Kritika

Tésztarománc CGI-fűszerrel – Susi és Tekergő

A Disney streaming szolgáltatója, a Disney+ többek közt a Susi és Tekergő (Lady and the Tramp) élőszereplős verziójával mutatkozott be, és semmilyen meglepetést nem okozott.

És ennél azért egy remake-től is várhatunk többet – valamit, ami miatt azt érezzük, hogy volt értelme az új verzió megszületésének, és nem csupán a pénzcsörgést halljuk a háttérben. Az elmúlt évek a folytatások és feldolgozások aranykora, amikor egy eléggé nívós franchise nevének feltüntetésétől már önmagában özönlenek a dollármilliók. A Disney az elmúlt években bejelentkezett ugyan néhány (nem is elhanyagolható) eredeti sztorival – mint például a Pixar berkeiben készült 2010-es Fel! vagy a 2017-es Coco –, mégis egyre nagyobb lendülettel porolja le a régi, jól bevált klasszikusokat. Ami nem feltétlenül lenne gond, hiszen több esetben is jól sült el ez a taktika. A 2016-os Szenilla nyomában méltó folytatás, ahogyan az Alice Csodaországban, majd Tükörországban is igényes darabok, a Demónafilmek pedig ötletes újragondolásnak mondhatók.

Mégis, hűséges és óriási Disney-rajongóként kissé elszomorodva figyelgetem ezt a biztonsági játékot,

amit az utóbbi években a Disney (másokkal egyetemben) űz, és kényelmesen hátradőlve eléldegél fantasztikusan jó klasszikusaiból. Cikkünk valódi tárgya, a Charlie Bean rendezte Susi és Tekergő a jól sikerült és a felesleges remake-ek két táborából az utóbbiba tartozik. Kedves és aranyos filmet készítettek – ám ezt egyszer már megkaptuk az ’55-ös verziótól is, ráadásul egy sokkal sikerültebb formában. Jó pontként az atmoszférateremtő zenét (amely a Disney által – sokunk örömére – gyakran alkalmazott jazz) és a díszletet tudom megemlíteni, ezeken felül viszont az élőszereplős változat semmi pluszt nem nyújtott, csak átemelt az eredeti verzióból. Azonban az animációs változat ötletes kamerakezelését elvetette a film – ott gyakran a kutyák szintjén, vagyis talajszinten mozogtunk, az embereket ezzel egyfajta „inverz-bőszekond plánban”, csak deréktól lefelé mutatták.

A főszereplők (akik, ugyebár, kutyák) természetesen aranyosak, ami a kisgyerekeknek biztosan kedvére fog tenni. Ám a vegyes technika (élőszereplős film CGI-vel keverve) miatt a kutyák néhol egészen bizarr látványt nyújtanak, főként beszéd közben – mert ha már lúd, legyen kövér, és ha már élőszereplős film, akkor mozogjon a kutyák szája beszéd közben. Ez pedig olyasvalami, aminek animációban megvan a helye, ott a saját világának saját szabályain belül működőképes tud lenni, de élőszereplés filmben csak elidegenítővé és kellemetlenné válik. Ez is alátámasztja, hogy

a Susi és Tekergő – talán kizárólagosan – animációs filmként állhat helyt.

Üzenete egy kedves tanmese szeretetről, sokféleségről, családról, hűségről és egyéb emberi/”kutyai” erényekről. Ám ez a tanulság két kutya szerelmének történetén keresztül élőszereplős filmként elcsépeltté, és valljuk be, gagyivá válik. Ellenpéldaként felhozhatjuk viszont a Paddington-filmeket (különösen a második részt), amelyek úgy lettek szerethető és kritikusok által is elismert élőszereplős filmek, hogy van bennük beszélő plüssmackó, rengeteg mesebeli elem, Buster Keatonre hajazó gegek, mégis működik. Ám óriási különbség a Paddington és a 2019-es Susi és Tekergő között, hogy míg utóbbiban az ember szereplők vajmi kevés port kavarnak (a kiváló színészi játék el is marad), addig a Paddington esetében a színészek – így Sally Hawkins, Brandon Gleeson, Hugh Grant és Hugh Bonneville mellékszereplése – is jócskán gyarapították a film erényeit.

Az oroszlánkirály, az Aladdin, a Mary Poppins, a Dumbó, A szépség és a szörnyeteg, A dszungel könyve (és még sorolhatnánk) újracsomagolása után a következő egy-két évben további remake-özönre számíthatunk. Többek között olyan Disney-klasszikusok feldolgozását tervezgetik, mint a Hófehérke, A kis hableány, a Mulan, a Pinokkió (bár ennek előkészületei már hosszú évek óta zajlanak, kíváncsian várhatjuk, hogy a 2002-es Benigni-féle verziót túlszárnyalja-e). Mindezek mellett a Szörnyelláról szóló élőszereplős filmet a tervek szerint szintén a következő években mutatják be Craig Gillespie (Én, Tonya) rendezésében – amit már első ránézésre kézenfekvőnek tűnik a Demóna-sztorival párhuzamba állítani.

Röviden összefoglalva: lesz-e egyáltalán olyan Disney-klasszikus, amelynek nem készül előbb-utóbb új verziója? Egy ponton túl nem vesz el az eredeti, a maradandó, a klasszikus verzió értékéből ez a sok utángyártás? A nagy remake-dömpingben felmerül a kérdés:

nem kellene-e már hagyni a nagy klasszikusokat méltósággal „megöregedni”?

Persze, a pénz nagy úr – hisz tudjuk, hogy bármennyire is lerágott csont, úgyis lesz bőven elég nézője és felhasználója a legújabb Star Wars-sorozatnak/remake-nek/folytatásnak/előzménytörténetnek/animációnak/videojátéknak/legónak is.

A Disney is bevetheti összes nagy klasszikusát – és ahogy látjuk, meg is teszi – mindaddig, amíg el nem fogy a feldolgozandó anyag. A gond viszont akkor kezdődik, amikor az új verzió sok kategóriával rosszabbul sikerül, mint az eredeti. Ez esetben az sem válik nyugtató tényezővé, hogy egy új, fiatalabb generáció ismeri meg a történetet, csak éppen új köntösben. Ugyanis többek között Susi és Tekergő meséjére ez méltatlanul rossz fényt vetne.

Németh Míra

Németh Míra

Németh Míra 2019-ben csatlakozott a Filmtekercs csapatához. Miután látta az Amélie csodálatos élete című filmet, 12 évesen döntött úgy, hogy filmekkel akar foglalkozni. Azóta „mindenevő”: szerzői filmeket, blockbustereket, dokumentumfilmeket egyaránt szívesen fogyaszt, különösen kedveli a sajátos rendezői szemléletet, az abszurd humort és a társadalomkritikát a filmekben.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya