Fókuszban Moziban

Szentesített szentimentalizmus – Az ember, akit Ovénak hívnak

oveGiccsbeforduló és szentimentális film Az ember, akit Ovénak hívnak, de ezt értsük a lehető legjobb értelemben. Egy objektív mozifanatikus csak bűntudattal rajonghat érte, a benne lakozó átlagos nézőt azonban biztosan elvarázsolja majd az utóbbi évek legnagyobb svéd kasszasikere.

Magyarországon is viszonylag népszerű volt, a hazájában pedig az utóbbi évek egyik legnagyobb példányszámban eladott könyveként tartják számon Az ember, akit Ovénak hívnak című regényt. Fredrik Backman műve 2012-ben jelent meg Svédországban, és lassan, szájról szájra terjedve robbantott kasszát, mára több mint 650 ezer példányt adtak el belőle. Pedig az Ove (ejtsd: „úve”) igen egyszerű nyelvezettel íródott, valódi értéke a szinte mértani precizitással felépített történet. Egy olyan ember története, aki keserűségében feladta.

A film hűen követi az eredeti regényt, noha értelemszerűen számos ponton egyszerűsít. Ove (Rolf Lassgård) egy igazi zsörtölődő öregember, a legrosszabb fajta, aki mindennel és mindenkivel kötekedik, és ezzel halálra idegesíti a környék összes lakóját. Mindeközben pedig végtelenül magányos, mióta szeretett felesége, Sonja elhunyt, ráadásul még az állásából is nyugdíjazták. Az, hogy Ove a sokadik próbálkozásra se tud öngyilkosságot elkövetni, elsősorban az új szomszédnak, Parvanehnek (Bahar Pars) köszönhető, aki öt perc nyugalmat sem hagy az idős férfinak.

a-man-called-ove_photo-by-anders-nicanderOve pityergős életét számtalan haláleset nehezíti meg, életútjára az önkezűség közepette pillant vissza a történet. A múlt a férfi ridegségére és merevségére szolgál okként, a keserűség hátterének megismerésével fokozatosan válik szerethetővé az egyébként igen antipatikus figura. A dráma és a vígjáték egyensúlyát a két idősík adja: a múlt folyamatosan megríkat, a jelen inkább megnevetett Ove beszólásai által. A kettősség kiváló szórakoztatást biztosít, noha gyakorlatilag minden fordulat kiszámítható.

De Az ember, akit Ovénak hívnak nem a cselekmény miatt egyedi, hanem a mellékszereplők által. A szomszédok karaktereiben felsejlik a teljes svéd társadalom képe – Ove barátja egy iráni asszony, lakótársa egy homoszexuális török lesz. A történet a felvillantott epizódszereplők által számos társadalmi problémát beemel, ettől válik ízig-vérig svéddé – ilyen a skandináv krimi helyett a skandináv giccs. Valamit nagyon ügyesen megragadt a rendező és az író Svédországból, remek érzékkel tapintottak rá a társadalom közérzetére, amelyben az ellenség nem a bevándorló, hanem a rendbontó és a fehérgalléros bürokrata.

a man called oveA gond csak az, hogy a filmben minden és mindenki együgyű. Néha azt éreztem, Ove mintha visszamaradt volna a szellemi fejlődésben – pedig a készítők szándéka láthatóan nem ez volt, hanem hogy a főhős egyszerű emberi mivoltát ábrázolják. Hol van itt az Ifjúságban vagy a 45 évben látott viszontagságos öregedés érzékelése?! Az említett alkotásokra jellemző összetettséget teljesen negligálták a készítők. A mellékszereplők Parvaneh kivételével mind Ovéhoz hasonlók. A leegyszerűsítés már az eredeti regényt is jellemezte, de ott még ez beillett az író stílusába (más kérdés, hogy ez a stílus finoman szólva nem magasztos). Az alkotók félreértették a dolgukat: a kisemberek ábrázoláshoz nem arra van szükség, hogy őket bárgyúnak állítsák be.

Persze összességében mégis nekik lett igazuk, hiszen a film – akárcsak a regény – hatalmas sikereket ért el, többen nézték meg, mint a Star Wars: Az ébredő erőt (!), pillanatnyilag minden idők harmadik legsikeresebb svéd mozija. De nem pusztán a tömeges nézősereg miatt illeszkedik tökéletesen a többi európai kasszasiker közé. A társadalmi klisék, a humor és a dráma egyensúlya, továbbá az érzelgősség csupa olyan eszköz, amivel a francia A Belier-család, a Spanyol affér, a horvát A pap gyermekei vagy épp a Fák jú, tanár úr is operált – hogy csak néhány példát hozzunk az utóbbi évek legnagyobb európai sikereiből. A működőképes recept pedig jól mutatja a különbséget a vén Európa és Amerika között, és én még mindig sokkal inkább ezt választom, mint a Bosszúállókat – de ez már egyéni ízlés kérdése.

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. [email protected]

Hirdetés

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés