Októberben jelent meg a boltokban a 2007-es év külföldi Oscar-díjjal jutalmazott filmje, A mások élete. A fiatal rendezõ, Florian Henckel von Donnersmack megkapó erejû filmjében egy Stasi-tiszt és egy ünnepelt költõ fordulatán keresztül látjuk a totalitárius diktatúra pszichológiáját. Eddig a mozivásznon, most már odahaza is.
Nem könnyû politikailag sûrû témában filmet készíteni. Nem könnyû, mert az a középsõ mezsgye véres aktuálpolitizálás és kis tingli-tangli retroparti között nagyon keskeny. Mert nem történelemórát szeretnénk látni, hanem valódi emberi sorsokat. Ahogy A mások életében meg is kapjuk.
A film 1983-1993 között játszódik, az NDK szocializmusának végnapjait látjuk. Gondolnánk. De annyira mégsem végnapok ezek, hiszen a Stasi, a keletnémet titkosszolgálat él és virul, megfigyel, lehallgat, eltilt, likvidál és miegyéb. Gerd Wiesler százados, fedõnevén HGW XX/7 (Ulrich Mühe) például intenzíven kihallgat, közben tanít a Stasi-egyetemen. Majd rááll az ország ünnepelt költõjére, Georg Dreymanra (Sebastian Koch) és élettársára, Christa-Maria Sielandre (Martina Gedeck). A kezdetben feddhetetlen, elvhû költõ egy személyes tragédia hatására az ellenállás fontos embere lesz.
Ha itt meg kellene állni, az alkotás nem különbözne sok más hasonló témájútól. Az ember besúgja a szomszédját, a kedvesét, alatt- és felettesét – az ember már nem ember. S ez tény. De esetünkben azonban Wiesler századosban is nagyot fordul a kocka. Választania kell. A vége egy diktatúrában nem lehet kérdés. Aki szembeszáll, az így vagy úgy fölmorzsolódhat.
Florian Henckel von Donnersmarck rendezõ és forgatókönyvíró elsõ nagyjátékfilmje nem is lehetett volna jobb, fõleg ha belegondolunk, hogy 17 éves volt a berlini fal leomlásának évében. Hiába van a film néhány jelenettel túlírva, bár betudhatjuk ezt kutyaközönséges német gondolkodásnak, szépen összeáll bennünk minden. Hiába papírízû némely szöveg, és nagy az antiszocialista konzervíz, hisz most már cselekedni kell, meg hogy a kommunizmus öl meg butít, hiába ad kevésbé a szemnek a film, s nem merenghetünk el festményszerû jeleneteken, a mû nem errõl szó. Meglehetõsen gondolati alkotás – végigvezet minket a típikus kelet-európai értelmiségi sorson. Hiába nézik nyugaton, nem fogják érezni, miért kell az írógépet a küszöb alá rejteni.
A lemez
A Best Hollywood A mások életét nem a hasonló filmeket megjelentetõ Modern Klasszikusok keretében jelentette meg. Ez kissé emeli a kiadvány rangját, különálló egységként kezeli. A lemez csak a magyar igényeket keresi, választhatunk magyar és német 5.1-es hang és felirat között. Extrák között találunk egy werkfilmnek csúfolt interjúcsomagot. Illetve pár interjú elkészítve, összevágva. Érdekes, tanulságos, de werkfilmnek nem nevezném. Annál jobb viszont a rendezõi kommentár. Von Donnersmack a film elején remegõ hangon közli, hogy õ eddig még csak 4 perces kisfilmjét kommentálta, így nem tudja, mi lesz. A kommentár hangja német, felirata viszont szépen ott magyarosodik.
