Kritika

Egy város NEM keresi a gyilkost – Szent pók

Szent-pók-Zar-Amir-Ebrahimi

A sorozatgyilkos a feje tetejére állítja a város nyugalmát, de a lakosság nem ítéli el, hanem inkább mellé áll. A sorozatgyilkos társadalmáról szól Ali Abbasi Szent pók című filmje.

A 75. Cannes-i Filmfesztiválon nem csak (az ezúttal a zsűriben helyet foglaló) Asghar Farhadi képviselte Iránt. Ali Abbasi iráni-dán filmrendező Szent pók című filmjével látogatott hazájába, pontosabban az azt játszó Jordániába. A rendező a fesztiválon sajtótájékoztatón mondta el, hogy hiába kereste meg hazája hatóságát azzal az ötlettel, hogy szívesen elkészítené az ezredforduló elején nagy médiavisszhangot kapó valós pók gyilkos történetét, egy baráti teázásnál több lehetőséget nem kapott. Hogy a filmből érződő bizalmatlanság ezért ennyire hangsúlyos, vagy már a filmtervből is érződött Abbasi lesújtó véleménye, soha nem tudjuk meg, de az eset jól szemlélteti a film pozícióját is. Iránban, hogy miről és hogyan lehet beszélni, azt nem egy egyszerű rendező fogja eldönteni. Szerencsére Európában ehhez adottak a lehetőségek, így (a fesztivál más rendezőihez hasonlóan) Abbasi is külső-belső pozícióból beszél egykori hazája problémáiról.

Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben!
Szent-pók-Mehdi-Bajestani

A szóban forgó probléma pedig egészen konkrét és két évtized távlatából már történelmi. 2000 nyarán Said Hanai (Mehdi Bajestani) elkezdte gyilkolni Mashad városában tevékenykedő prostituáltakat. A média a „pók gyilkos” nevet aggatta a férfire, aki becserkészte, saját házába vitte, majd megfojtotta áldozatait. Félelmetes látni, hogy ahol pár perce még kisgyerekek játszottak, ott azok apja egy túlsminkelt örömlányt öl meg naturalista hitelességgel. Mikor végzett, a holttestektől a város valami kívül eső részén szabadult meg. Tevékenységét egészen 2001 júliusáig folytatta. A gyilkost nemes célok vezérelték, állítása szerint, ő csak elkezdte „megtisztítani a várost”. Abbasi filmje a sorozatgyilkosság zárószakaszára koncentrál, amikor a már tapasztalt Hanai után

a rendőrség helyett egy városba érkező újságírónő (Zahra Amir Ebráhimi) nyomoz.

Rahimi beszél a rendőrség képviselőivel, majd ő maga is prostituáltnak adja ki magát, hogy elkaphassa a gyilkost.

A Szent pók nem kapcsolódik az iráni film művészi hagyományaihoz. A Makhmalbafon, Kiarostamin, vagy éppen Farhadin nevelkedett néző csalódni fog, a Szent pók vérbeli bűnügyi film. A rendező elmondta, neki az iráni új film „túl metaforikus”. Erős állítás zárójelbe tenni az elmúlt negyven évet és talán nem is gondolta komolyan. Ettől persze Abbasi filmje nem lesz rossz, sőt! A film ékes példája annak, hogy a műfaji séma a megfelelő környezetben még inkább társadalomkritikus, mint a máshogy fogalmazó művészfilm.

Szent-pók-Zar-Amir-Ebrahimi-2

A thriller az egyik legerősebben képviseli a rendet. A (sokszor öntörvényű) nyomozó üldözőbe veszi a káoszt okozó gyilkost, majd utóbbi elnyeri méltó büntetését. A thrillert az különbözteti meg a krimitől, hogy a Hitchcock műfajában a nyomozó komoly veszélybe kerül. A fim egyik legnagyobb kritikus állítása, hogy a rendőrség munkáját egy jogaiban mindennap sérülő „gyenge” nő végzi el. Mert Rahimi hajadon révén még szállodai szobát sem tud könnyen foglalni, így nem csoda, hogy a hatóságok is elhajtják őt. Abbasi filmjéből árad a mindennemű hatalom elleni bizalmatlanság, ami a direkt fogalmazás ellenére nem válik didaktikussá. A rendőrség fittyet hány a gyilkosságokra, a korrupt bíróság pedig még meg is próbálja menteni a pók gyilkost. A kritika egyértelmű, de a thrillerhez tökéletesen passzol, a rendező csupán felismerte, milyen műfaj kell ahhoz, hogy Iránnak adjon egy pofont.

A második ütés az iráni lakosságnak szól. A pók gyilkost nemhogy kitagadnák, hálásak neki! Miután Saidot letartóztatják, egyenesen fürdőzik a hírnévben, még saját fia is büszke rá. A gyilkost végül elítélik és el is nyeri büntetését, de a rend nem áll vissza. Egy ilyen nép meg is érdemli a korrupt és semmirekellő hatalmat – mondja Abbasi a filmmel.

Hogyan is térhetne vissza a rend ebbe a társadalomba, ami kiáll a gyilkos mellett?

Abbasi véleménye Iránról lesújtó. A rendező előző filmje (Határeset) fantasztikus vonásait tárgyilagos hozzáállásra és naturalisztikus stílusra váltotta. A film Irán prüdériája ellenére a szexualitás nyílt bemutatásától a drogproblémák megjelenítéséig sok határt átlép. Talán a megtagadottak dühe is érződik ebben a dacban, de ettől függetlenül lényegre törő és hitelesnek tűnik Abbasi minden képe. A nyomozáson és a gyilkosságokon keresztül feltárul a zárt ország és megmutatja a szegénységet, az abból táplálkozó prostitúciót, de a hétköznapok pragmatikus vallásosságát is. Egyforma arányban látjuk Saidot „munka közben” és Rahimi odaadó nyomozását is, mindkét szál mögött pedig ott húzódik a társadalom, ami a rendezőt legalább annyira érdekli, mint a gyilkosságsorozat. Emiatt nem válnak öncélúvá a sokszor rendkívül kegyetlen és hosszan tartó gyilkosságjelenetek sem.

A Szent pók nem a sorozatgyilkost próbálja megérteni.

A motiváció megjelölésén túl a filmet a pszichológia nem érdekli, a hangsúly a gyilkosságok reggelén a híreket megvitató embereken van. Hogy jut el egy ország oda, hogy a benne élők inkább éreznek együtt a sorozatgyilkossal, semmint annak védtelen áldozataival?

A Szent pók egy fontos iráni témát feszeget, épp emiatt nem készülhetett el ott. A film politikai szereplő lett, de nem a rendező, vagy a forgatókönyvíró tette azzá. Csupán politikaivá vált, amikor eldőlt, filmet készítenek a sorozatgyilkosról országokkal távolabb az iráni cenzoroktól. Abbasi szerint Bajestani komoly veszélybe került azáltal, hogy eljátszotta a film főszerepét. Nehéz ezzel vitatkozni, hiszen az iráni Kulturális Minisztérium azonnal elítélte a Cannes-i Filmfesztivált, mikor Zahra Amir Ebráhimi kapta a legjobb színésznőnek járó elismerést. Kelet hadat üzent a Nyugatnak egy thriller miatt, ami legalább annyira köszönhető a kontextusnak, mint magának a filmnek, de ez nemhogy levonna, hanem éppen hozzáad az értékéhez. A magyar közönségnek pedig nem kell olyan sokat várnia a Szent pókra, hiszen legkorábban szeptemberben a Skandináv Filmfesztiválon ez a film is ellátogat hozzánk.

Nagy Tibor

Nagy Tibor jelenleg az ELTE-n tanul Filmtudomány mesterszakon. Kedvenc műfajai a klasszikus hollywoodi gengszter- és westernfilm. Különös figyelmet fordít az izraeli filmekre és a vallási témákra.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!

Podcast

Hirdetés

Hirdetés