A főzős romkom nem éppen a legújabb találmány, de Teresa Fabik azzal dobta fel a bevált receptet, hogy egy kis svéd fűszerrel ízesítette meg. Az eredmény a Love and Lemons – Az igaz szerelem receptje (Sma citroner gula), egy könnyen emészthető karrier- és szerelmi történet színes karakterekkel tálalva.
Mit csinálsz, ha egy napon rúg ki a főnök, és szakít veled a barátod? Az egyik nap még egy menő étterem főpincéreként dolgozol és egy megértő pasihoz mész haza, másnap meg hirtelen minden a feje tetejére áll. A főszereplőnkkel, Agnesszel (Rakel Wärmländer) legalábbis ez történik. Eddig minden rendben volt az életében, de most kénytelen valami újba belevágni. Vajon lesz-e elég ereje és bátorsága ahhoz, hogy egyszerre tegye rendbe a karrierjét és a szerelmi életét? Ehhez mindent egy lapra tesz fel. Ha sikerül, akár a legnagyobb álma, egy saját étterem is valóra válhat.
Fabik egy jól bevált romkom receptet vett elő: kéz a kézben jár a jellemfejlődéssel egybekötött karriertörténet és a szerelmi szál kibontakozása. Forgatókönyvíróként ügyesen adagolja a hozzávalókat (a film egyébként Kajsa Ingemarsson regényének adaptációja), és a két szál összekeverése végül jóízű elegyet alkot. Bár a romkom műfajától talán kicsit szokatlan, a történetbe a szülők szívszorító mellékszálának beemelésével egy csipet valódi drámát is kever.
A jól eltalált karakterek egyedi ízt adnak a történetnek. Főhősünk, Agnes nem az a tipikus női romkom szereplő. Nem hollywoodi szépség, inkább a „lány a szomszédból” típus. Ha bőg, akkor hatalmas fekete karikák húzódnak a szeme alatt, alvás közben pedig horkol. Összekuszálódott életében sajátos szerelmi háromszög alakul ki, ahol ő két férfi között őrlődik: egy leginkább csak reklámokban feltűnő „rocksztár” (Richard Ulfsäter) és egy félszeg étteremkritikus (Sverrir Gudnason) között.
A két férfi jellemének különbségét jól jelzi, hogy míg az egyik legnagyobb kincse egy zenei poszter, a másik kutyáját Kafkának hívják…
A történetet tovább színesítik a kreatív mellékszereplők is: a szókimondó barátnő (Josephine Bornebusch) a poénokért felel, míg az Agnest mindenben támogató szülők feladata a könnyfakasztás. Ezektől az alakoktól lesz szerethető a történet. Hétköznapi figurák ők, elhitetik, hogy amit a vásznon látunk, velünk is bármikor megtörténhet. A jó és a rossz dolgok is. És ha teljes szívből akarja, akkor bárki megfőzheti a maga elkészíthetetlennek hitt ételét.
A főszerepeket nálunk kevéssé ismert színészek alakítják. Rakel Wärmländer természetessége miatt szerethető Agnes szerepében. Minden örömét és bánatát átéljük vele együtt. Mellette Sverrir Gudnason halvány hősszerelmes. A virágos klumpapapucsán kívül benne semmi érdekes nincsen.
Fabik úgy tűnik vonzódik a kissé különc női karakterekhez. Előző két filmjében (Átmulatott éjszaka, Barátkozz meg önmagaddal!) tinédzser lányoké volt a főszerep – egyikük egy rosszul sikerült buli, a másik pedig némi súlyfelesleg miatt küszködött a beilleszkedéssel.
Meleg nyári napokra, könnyed szórakozásként ajánlom. Garantáltan nem fogja senki gyomrát megfeküdni.
