Az új epizód új kezdet is: kiváló alapanyag egy új trilógiához, de önmagában nem több egy 1977-re hajazó, egyébként elég jó sci-finél.

Filmtekercs.hu

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya