Fókuszban Kritika

A Jedi már nem tér vissza – Star Wars: Skywalker kora

A kilencedik Star Wars-filmmel egy teljes korszak ér véget a messzi-messzi galaxisban, de vajon nevezhetjük-e méltó epilógusnak a Skywalker korát? Meg lehet-e ismételni azokat a pillanatokat, amilyen az 1977-ben elstartolt klasszikus trilógiát az egyetemes filmes kultúra mérföldkövévé tették?

George Lucas szavaival élve vannak történetek, melyeket nem lehet befejezni, csak abbahagyni. J.J. Abrams viszont valóban arra törekedett, hogy a megfelelő ponton és módon kerekítse le Rey és társai történetét. Ezt a törekvést viszont számos tényező nehezítette.

A történetvezetésében és a Star Wars-sagában elfoglalt funkciójában is egyaránt az Egy új reményhez hasonlító Az ébredő Erő kellően felcsigázta a régi és új nézőket, akik kíváncsian várták a mitológia VIII. epizódját. Az utolsó Jedik azonban rendkívül megosztotta még a fanatikus rajongókat is, és nem várt vizekre terelte az új trilógia sodrát, melyeket a záróakkordnak számító Skywalker kora is megörökölt. A IX. rész alkotógárdája azért is találta magát kényes szituációban, mert éles ellentét rajzolható ki Abrams és a VIII. részt jegyző Rian Johnson között.

Míg Abrams a „járt utat járatlanért el ne hagyd” elvet alkalmazva igyekezett szörfözni a nosztalgiahullámon, addig Johnson váratlan, de annál kevésbé kellemes meglepetések sorát zúdította a nézők nyakába.

Az egyik ilyen nyilvánvaló dolog Snoke legfőbb vezér halála, hisz a torz testű és lelkű főgonoszt úgy veszítettük el, hogy nem tudhattunk meg semmit eredetéről, motivációiról és további szándékairól. Az általa betöltött űrt végül az alkotók Palpatine alakjával kívánták betölteni, ami azonnal beindította a teóriagyártást és újfent felcsigázta a közönséget. A forgatókönyvet sajnos a való élet tragédiái is formálták, hisz 2016 decemberében eltávozott a Leia Organát alakító Carrie Fisher, akinek utolsó filmbéli jeleneteit korábbi, fel nem használt képsorok beépítésével oldották meg.

Ezzel a felállással indult harcba a Skywalker kora, mely bár magán viseli az előző részben elkövetett ostobaságok következményeit, ám mégis közelebb áll ahhoz a hangulathoz és nagy ívű cselekményhez, ami az eszünkbe juthat a Star Wars címet hallva.

Az egyik ilyen pozitívum, hogy a szereplők végre valóban bátran és konzisztensen viselkednek, fellépésük a történet előrehaladását segíti. A lázadók és az Első rend tagjai végre nem szabotálják arroganciájukkal és idiótaságukkal saját terveiket. A történet végre nem totyog egy helyben holmi lomha üldözés miatt és a végső mindent eldöntő küzdelem sem hat lépegető és maroknyi lázadó között zajlik.

A Skywalker kora végre képes volt felnőni ahhoz a nézői elváráshoz, hogy a Star Warsban határozott, célirányos és feszes eseményeken keresztül bontakoztatja ki univerzumát, és az összecsapások valódi súlyként nehezednek a főszereplők vállára.

A Skywalker kora 142 perces játékideje alatt nem kalandozik össze-vissza kaszinóvárosba és kecske-szamár istállókba. Bár kitérőket itt is találunk, de R2-D2, C-3PO, Finn és Poe jelenetei végre a végső nagy fináléhoz vezető utat kövezik ki. A korábban inkább hisztis kisfiúnak mutatkozó Kylo Ren is sokkal határozottabb antagonistája a Skywalker korának, aki immáron kiforrott elképzelésekkel rendelkezik, ám a lelkében tovább élő Ben Solo jin és jang, tigris és sárkány küzdelmeként testesül meg.

Persze nem vetkőzheti le a Skywalker kora Az utolsó Jedik minden fogyatékosságát. Palpatine feltűnésével rögtön az első baj az, hogy a Császár túlélése teljesen értelmetlenné teszi Darth Vader korábbi áldozatvállalását, ami nagyfokú tiszteletlenség a korábbi trilógia záró epizódja, A Jedi visszatér irányába. Ugyanilyen elemnek mondhatók azok a kínai sütis bölcsességek is, melyeket az Erővel eggyé vált kedvenceink osztanak meg Rey-jel. Az ifjú padawan, bár sokkal többet foglalkozik az Erő használatának elsajátításával és a fénykardforgatással, még mindig túl hirtelen válik az őt átjáró hatalmas energiák birtokosává. Bizony a VIII. részben látható sziklacsapkodás és meditáció még nagyon messze áll attól a filozófiai mélységtől, amit egy valódi mester képviselt a klasszikus trilógiában.

A legfontosabb negatívum viszont mindenképpen a klasszikus trilógia által támasztott elvárások és annak filmtörténeti és kulturális jelentősége.

Be kell látnunk, hogy bizonyos pillanatokat már soha többé nem lehet megismételni. Ahogyan nem lesz még egy olyan kocsiverseny, akár az 1959-es Ben-Hurban, úgy nem lesz még egy olyan pillanat sem, mint az „Én vagyok az apád” párbeszéd. A megoldás a Star Wars számára a nosztalgiafaktor helyett a nyitás lenne az új történetek és irányzatok felé, illetve a legenda történeteinek kiaknázása, melyben a néző számára ismerős univerzumban bontakozhatnának ki egészen új karakterek és történetek. Sajnos sem a Zsivány Egyes, sem a Solo nem mertek teljesen elszakadni az ismerős tereptől, hisz előbbi kedvenc tömegpusztító fegyverünk, utóbbi pedig kedvenc csempészünk kalandjait mutatta be.

Bár Skywalker kora beköszöntött, a Jedi visszatérése ezúttal elmaradt. A IX. epizód sajnos nem tudja betölteni azt a funkciót, amit a VI. rész a maga fogyatékosságaival és ewok-macijaival megtett. Ennek ellenére a szórakoztató faktor betöltésének feladatát sikeresen abszolválja és a legújabb trilógia egyik legjobb darabja a VII. rész mellett. Összességében az új trilógia nem tette teljesebbé a Star Wars világát, és nem is árnyalta azt tovább. Ugyanazt az archetipikus történetét láttuk megismétlődni, amit Luke és Vader ha nem is hibátlanul, de a maga teljességében már megmutattak. A Disney kettős naplementéje már soha nem ragyoghat olyan fényesen, mint annak idején 1977-ben először.

Gueth Ádám

Gueth Ádám

Gueth Ádám 2017-ben csatlakozott a Filmtekercshez. Mióta 5-6 évesen először látta a Jurassic Parkot, vonzza a filmek világa. A Károli Gáspár Református Egyetemen történelem szakon végzett. Jelenleg az ELTE BTK Szabadbölcsészetének filmtudomány szakirányos tanulója, főállásban dolgozik egy helyi lapnál, mellette pedig több filmes portál és blog állandó és vendégszerzője. Elsősorban a történelmi, a háborús és a sci-fiction műfaj érdekli, szívesen elemzi történelmi filmek valós hátterét és igazságtartalmát. Kedvenc rendezői között találhatjuk Steven Spielberget, Ridley Scottot, Quentin Tarantinot és Stanley Kubrickot.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Video

Kik a legújabb szereplők a streamingpiacon és vajon melyiküké a jövő? A VLOGtekercs második adásában folytatjuk a seregszemlét és egy kis jövendölgetéssel is készültünk!

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya

A videó Tóth Nándor Tamás cikke alapján készült.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..