Stíluskavalkád – A gazdatest

Mert ebben a filmben van minden. A gazdatest nem szűkölködik a humoros jelenetekben, sőt néhol a fekete humor sem áll távol tőle, de találunk itt politikai mondanivalót, drámai példabeszédet, akciót, horrort, science-fictiont és néhol dermesztő thrillert is. Kicsit sok egy filmnek – ahhoz azonban mégis kevés, hogy ne tűnjön túl soknak a közel két órás játékidő. Hogy miért sok, ha ennyi minden van benne? Mert a néző nem tudja átadni magát egyetlen stílusnak sem, és az egymást váltogató hangulatok között csak kapkodja a fejét. Egyszerűen túl sokat akart (?)  egyetlen filmbe belesűríteni a rendező.

A történet szerint egy mutáns folyami szörny tartja rettegésben Szöul lakóit. Amikor egy helyi család gyermekét is magával ragadja, a kissé lökött családtagok mindent megmozgatnak, hogy épségben szerezzék vissza szemük fényét. Közben persze az amerikaiak is felbukkannak – na, gondoltátok volna, hogy a szörny is az ő hibájukból született? Az amerikai szál biztosítja a film legviccesebb jeleneteit. Ezen elindulva, megspékelve a szeleburdi família csetléseivel, látványos kitöréseivel, nagyszerû komédiát lehetett volna csinálni A gazdatestből. De sajnos túl sok a családi összetartozást hangsúlyozó melodráma, túl sok az elvesztett családtag – többek között az elragadott kislány is a szörny áldozatául válik, nem is éppen viccesen tálalva. Arról nem is beszélve, hogy kifejezetten nyomasztó látni, ahogy küzd az életéért, és minden nap újabb és újabb tetemekkel szembesül a szörny barlangjában.

Egész jól indult – de ahogy mondani szokás, a kevesebb itt is több lett volna.

A gazdatest (Gwoemul/The Host)
színes koreai sci-fi horrovígjáték, 119 perc, 2006