Kritika

Hogy senki meg ne hallja – Szép csendben

Idős tanár és kiskorú diák viszonya – a megbotránkoztató helyzetet Nagy Zoltán első nagyjátékfilmje szép csendben mutatja be.

Egyre több fiatal magyar rendező – jellemzően elsőfilmes – foglalkozik aktuális, fiatalokat érintő, kibeszéletlen problémákkal és tabutémákkal. A különböző okokból bátor Virágvölgy, Remélem legközelebb sikerül meghalnod 🙂 vagy FOMO után a Szép csendben nemcsak témájában, de megközelítésében is újszerű próbál lenni: az iskolai molesztálást a felek érzelmei felől igyekszik bemutatni.

Az Enyhén sós című kisfilmjével figyelmet kivívó Nagy Zoltán az Inkubátor Programban készítette el első nagyjátékfilmjét. A Szép csendben iskolai környezetben, egy vidéki konzervatóriumban játszódik, ahol egy elsőéves diáklány és idősebb tanára között alakul ki a tanár-diák kapcsolaton túlmutató viszony – hogy azonban ez pontosan mit takar, azt a film homályban hagyja. Ez a tudatos döntés a Szép csendben legrizikósabb és legmegkérdőjelezhetőbb vállalása, hiszen a film végig az áldozat és az elkövető lélektanára, apró rezdülésekre, áttételes történésekre építi a narratíváját. Ez rendkívül érzékennyé teszi a filmet, viszont ugyanezt az érzékenységet követeli meg a nézőjétől is: az ellentmondásos események ellenére el kell hinnünk, hogy itt valami történt, ami helytelen, miközben mind a környezet, mind maguk

az érintettek a tagadásba menekülnek.

Nagy Zoltán és forgatókönyvírótársa, Horváth János Antal csupán villanásokkal tájékoztat a fő történetszálról, ezzel szemben hosszan elidőzik a körülményeken. Az ifjúsági zenekar koncertjei, az iskolán belüli dinamikák, a szülő-gyerek, tanár-gyerek, gyerek-gyerek, tanár-szülő, tanár-tanár, szülő-szülő kapcsolatok hálója széttartóvá teszi a Szép csendben-t: a legsúlyosabb esemény szinte kizárólag a színfalak mögött bonyolódik, a vártnál sokkal kevésbé fojtogató légkörbe vonva a filmet. A tényleges főszereplő így nem is Nóri (az elsőfilmes Bognár Lulu) vagy a tanára (Máté Gábor), hanem egy tehetséges hegedűs, Dávid (az SZFE hallgatója, Major Erik), aki szó szerint belebetegszik a baljós sejtésre alapozott nyomozásba – ám ez szinte teljesen leválik a központi problémáról, Dávid magántörténeteként önmagába zárul.

A Szép csendben elsősorban Dávid kívülálló nézőpontjából követi az eseményeket, ez a szál pedig olyan paranoiafilmeket idéz meg, mint a Magánbeszélgetés: eldönthetetlen, hogy egy titokban készített hangfelvétel mit bizonyít, az áldozat pedig az első kifakadás után elnémul és tagad, az iskolai élet pedig folyik tovább. Ez a pszichológiailag hiteles, ámde rendkívül ingatag megoldás a Szép csendben legnagyobb csapdahelyzete. A probléma égető, közeli voltára tekintettel súlyos vállalás, miközben nyilvánvalóan a filmötlet magja pont ez az áttételes, bújtatott közelítés volt a tabunak számító, akkut problémához. Ám a Szép csendben-t belengő líraiság, csendesség ritkán kap bűnös ellenpontot, így pedig hatást is alig tud kiváltani.

Nagy Zoltán megoldása rendkívül egyedi, hiszen igaz, hogy a témát feldolgozó filmek többsége sem mutatja be, hogy mi (vagy mi nem) történt, mégis megkerülhetetlen kiindulópontnak használják a néző érzelmi bombázásához. A dán A vadászat bizonytalan vádjából eredő boszorkányüldözése, vagy a témát érintő magyar kisjátékfilmek eltusolása és zavara (a Nem történ semmi félelme, szégyene, tehetetlensége, a Gólyatábor hatásvadászattal határos kényelmetlensége, félrenézése) konkrétabb fogódzókat ad a nézőnek a részvéttől a felháborodásig. A Szép csendben viszont túl távoli marad ahhoz, hogy

igazán bevonjon, megszólítson, felszólítson.

Bár nehéz érzékeltetni a különbséget, a Szép csendben gyengesége nem abból fakad, hogy hiányzik belőle a nyíltszíni megrontás, hanem hogy a saját mondanivalóját sem egyértelműsíti. Jellemző elsőfilmes közelítésként Nagy Zoltán vállaltan a saját, szemtanúként megélt élményeit és személyes részleteket épített be a filmbe, ez az önmegvalósítás viszont a célelvűség kárára ment. A széttartó, félig elkezdett és lezáratlan szálak helyett történetfókuszúbb filmként jobban működött volna a Szép csendben – így viszont annyira halványan látni a fő konfliktusokat, hogy eldönthetetlen, valóban látjuk-e őket, vagy csak belemagyarázzuk. A film ritkán válik nyomasztóvá, kellemetlenné, súlyossá, nem élezi ki az egyébként igencsak felháborító helyzetet, ami így nem is lesz igazán kézzelfogható.

Mindez azért is furcsa eredmény, mert a szereplők ábrázolása, a reakcióik kiterjedt kutatás eredményei, amely során az alkotók áldozatokat és elkövetőket is megszólaltattak. Így lélektanilag hiteles a film, azonban ezt a hitelességet nem sikerül elég hitelessé tenni – ha lehet így mondani. Csupán epizódokból tájékozódhatunk arról, hogy milyen kusza a tinilányok lelkivilága, mik lehettek a tanár motivációi, milyen vak ez az anya-lánya kapcsolat, és hogy simul bele a film címe a történet egészébe. A filmet összetartó, egységesítő lendület viszont hiányzik. Így összességében a Szép csendben felmutat egy túl ritkán ábrázolt, csúnya, felháborító és ellentmondásos helyzetet, de elemezni, következtetni belőle, általánosítani vagy lekerekíteni kevéssé tudja. A közegábrázolás végig hibátlan, a konzis-zenekaros világot életszerűen adja át a film,

a mondanivaló viszont valahol elvész.

Ennek ellenére a Szép csendben cseppet sem érdektelen film, hanem olyan, amiről kiválóan lehet és kell is beszélgetni – csak a problémafelvetése felülmúlja a megvalósítását. A tanár-diák, vagy általánosabban a mester-tanítvány viszonyok bonyolult függése, a diákok szerelemnek hitt rajongása és az ebbe belefeledkező tanárok sokkal gyakoribbak, mint gondolnánk. A Szép csendben nem elsősorban büntetőjogilag, hanem erkölcsileg és pszichológiailag közelít a helyzethez: ha sejtelmesen is, de azt mutatja be, hogy a tanárok bálványozása természetes folyamat, azonban mindig a tanár felelőssége az, hogy elvágja minden ilyen helyzet folytatását; nemcsak szavak és tettek, hanem érzelmek szintjén is egyértelműen meghúzza és jelezze a határokat. A zenei világból könnyen általánosíthatunk mindenféle alárendelt helyzetre, még az sem szükségszerű, hogy az egyik fél kiskorú legyen: a sportbéli, iskolai vagy akár a munkahelyi viszonyok tükröződnek benne.

A Szép csendben tehát filmklubok, iskolai vetítések ideális alanya, hiszen kvázi első fecskeként mutat rá: az általában horrorisztikus szalagcímekben feldolgozott helyzetek a valóságban mindig sokkal bonyolultabbak.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja, a Papírfény rovat felelőse.
[email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya