Audiard A próféta és a Rozsda és csont után ismét egy nehéz sorsú ember történetét mondja el. Erős társadalmi viták közepette is az emberről tud szólni ez a film, és nem a bevándorlóról. Kritika az Arany-pálmát nyert Dheepanról, Szarajevó második napjáról.
Valahol a film legelején megtudjuk, hogy Dheepan, a srí lankai menekült nem is ő maga; egy papírt kapott csupán, amin egy hozzá hasonló férfi van. Ugyanígy járt egy fiatal nő és egy kislány, egyiknek sincs köze a másikhoz, de ha a szükség úgy kívánja, lesznek ők egy család boldogan. Szinte elhangzik a mondat is: mostantól férj és feleség vagytok. Persze nem. Sokára lesz, mire egy boldog család lesznek, de hát pont ezért szeretjük Jacques Audiard filmjeit, mert a boldogságot sosem adja könnyen. Valahol a film vége felé szabályosan rosszul voltam, de csak azzal tudtam bíztatni magam, mint a főszereplő: így vagy úgy, de hamarosan vége.
Na, nem azért, mintha annyira rossz lenne, csak hát mégis zavarba ejtő kilépni az embernek szállodai szobájából, megvacsorázni valahol, majd teli hassal beülni a srí lankai menekült „család” franciaországi ámokfutására valamelyik külvárosi zűrös lakótelepen. Kicsit Mathieu Kassovitz A gyűlöletére hasonlított a környék és a szereplők, de valami egészen más feldolgozásban. Amíg az 1995-ös cannes-i győztes film Vincent Cassellel a környékre és a társadalomra fókuszált, addig húsz évvel későbbi társa a két főszereplő, „férj” és „feleség” belső vívódásait, „megszoksz vagy megszöksz” játszmáját mutatja meg. 20 év telt el, a helyzet bevándorlás terén azonban nem sokat változott.
Audiard mentes mindenféle társadalmi ítélettől, nem harsog semmilyen európai álláspontot, bár van néhány pont, ahol az alkalmazkodás, az asszimiláció és a hagyományok megtartása közötti gyakori konfliktus kérdését boncolgatja, és azért akarva-akaratlanul is hőst csinál a mindig talpig becsületes főszereplő férfiból, akinek meggyűlik a baja a helyi maffiával. De csak nagyon finoman ítél, számára mint mindig, most is az ember a fontos.
Az idei Cannes-i Filmfesztivál Arany Pálma díjas filmjét Szarajevóban az egyik szabadtéri vetítési helyszínen, mintegy 3000 ember előtt mutatták be. A megjelent két főszereplő különlegesen nagy tapsot kapott. Antonythasan Jesuthasan, a film főszereplője valaha maga is gyerekkatona volt, és abban a háborúban harcolt, ami a filmben rémálmában jön elő. Egy ilyen sokszínű, sokvallású és kultúrájú városban ez is különös jelentőséggel bír.
