Kritika

Szegény vagy? Kit érdekel..? – Szeméttelep

Szeméttelep (Trash)

Szeméttelep (Trash)Ha szegény, szemétben turkáló gyerekekről készítesz filmet, vajon dönthetsz úgy, hogy krimit forgatsz, a nyomorukra meg magasról teszel?

A film

A Szeméttelepet rendező Stephen Daldry első ránézésre bizony így döntött. Fegyver a (gyermek)kézben, menekülés a rendőrök elől, temetés – pár aprócska jelenet a film első néhány percéből. Mindezek után azért persze feltűnik a címadó helyszín is, és főhőseinket is meglátjuk, ahogy a hegyekben álló szemétben turkálnak, de mint ahogy ebben a nyitószekvenciában, úgy ez az egész film során csupán másodlagos jelleg marad.

Pedig a történet róluk szól, néhány csóró gyerekről, akiknek a lehető legsanyarúbb sors jutott: a mindennapi betevő falatért turkálni a szemétben. És hogy ez miért nem hat meg minket már első látásra? Mert a rendező valószínűleg nem akarta, hogy ezért szeressük a filmjét. Pedig milyen pofonegyszerű, hatásvadász módszer lett volna a nézők szívébe lopni néhány szomorú arckifejezéssel kis – 14 év körüli – hőseinket! De nem, Daldry úgy döntött, hogy a film alapjául szolgáló regény példáját követve nem elégszik meg ennyivel, inkább az elejétől a szikár műfajiságra, a thriller jegyeket is magán hordozó krimire fókuszál.

Szeméttelep (Trash)

A gyerekek ugyanis találnak egy pénztárcát, amiben némi pénz (ami számukra egy vagyon) mellett egy kulcsra egy naptárra, egy sorsjegyre és egy személyi igazolványra bukkannak. Ezek a tárgyak már első ránézésre valamilyen rejtélyes módon kapcsolódnak egymáshoz, hiszen mindegyiken számok vannak bejelölve, feljegyezve. A fiúk előtt hamar nyilvánvalóvá válik, hogy valami nagyon fajsúlyos dologra tettek szert, ugyanis a rendőrség szinte azonnal megjelenik a szeméttelepen, hogy egy tetemes összeget ajánljon fel a tárca megtalálójának.

Azzal, hogy a srácok felvállalják a már az elején veszélyesnek tűnő kalandot, és a rendőrség segítése helyett önálló nyomozásba kezdenek, egyrészt végképp megpecsételik a sorsukat, másrészt elindítják a film első perceitől pedzegetett nyomozós szálat. A gond csak az, hogy ez a szál eleinte borzasztóan unalmas: klisét klisére halmozó, minden lépése kiszámítható és még folytathatnám. Ha azonban valaki türelmes, és túlteszi magát az egyébként 115 perces játékidővel rendelkező film első 40 percén, akkor két váratlan dolognak is szemtanúja lehet.

Egyrészt annak, hogy a film elkezd bevállalósabb, kevésbé sablonos jelenetekkel dolgozni, másrészt annak, hogy öntudatlanul is elkezdünk drukkolni az eleinte – részletesebb bemutatás híján – totál közömbösnek ható gyerekeknek. A rendező tehát merész lépésre szánta el magát: nem nyomta az arcunkba, hogy mit kellene éreznünk a film elejétől, hanem hagyta, hogy ez az érzés szép lassan kialakuljon bennünk. Ha egy kicsit feszesebb tempójúra és egyedibbre sikerült volna szabnia a történet kibontakozását, egyenesen mesteri húzásnak is nevezhetnénk ezt a módszert.

Szeméttelep (Trash)

Van azért persze kreatív ötlet is a filmben. A már a könyv kapcsán is említett jelenetet például – melyben brutálisan bántalmazzák a rend „cseppet sem korrupt” őrei az egyik fiút – remek változtatásokkal adaptálták vászonra a készítők. A filmváltozatban lévő jelenet épp annyira brutális, mégis sokkal kevésbé naturalista, mint a könyvbeli, így a végtermék nemhogy 18-as karikát nem kapott, de még a 16-ost is megúszta (amin azért kicsit csodálkozom). A formai jegyek ugyanakkor nem lettek annyira markánsak, mint Mulligan könyvében (aminek ezek az egyik legnagyobb erényei voltak); negatív példaként felhozható a történetmesélői nézőpontokkal való játszadozás, mely a regényben remekül működött, az adaptációban viszont csak nyögvenyelős kísérlet marad.

A Szeméttelep összességében egy tisztességes iparos munkának tekinthető, mely korrekten felsorakoztatja az alapanyagául szolgáló regény érdemeit (már amennyit tud), hozzátenni azonban csak minimálisat képes. Amellett, hogy egyértelműen érdemes rászánni a filmre szűk két órát, abban is biztos vagyok, hogy a többek között A felolvasót és a Rém hangosan és irtó közelt is jegyző rendezőre sajnos nem emiatt az alkotása miatt fogunk emlékezni.

A lemez

A kiadványon semmiféle extra tartalom nem kapott helyet.

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com