Kritika

Szabadság! – Az én Amerikám

Hegedüs Péter Magyarországon született, de az amerikai filmekben talált példaképeket és követhető életfilozófiát. Ugyan Ausztráliában tanult és él most is, sok szál köti ide is és Amerikába is. Utóbbihoz a gyerekkori filmek, amikből megtanulta, hogy Arnold Schwarzenegger megmenti a világot, itthon pedig saját hős-nagyapja, aki miniszterelnök volt ’56-ban. Hegedüs Péter – ha nem is teljesen –, de immáron felnőtt és megpróbálja megfogalmazni, hogy Amerika elárulta-e őt, vagy a nagyapja a hazáját, és hogy a többi országban ezekről mit gondolnak, s hogy létezik-e egyáltalán ez a jó-rossz dichotómia, vagy az élet bonyolultabb?


Hirdetés

Nagyon személyes helyzetből indulunk: Hegedüs Péter saját életén gondolkodik, vagyis arról, miképpen viszonyul Amerikához, az amerikai álomhoz, az amerikai politikához, a saját apjához, a történelmi nagyapjához és a hazai politikához, vagyis tulajdonképpen a világ helyzetéhez. Mind így működünk, hiába gondolkodunk nagyban, a személyes érintettségeinket nem tudjuk kikerülni. A különbség az, hogy Hegedüs Péter mer nagyot gondolni: ha kiskorában Arnold Schwarzenegger üzent neki a vásznon, felnőttként elmegy hozzá és bekopogtat az ajtaján. Az persze más kérdés, hogy az ajtó kinyílik-e, s ha kinyílna, lennének-e válaszok.

Szerencsére itt nem áll meg, hanem egyre több kérdése lesz és egyre több helyen teszi fel őket. A kérdések fókuszában az emberi szabadság áll, vagyis az, amiért az amerikai hősök harcoltak a vásznon gyerekkorában. Hihetetlen gyermeki naivsággal jut el odáig, hogy Amerikának nem pusztán a világszabadság eszméje volt a motivációja az iraki háborús tevékenységei kapcsán, hanem némi gazdasági érdek. Ez lehetne az, ahol összedől a film, ugyanis elég nehéz elhinni, hogy a felismerés-stációk valósak, amiket közvetít. Ám, ahogy elkezd utazgatni és a világ különböző pontjain  kérdezi meg az utca emberét, mit gondolnak Barack Obamáról (Pekingben, Teheránban, vagy a szomáliai Mogadishuban),  kirajzolódik, hogy a világra való rálátás mennyire nem triviális, s akik mégis elhiszik, hogy értenek dolgokat, az egy másik földrészről hihetetlen abszurdumnak tűnik. Gondolok itt az amerikai katonára, aki szintén Schwarzenegger filmeken nőtt fel, s maga is fegyvert fogott, csakhogy megélni a háborút már nem volt ugyanaz mint a vásznon, ám ő ennek ellenére sem gondolja, hogy Amerika nem egy vállalható eszme miatt küldte őt a Pokolba.

Hegedüs Péter filmje tehát nem egy világmegváltó, nagyotmondó alkotás. Inkább egy fiúról szól, aki naivan kérdez és amit mondanak neki, azt megmutatja. A film stílusa pedig kifejezetten dicséretet érdemel, hiszen dokumentum jellege nem nyom rá negatív bélyeget. A humoros, önironikus és őszinte gondolatok helyenként  remek animációkká alakulnak, és kifejezetten szórakoztatóvá teszik a filmet. Néhol meg csak adja magát, dokumentál. Egy érzékletes példa, amikor a szomáliai asszony meséli élete történetét, amin egyszer csak a magyar-ausztrál-amerikai rendező elsírja magát, s a szomáliaiak kezdik vigasztalni, vagyis azok, akik összemérhetetlenül nagyobb terhet visznek életük során.

Ezenkívül ügyes, ahogy a párhuzamos eseteket összefűzi rendszerré, mivel így kiderül, hogy a nagy emberek is kis emberek, vagyis inkább: ők sem nagyobbak, és hogy a nagy döntések emiatt ugyanolyan döntések, mint bárki napi szintű döntései. S talán szükségszerűek is, csak kell egy kimondó, aztán „százezrek ajakán” kél panasz, s erről nem egy ember tehet – anélkül persze hogy felmentenénk bárkit is. Bonyolult, ugye? Talán tényleg ez a lényeg. S talán ezért éreztem hibának, hogy ugyan a film fokozatosan veszít naivitásából, s már-már feladni látszik a jó-rossz hozzáállást, a film végén mégis levon egy egypólusú konklúziót, amivel megint összenyomja az ezer árnyalatot egyetlen színné.

Az én Amerikám

rendező: Hegedüs Péter
forgatókönyvíró: Hegedüs Péter, Jane Jeffes, Trish Lake, Mark O’Toole
operatőr: Shing Fung Cheung, Kathryn Milliss, Csoboth Attila
producer: Jane Jeffes, Hegedüs Péter, Trish Lake
vágó: Axel Grigor

szereplő:
Andrew G. Vajna
George Friedman
Geoff Elliott
Massoumeh Ebtekar
Kevin Lum
Jesse Odom
Byron Rosa

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket, 2010 óta a Filmtekercs.hu szerzője. kellermirella@filmtekercs.hu

Feliratkozás
Visszajelzés
guest

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés

0
Kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is, szólj hozzá!x
()
x