Kritika

Rémmese a kislányról és a „Hamuemberről” – Stopmotion

A művész, az alkotó számára mindig fontos az ihletett állapot. A Stopmotion című horrorfilm bemutatja, mi történik, ha az ember nem tud szabadulni művészetének tárgyától és a legrémületesebb fantáziája elevenedik meg.

A pszichológiai horrorok, mint a Fekete hattyú, a Viharsziget vagy akár a Rekviem egy álomért félelmetessége az ember legsötétebb gondolatainak, belső félelmeinek kivetítésében rejlik. Bár ezekben a mozikban is találkozhatunk szörnyalakokkal, riasztó teremtményekkel, ezek eredője végső soron az elme megbomlásában keresendő, amit valamilyen betegség, drog, megszállottság idéz elő. A művészet különösen jó táptalaja a lélektani horroroknak, mivel az alkotó sokszor az őrület határán táncolva keresi inspirációit és a józan észnek ellentmondva képes elmerülni a sötétségben.

A Stopmotion rendezője, Robert Morgan ezt a megszállottságot kutatja. Ella (Aisling Franciosi) betegeskedő, zsarnoki édesanyjának (Stella Gonet) segít befejezni stopmotion animációs filmjét. Ella anyukája egy súlyos agyvérzés miatt kómába esik, Ella pedig egyedül kénytelen dolgozni a rá maradt félkész művön. A sors azonban egy titokzatos kislányt (Caoillin Springall) sodor elé, aki egy sokkal-sokkal sötétebb mesét oszt meg vele, amivel teljesen új irányba tereli Ella munkáját. A figurák és a történet egyre vérfagyasztóbbá válnak, miközben Ella az ihletért és a film megvalósulásáért még legközelebbi szeretteivel szembefordul.

Robert Morgan egy igazi lélekgyilkos darabot tett le az asztalra és a brit alkotógárda víziója teljesen más, mint amit az amerikai tucathorrorokhoz szokott néző elvárhat. Leginkább Darren Aranofsky Fekete hattyújával állíthatjuk párhuzamba a Stopmotiont: mindkét film főhőse a megszállottságba őrül bele. Azonban a Stopmotion mindezt annyira nyomasztó, sötét, groteszk és gyomorforgató módon teszi meg, hogy az már a befogadhatóság határán mozog.

Miközben Morgan nem találja fel a spanyolviaszt és jól bevált műfaji panelekkel dolgozik, stílusa rendkívül egyedi és képei beégnek a néző retinájába.

Az egyik ilyen panel a horrorfilmek spooky kislánya, amikből az Addams Family Wednesday-én át A kör Samara Morganjéig kijutott bőven. Springall először csupán idegesítő pimaszságával és kíváncsiságával kelt kellemetlen érzéseket, később viszont már bőrünk alá mászik rettenetes rémmeséje a kislányról és az úgynevezett Hamuemberről. A rémmese ráadásul nem Tim Burton animációs stílusában kel életre, hanem gyomorforgató, megrázó megvalósításban. Ella a kislány hatására a figurák mozgatható fémvázára valódi húst pakol, melyen a hullapreparáláshoz használt viaszt alkalmaz bőrként. Már a figurák külleme is riasztó és bizarr, ám a film csak ezután kezd igazán eldurvulni.

Kevés olyan kortárs horrorfilm létezik, amely ennyire megpróbálja a néző idegeit, és a jumpscare-ek és olcsó ijesztgetési megoldások helyett tényleg elemi módon félelmetes. Morgan filmje ugyanakkor mégsem azokat a forradalmi újításokat használja, amelyeket például Ari Aster a Fehér éjszakákban.

Aster képes volt olyan, gyakorlatilag százéves horrorhagyományokat megtörni, minthogy egy horrorfilmben a világosság nem lehet félelmetes.

Hasonló újításokat Morgan nem alkalmaz, hanem inkább elődei legjobb hagyományain haladva igyekszik megfogni a tudathasadás borzalmát.

A színészi játék az egyre sötétebb atmoszférával teljesedik ki igazán. Franciosi kedves, szende fiatal lányból változik fanatikus alkotóvá, aki a túlvilági sugallatok hatására egyre jobban vetkőzik ki önmagából, a film végére pedig valóságos szörnyeteggé változik. Az operatőri munka végig dermesztő hatású és a megelevenedő stopmotion-animációk szintén brutális erőjűek.

A Stopmotion állítása szerint az igazi művész a fájdalmát, a gyászt, az őrületet változtatja teremtő energiává. Mindez természetesen nem ismeretlen és egyáltalán nem egyedi alkotói kinyilatkoztatás. Elég csak a magyar irodalomban Ady Endrére, József Attilára vagy Csáth Gézára gondolni, akik sokszor lelkük legsötétebb bugyrait írták ki magukból. De említhetnénk akár az Alien-filmekből ismert xenomorf atyját, Hans Rudolf Gigert, aki lidérces rémálmokból táplálkozva készítette nyomasztó műveit. A művészet és a szenvedés kapcsolata tehát régi időkre vezethető vissza. A Stopmotion azonban olyan fokozatig jut el ebben, ami már lélekmételyező hatású. Nem tisztulást hoz a néző elméjébe, hanem rettenetes gondolatokat és képeket plántál belé, amiktől jobb minél előbb megszabadulni a lelki egészség megőrzése végett.

Természetesen egyáltalán nem állítanám azt, hogy aki ezt a filmet megnézné, az hasonlóan kezdene majd viselkedni, mint a főhős, Ella. Azt azonban igenis állítom, hogy nem minden művészeti alkotás befolyásol minket pozitívan.

Egy közmondás szerint „az vagy, amit megeszel”, mindez pedig a lelki táplálékra is igaz.

Hosszútávon pedig az ilyen rémmesékkel igenis érdemes óvatosan bánni, saját egészségünk érdekében.

A Stopmotion tehát egyáltalán nem egy könnyed, pusztán borzongató filmélmény, hanem olyan darab, ami valóban próbára teszi közönségét. Az érzékenyebb lelkűeket egyenesen óvva inteném tőle, mert Morgan víziója bizony bemászik az ember bőre alá, és egyáltalán nem könnyű szabadulni a hatásától. Végig rendkívül nyomasztó, feloldozást pedig nem kapunk a rémálomból.

A stopmotion animáció bizony nemcsak aranyos figurákat kelthet életre.

Gueth Ádám

Gueth Ádám 2017-ben csatlakozott a Filmtekercshez. Mióta 5-6 évesen először látta a Jurassic Parkot, vonzza a filmek világa. 2016-ban a Károli Gáspár Református Egyetem történelem szakán szerzett mesterdiplomát. Később, 2020-ban az ELTE BTK Szabadbölcsészetének filmtudomány szakirányán szerzett BA oklevelet. Főállásban dolgozik egy helyi lapnál, mellette pedig több filmes portál és blog állandó és vendégszerzője. Elsősorban a történelmi, a háborús és a science-fiction műfaj érdekli, szívesen elemzi történelmi filmek valós hátterét és igazságtartalmát. Kedvenc rendezői között találhatjuk Steven Spielberget, Ridley Scottot, Quentin Tarantinot és Stanley Kubrickot.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com