Kritika

Nem csak a ruha teszi – Szabadság, harc

Mi történik, ha az egyenruha mögül kibújik az ember, és kiderül, hogy két ellenséges katonában sokkal több a közös vonás, mint gondolták? A Szabadság, harc című kisjátékfilm az 1848-49-es szabadságharc kulisszái között villant fel máig érvényes dilemmákat.

Miközben a magyar nézőkben és alkotókban (illetve a döntéshozókban) nem apad a történelmi filmek iránti vágy, a finanszírozási rendszer továbbra is csak hellyel-közzel képes ellátni ezt a költséges igényt – így a filmesek különféle cselekkel igyekeznek lavírozni a két oldal között. Az egyik lehetséges kiskapu, hogy kamaradrámaként dolgozzák fel a történelemkönyvekből ismerős (vagy ismeretlen) eseményeket – ami nemcsak gazdaságos, de hatékony megoldás is, hiszen a szigorúan az egyén szintjére levitt konfliktusokban sokkal könnyebb ellentmondásos helyzeteket, ma is átélhető személyes drámákat megjeleníteni. Ezt tette idén például az Apró mesék és a Guerilla, és ezt teszi a Szabadság, harc is, amelyben 1849 februárjában két magyar katona találkozik egy barlangban – csak míg az egyiken honvédegyenruha van (Tóth János Gergely), a másikon császári (Dévai Balázs).

A Magyar Művészeti Akadémia támogatásával, a „Kereszttűzben” szakmai program keretében létrejött film nemcsak időpontjában, hanem kicsit a konfliktusában és a dramaturgiájában is az említett Guerillához közelít, amennyiben a két ellentétes személyiségű férfi nagyvilágtól elzártan kibontakozó, hullámzó kapcsolatát a közös ellenség megjelenése tetőzi be. Természetesen a Guerilla nagyjátékfilmként komplexebb érzelmekig jut el, de a Szabadság, harc is képes két miniportré és egy minikorrajz felvillantására, miközben

a kibontakozó dilemmák nemcsak a korszakra, hanem a jelenünkre nézve is általánosíthatók.

A Szabadság, harc azzal játszik el, hogy az egyenruhák mögött mennyiben felcserélhetők a szerepek, identitások. A kezdetben halálos ellenségnek tűnő Másik ugyanis lassan emberarcot kap, hiszen kiderül, hogy hasonló kényszerek és motivációk mozgatják, mígnem a két fél eljut odáig, hogy érdemes egyenruhát cserélniük a (kissé közhelyes) közös pont, a szerelem érdekében. A kezdetben virtuális, „a másik bőrébe bújni” játék így hamarosan valóságossá válik, ám mint a hasonló történetekben mindig, itt is kiderül, hogy a ruhákkal együtt a sorsukat is kicserélték, a végeredmény pedig nem kevésbé veszélyes, mint a korábbi állapot.

A kvázi-alteregótörténet olyan általános érvényű kérdéseket is felvet, minthogy ki a hős és ki a hazaáruló, illetve a felülről gerjesztett, de végeredményben az egyének szintjén lecsapódó társadalmi megosztottságról is beszél. A film rendezője, valamint vágója és vezető operatőre Sára Balázs, Sára Sándor fia, a készítők pedig a 80 huszár nem sokkal a bemutató előtt elhunyt alkotója emlékének ajánlották a Szabadság, harcot, amit a tisztelgés mellett a közös gondolati mag is indokol. A hűség, az egymás ellen fordulás és a szabadságharchoz való eltérő viszonyulások, ha más arányokban is, de mindkét filmben fontos motívumok. A Szabadság, harc azonban hangsúlyozottan a kisemberek prózai nézőpontját kívánja bevonni a szabadságharcról folyó diskurzusba, azoknak a sorsát tárja fel, akik csak esendő fogaskerekek a gépezetben, és így akaratlanul is

a heroikus nemzeti érzelmek ellenpontjaiként működnek.

De helyes-e, ha lemondunk az eszméinkről a személyes céljaink miatt? A befejezés afelé billen, hogy nem, ám a kijózanító realitás példája így is életszerűbb képet fest ’48-49-ről, mint a hagyományos, pátoszos megközelítés. A Szabadság, harcnak nem célja, hogy deheroizálja az eseményeket, békaperspektívája inkább megmutatja azok komplexitását, és átélhetőbbé teszi, mit is ünneplünk a vonatkozó megemlékezéseken.

Csáji László Koppány néprajzkutató, vallásantropológus, író, költő, jogász és Gueth Ádám Filmtekercs.hu-s szerzőtársunk forgatókönyve eme dilemmákat inkább csak felvillantja, mintsem kibontja, amit fokoz a hangsúlyozottan nyitott, hirtelen elvágott befejezés is, ám kisjátékfilmes keretek között így is messzire megy a Szabadság, harc. Az aradi vértanúk kivégzésének 170. évfordulóján bemutatott film így releváns hozzászólás a szabadságharcról, és általában a történelmünkről, társadalmunkról szóló művészeti párbeszédhez.

A film október 14-ig megtekinthető a Médiaklikk oldalán.

Avatar

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja, a Papírfény rovat felelőse.
[email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya